50 perc üzemszünet

Nagyon nehéz összefoglalni egy olyan hatalmas “élménycsomagot” amit a Roma BL elődöntős szereplése jelent. Nagy vonalakban annyit lehetne elmondani, hogy a Roma önmagát adta, egy csodába illő továbbjutás után egyenrangú ellenfelekként kezdték a meccset. Aztán 20-30 perc után olyan szinten darabjaira hullott a csapat, hogy az semmi jót nem sejtetett. Sajnos nem is változott a helyzet és szűk 40 perc alatt egy volt játékosunk vezetésével 5 gólt kaptunk. Az utolsó 10 percben viszont visszatértünk a pályára és szereztünk mi is kettőt, csak hogy megalapozzuk a hangzatos Barca-s hasonlatokat a következő meccs előtt.

A mérkőzés nagyszerű hangulatban kezdődött (és telt is egyébként) mind a két csapatnak voltak lehetőségei már az elejétől. A legnagyobb ráadásul a Roma-é amikor Kolarov egy átlövésénél nagyon csúnyán mellényúlt Karius és csak a kapufa mentette meg őket a Roma-t feltüzelő idegenbeli góltól. Helyette azonban jött az a kapura és innentől bő 40 percig egyetlen Roma helyzet sincs feljegyezve. Megindultak sorra az angolok akciói, egészen pontosan 10 darab a 28. perctől az első félidőben. Teljesen megzavarodott a Roma és képtelenek voltak megtartani a labdát. Ebből kifolyólag hatalmas nyomás zúdult a védelemre akik persze nem is bírhatták. A leggyengébb pont az Juan Jesus és Kolarov baloldala volt, mert a szerbet sem szabad felmenteni. Salah pontosan azt csinált ott, amit csak akart. Értetlenül álltam az eset előtt, mert látványosan nem működött semmi. Ündert elnyomták, haszontalan volt szegény. A baloldalt már említettem, a középpálya pedig teljesen szétcsúszva. Nagyjából három passzig voltak képesek megtartani a labdát a folyamatos ostromok között.

Kellett azért egy klasszis megoldás, hogy áttörjék a gátat.

Aztán Salah megcsinálta azt aminek régen még sokszor örülhettünk. Tudjuk, hogy ezt tudja, mégse sikerült levédekezni. Sokan hibásak ezért, én dicsérném Salah-t inkább aki szerintem soha nem játszott ennyire jól nálunk. Nyilván most élete formájában van, de soha nem volt bizonytalan, nem pattantak el tőle a labdák méterekre, jól döntött, mindent tudott ami nálunk még gyengesége volt. Félelmetes futballista lett belőle, aki az alázatával és mosolygásával továbbra sem tud nem szimpatikus lenni. Ennyit szerettem volna szánni a Liverpool perceinek. Merthogy egyre banálisabb gólokat kaptunk, mélyebbre és mélyebbre kerülve a saját gödrünkben, amit ha valaki szeretne (újra)élni akkor nézze meg saját felelősségére, én nem asszisztálok efféle önmarcangoláshoz.

Bent szép látvány volt a stadion és rend volt, de kint nem sikerült viselkedni.

Nem is szeretnék és nem is tudnék még egy értékelést írni arról az 50 percről amikor a pályán sem voltunk. Sokan sokakat hibáztattak már, a kommentek között nagyszerű gondolatok születtek,  de senki nem volt a helyén. Még olyan gól is volt ami Alisson-nak is felróható, ami mindent elmond. Csak az nem hibázott aki nem volt ott. Pörgessük előre tehát az időt akkorra amikor Klopp hibázott és már a 75. percben megtapsoltatta Salah-t. Mint megtudtam, ők is picit több mint 11 emberrel játsszák le a szezont, nincsen mélység, elvileg ez a sérülés elkerülése érdekében volt. Viszont ezután levegőhöz jutott a Roma és jött is egy szép Dzeko szépítő találat, már a 81. percben, majd 4-gyel utána egy nem túl egyértelmű tizenegyest értékesített Perotti.

Nem hibázott hál’isten…

Levonhatjuk tehát a tanulságokat és megpróbálhatjuk egy fokkal jobb eredményről mint Barcelona után. Nagyjából ezek a pozitívumok amelyek felett ott van a tény, hogy BL elődöntőben vagyunk. Azt kell, hogy mondjam viszont, hogy ez a Liverpool sokkal félelmetesebb volt mint az a Barca. Ott egy motiválatlan, gőgös bagázs volt, akiknek az arcától először megijedtünk, majd leléptük őket. Itt egy dinamikus, tehetséges csapatról van szó akik szintén életük lehetőségét látják ebben a párosításban. Ezt figyelembe véve kell tehát igazítani az elvárásokat, szerintem a meglepetés és a lebecsülés “erejét” elveszítve már nem tudunk majd akkorát ütni, de ki mondja, hogy nem lehet egy harmadik 3-0 az Olimpico-ban, a Chelsea és a Barcelona után…