Az elődöntő első meccse után ismét a bajnokságban vár feladat a Romára. Az ellenfél ezúttal a Chievo lesz, a mérkőzés pedig mindkét fél számára komoly téttel bír. A szamarak még nem tekinthetik biztosnak bentmaradást, mi pedig tovább hajtunk a BL indulásért.
Bajnokok Ligája forduló után mindig kicsit félve várjuk a hétvégi bajnokit, bár a mérlegünk inkább pozitív az ilyen találkozókon. Ez azonban különleges alkalom, ezer dolog cikázik a fejekben. A visszavágóra ugyan kevés, de maradt az esélyből, a játékunk képe viszont teljesen más volt, mind a barcelonai meccsen. Nehezen tudom elképzelni, hogy a csapat száz százalékig a Chievóval tudott foglalkozni, még a sajtótájékoztató is jócskán a Liverpoolról szólt.
De mi azért legyünk résen, mert a repülő szamarak tőlük mostanában szokatlan módon nagyon alacsonyan szárnyalnak, az ő szezonjuknak még nincsen vége. Amióta Rolando Maran az edző – 2014, egy ilyen csapatnál négy évig megmaradni dicséretet érdemlő -, még nem kellett ennyire izgulniuk, mint most. Nem kezdték rosszul a bajnokságot, novemberben még a felső ház tagjai voltak, és azt hihették, hogy ez is egy szokásos Chievo szezon lesz, a tizedik hely környéki szerepléssel, márciusra már izgalom nélkül. A kötelezőket hozták, a nagyobb skalpok egy Fiorentina elleni győzelemtől eltekintve elmaradtak, tényleg egy átlagos veronai forgatókönyv. November 25-én még verték a SPAL-t, utána viszont valami útravált belőlük, azóta mindössze két győzelmet tudnak felmutatni, öt döntetlen és tizenhárom vereség mellett, miközben szó szerint mindenki köröket ver rájuk a bajnokságban.
Viszont óva intenék mindenkit attól, hogy lebecsüljük őket. A Chievo ellen mindig nagyon nehéz játszani, még végignézni is rossz ezeket a meccseket, hát még a pályán teljesíteni. Múlt héten például pont az Inter dolgát nehezítették meg, Spallettiék örülhetnek a három pontnak, kis szerencsével sokkal rosszabbul is járhattak volna. Ha a játékosok a Liverpoollal foglalkoznak, nem sok jóra számíthatunk.
Míg Maran minden játékosa rendelkezésére áll , Di Francescónak többeket is pótolnia kell. Perotti megint kidőlt, talán hetekig nem játszhat. Strootmant a bordája miatt kell nélkülözni, reméljük, hogy csak a mai napon, viszont ez sem biztos. Amire számíthatunk, hogy felforgatott kezdővel állunk ki, Perest sokan várják a csapatba, de akár Jonathan Silva is kezdhet. A középpályán Pellegrini adott Strootman hiányában, mellette Gonalons kezdhet újra. A háromvédős rendszert most alighanem eltesszük kicsit a kamrapolcra, visszatérünk a gyökerekhez. Nem hülye gondolat, hogy vonalszélsők nélkül vonalszélsők nélküli játékot játsszunk, de három középhátvéddel felállni három ilyen támadótrió ellen öngyilkosság volt.
Ma késő délután tehát fontos meccset játszunk a bajnokságban, mindenképp nyerni kell. Az Intert remélhetőleg megveri a Juventus, és akkor egy lélegzetvételnyi előnybe kerülünk. Remélem, hogy Manolas többet nem az eltitkolt ikertestvérét küldi a pályára maga helyett, továbbá remélem, hogy nem élték meg a játékosok akkora pofonként a keddit, amekkorának tűnt.