Break on through to the other side

Szerda este a Liverpoolt fogadja a Roma az Olimpcóban, hogy ismét megpróbáljon visszahozni egy párharcot a sírból. Habár ez egyszer már sikerült, talán egy kicsit jobb csapat ellen, most egész más a helyzet. Három góllal kell nyerni, ami azt jelenti, hogy sokat kell rúgni.

Jóval kevesebb a kapaszkodó, mint három hete ilyenkor, pedig akkor sem volt sok. Lehetünk a BL Middlesbrough-ja, akik Maccaronéval a fedélzeten egymás után nyerték vert helyzetből a párharcokat, és nem is az szól leginkább ellenünk, hogy egyszer ez már megtörtént, és minden alkalommal csökken a valószínűsége. A legnagyobb probléma, hogy mást mutatott az angliai vendégszereplés, mint a barcelonai odavágó, ahol a katalánok többet kaptak, mint érdemeltek volna a 4-1-es eredménnyel. Liverpoolban bár a Roma erősen kezdett, aztán megborult a csapat, és amikor újra kedvezőbben alakult a játék, még mindig inogtunk. Szemérmetlenül be kellett volna állni védekezni, odaadni a labdát a Poolnak, minél kevesebb területet adni Szalahnak és Manénak, aztán felrúgni Dzekónak, aki indítja fentről a kontrát. Utólagos okoskodás, még nem találkoztunk olyan ellenféllel, mint a Liverpool, így a visszavágó kulcskérdése, hogy mit sikerült tanulni a vereségből.

Egyrészt Ünder nettó emberhátrány volt. Aranyos a srác, és nagyon tehetséges, jövőre vagy két év múlva kezdjünk vele a BL-ben, de addig szedjen fel magára egy kis izmot, hogy ne nézzen ki úgy, mintha egy 15 éves, 43 kilós kissrác próbálna meg bekavarni a nagyok dolgába. Schick formája folyamatosan javulóban van, mostanra ez már a mezőnymunka mellett gólokban is meg-megmutatkozik, talán nem is kérdés, hogy ő kezdeni fog. Ami a 3-4-2-1-es rendszerből bejött a Barcelona ellen, az főleg a fizikai jelenlétnek volt köszönhető. Nainggolan ugyan egészen pazarul kezdett az angolok ellen is – ki lehet nevetni, de kb a 25. percig ez olyan sima meccs volt, hogy csak a keserű tapasztalat miatt volt okunk bármi izgalomra, a középpályát tükörsimán nyerte addig a Roma -, de ez ellen a sokkal direktebb, fizikálisabb foci ellen fél óra alatt teljesen elfogyott, lévén két ember helyett kellett melóznia fönt.

Remélhetőleg az öngyilkossági hajlam valamelyest kontrollálva lesz, és nem állunk föl mégegyszer három középhátvéddel a világ jelenlegi legjobb támadóhármasa ellen. Eleve hülyeség volt, de még rátettünk egy lapáttal azzal, hogy Manolas kezdett középen. A görögnek a szó legszorosabb értelmében minden szembejövő embertől útbaigazítást kellett kérnie, annyira nem találta a helyét a pályán. Nem írható teljesen a számlájára, de az ő két szarvashibája után estünk szét teljesen. Fazio folyamatos fellépési is magukban rejtik a veszélyt, mert egy labdavesztésnél ő maximum a gólörömre ér vissza az ellenfél térfeléről. Ha ennek a játékrendszernek valahogy lett volna értelme, az az, hogy öt védővel állunk be védekezni, és nem toljuk fel a félpályára azt az árva hármat.  Már csak azért is hatalmas kockázat ennyivel kiállni, mert nincs senki a cserepadon, Juan Jesus trademarkja pedig az lett az utóbbi hetekben, hogy 173 féleképpen tud ölni. Ez persze jól jöhet, amikor el akarod venni Szalah kedvét a bátrabb játéktól, de amikor egy felezővonalig feltolt védőnek az a legnagyobb erőssége, hogy belenyom a földbe, az azért már kevés, főleg egy ilyen jól egy-egyező, villámgyors szélső ellen. Messivel szemben működött, de akkor működött az egész rendszer is, most meg nem. Sajnálom, hogy az öt védős rendszert elszalasztottuk, mert ha nem is megingathatatlanul, de az idei Roma tud stabilan védekezni.

Képtalálat a következőre: „de rossi alisson”

Minden valószínűség szerint visszatérünk a 4-3-3-mas felálláshoz, amit már az első meccs végén is láthattunk. Strootman játékára nem számíthatunk, a helyén Pellegrini kezd. Ennek a védekezésben szerintem hatalmas jelentősége nem lesz, a Liverpool játékát nem feltétlenül a középpályán kell megölni. Előre felé viszont hajlamos eltűnni Pellegrini, néha ő is elég súlytalannak tűnik. Az ő stílusához viszont talán a 4-3-3 illik a legjobban, Florenzivel és Schickkel mindhárman technikásak azon az oldalon, ha sikerül rendszeresen elöl tartani a labdát, akkor ebből még előnye is származhat a Romának. Perotti még mindig sérült, úgyhogy Dzeko másik oldalán El Shaarawy kezd majd. Ennek alighanem a legtöbben örülünk, most nem óvatoskodni kell. Persze, védekezésben ez így gyengébb lehet, mintha Nainggolan kezdene ott 4-3-2-1-ben, de így a középpályán valószínűleg azon az oldalon fog játszani.

Személy szerint a Barcelona elleni visszavágó előtt egyáltalán nem fordult meg a fejemben, hogy a továbbjutásra gondoljak, viszont egy szép búcsút abszolút esélyesnek éreztem. Hiszek benne, hogy a Roma meg tudja verni a Liverpoolt, és ha a meccs eleje kedvezően alakul, majd elkezdek bízni abban is, hogy meglehet a továbbjutás. Nehezen tudom elképzelni, hogy ne kapjon gólt a csapat, főleg azért, mert nekünk kell támadni, és baromi nehéz lesz kijátszani a Liverpool letámadását, labdavesztés után pedig megállítani Szalahékat. Viszont akármi lesz, erre a szezonra nyugodtan gondolhatunk az elmúlt bő tíz év legjobbjaként. Az idei Bajnokok Ligájából csúfos leégések helyett a szép emlékek maradnak meg.