Kiestünk… Roma-Liverpool 4-2

A Roma kétszer is hátrányba került, de sikerült egyenlíteni, egy öngóllal és a szokásos Dzeko góljával. A legvégén Nainggolan duplázott, de sajnos nem volt elég.  Viszont ennek a csapatnak akkor is kijár a dicséret és a köszönet ezért a bámulatos menetelésért!

Szinte azonnal hátrányba kerültünk, Mané szerzett gólt a 9. percben egy kontrából. De negyedóra környékén Dzeko lapos beadását egy védő Milner arcába bombázta, onnan pedig a kapuba pattant a labda, parádés öngólt láthattunk. A 26. percben, egy szöglet után, Dzeko a Roma tizenhatosában magasra felfejelte a labdát, ami Wijnaldumhoz került, aki pedig fejjel megint előnyhöz juttatta a Liverpoolt.

A második félidőben a Roma határozottan jobban játszott, az is lehet, hogy végre a Liverpool engedett ki, gyanítom mindkét dolog közre játszott, mindenesetre az 52. percben Karius védte El Shaarawy lövését, a kipattanó Dzekóhoz került, aki kiegyenlített. A 86. percben Nainggolan egy szép távoli lövéssel megszerezte a Roma harmadik gólját. A legvégén, már a hosszabbítás perceiben, Klavan kezezett a Liverpool tizenhatosában, következett egy büntető, amit Nainggolan magabiztosan értékesített. Sajnos nem sokat hosszabbítottak, alig 3 percet, közvetlenül a büntető után le is fújták a meccset.

Elnézést, de én most nem szeretnék foglalkozni a szokásos bírózással, technikai elemzésekkel, véleményes bírálatokkal a csapat és az egyes játékosok teljesítményéről.  Aki úgy érzi, hogy van mondanivalója, tegye meg a kommentekben. Komolyan, írjátok le bátran a véleményeteket! Ha megengeditek, vagy ha nem akkor is, én most csak örülni szeretnék, a Roma idei európai szereplésének!

Óriási dicséret illeti a Rómát! Csodálatos teljesítményt nyújtott a csapat a világ legrangosabb tornáján, végül kiestünk egy jobb ellenfél ellen, de nem vallottunk szégyent. Ebből a BL-ből megmaradnak a szép emlékek, a Chelsea, a Shakhtar és a Barcelona elleni sikerek, Dzeko és a többiek góljai, Antonio De Falchi zászlója a Curva Sudban, a teltházas Olimpico csodálatos látványa és még sorolhatnám.

Tegye fel a kezét az, aki amikor meglátta, hogy kikkel sorsoltak minket össze a csoportkörben, komoly összegben meg merte volna tenni a továbbjutásunkat! Hogy örültek az Atléticonál és a Chelseanél! És arra emlékeztek, hogyan örült a Shakhtar edzője amikor összesorsoltak velük? Viszont miután lejátszottuk a meccseket már egyik sem örült!

De a legeslegszebb akkor is a Barcelona volt! Életemben nem láttam még egy ilyen szerencsétlen, elbizakodott társaságot, mint ez a mostani Barcelona, komolyan sajnáltam őket. Természetesen tisztelet a kivételnek és nem is annyira a Barcelona csapatára céloztam, sokkal inkább a miliőre, a katalán sportóriás testén élősködő, kritikán aluli médiára, meg az alulinformált, megvezetett divatszurkolók hadseregére, akiknek sikerült új értelmet adni a nagyképűség fogalmának. Szóval tisztelet a Barcelonának és a rendes szurkolóinak, de ezt nagyon elszúrták, sikerült parádésan lejáratni magukat.

Tehát sajnos a Liverpool megy a döntőbe, szerintem megérdemelten. Nekünk romanistáknak megmarad a büszkeségünk, a megnyugtató tudat, hogy a csapatunk az idén szinte mindent kiadott magából Európában. Picit meg is hatódtam, amikor a 19 éves Antonuccinak kellett beállnia El Shaarawy helyett, mert egyszerűen már nem volt más a kispadon. Mellesleg Antonucci olasz bajnok és kupagyőztes a “primaverával”, illetve huszonkétszer szerepelt a különböző korosztályos olasz válogatottakban, még fogunk találkozni a nevével.

Még egyszer óriási dicséret a csapatnak, Di Francescónak és az edzőknek, a szurkolóknak, meg az egész Rómának! Tényleg őszintén büszke vagyok a Rómára! Forza Roma mindenkinek!