Hazai vereség a Fiorentina ellen

Egy csapat életében vannak nagy pillanatok, nehéz helyzetek és olyan sűrű hetek, mint amiben most az AS Roma csapata tanyázik. Nem egyszerű hat nap alatt két tétmérkőzést játszani a Barcelona ellen a BL nyolcban, ráadásul közé ékelve egy felszálló ágban lévő Fiorentina elleni bajnokival. Sajnos kedvenceink erejét is meghaladni látszik ez a feszített tempó. Már a Bologna ellen érződött a Camp Nou szaga, majd jött a szerdai balszerencsés meccs, azután pedig a tegnapi vereség Pioli liláitól.

Tegnap Pioli nyert

A szombaton, kellemes kora esti időpontban kezdődő mérkőzésen egyetlen olasszal, és igen felfogatott csapattal kezdett EDF. Kolarov és Florenzi a védelemből kaptak pihenőt, DDR szintén nem játszott. Perotti és Ünder apró sérüléseiket nyalogatják. Így nézett ki a szombati kezdő: Alisson, Peres, Manolas, Fazio, JJ, Strootman, Gonalons, Ninja, Defrel, Dzeko, El Shaarawy.

Vagy én láttam régen Fiorentina meccset, vagy Pioli kezdett meg egy komolyabb fiatalítást-átalakítást a firenzei csapaton, de számomra meglepő volt a jó pár kevésbé ismert játékost felvonultató vendég csapat. Pontosan így vágtak neki a találkozónak: Sportiello., Lavrini, Pezzella, Hugo, Biraghi, Veretont, Dabo, Benassi, Eysseric, Saponara, Simeone. Hiányzók akadtak azért ezen az oldalon is, Badej, Chiesa vagy Thereau nem léphetett pályára sérülés miatt.

Védekezésben és támadásban is alulmaradt a csapat

Gondoltam magamban, – a meccs kezdetén – ismerve a két kezdőt, mi baj történhet? BL ide, közelgő visszavágó oda, ezt most valahogy behúzza EDF. Személy szerint egy-két jó egyéni teljesítményben bíztam; mondjuk Sárikától, vagy ne adja az ég, Defreltől. Ebből semmi nem valósult meg, csak újabb kérdőjelek kanyarodtak a fejemben. Mégpedig olyan kérdések végén, hogy mi értelme Gonalons megtartásának ilyen magas fizetés mellett, mivel teljesítménye meglehetősen csekély; vagy Defrel oké, hogy EDF embere, de hány gyenge meccs kell ahhoz, hogy végleg elfelejtse mindezt a mester? A védelem megmagyarázhatatlan széthullására pedig hetek óta nem találom a válaszokat.

Persze nem az összefoglalással akarom a posztot indítani, így gyorsan, jegyzőkönyv szerűen nézzük, mi történt. Már a 7. percben jött az első komoly védelmi hiba, egy rögzített helyzet után, a hosszún hullott le a labda, amit olyan tanári könnyedséggel játszott üresbe Saponara, hogy Benassinak bebelsőzni már csupán álommunka volt. Halkan kérdezném, hogy egy a tizenegyesponthoz visszaütött labda esetén, a teljes felállt védelemből miért nem lépett közelebb valaki a labdát kapó játékos irányába? Történetesen Gonalons volt az, akinek adott szituációban cselekedni kellett volna.

Simeone sok gondot okozott

A folytatásban élénkülő Roma támadások sora következett, gyakorlatilag végig a mérkőzésen dominált a hazai csapat, de mezőnyfölénye meddő volt. Pár komolyabb helyzet, és több kapufa igazolja mindezt, de az átütő erő legalább annyira hiányzott elöl is, mint ahogy a hátsó formációban. Történt ugyanis, hogy egy Fazio-Dzeko passzt lelesvén a Fior kontrára fordult, és Simeone átszólózta magát a középpályán, majd rávezette két római védőre a labdát, Manolas és Peres serdülős szinten oldotta meg a helyzetet, egymásra mutogatva nézték, ahogy az argentin csatár gólt szerez. Ez a 39. percben történt, lezárva ezzel az első félidőt.

A második játékrészben pontosan ugyanaz történt, amit már feljebb leírtam. Talán még nagyobb elánnal támadt a fővárosi csapat, mindent bevetve, sikertelenül. Sajnos a szünetben hallható füttykoncert nem rázta fel kellőképpen az igencsak fásultnak tűnő lábakat. EDF bevetett minden lehetséges megoldást, Schick már a szünetben jött, Manolas helyére Kolarov érkezett, a hetvenedik perc előtt pedig Florenzi szintén jött, középpályásnak. Kevés volt minden, a Fiorentina közepes tempóra kényszerítette a hazai csapatot és egyszerű módszerekkel megoldotta a védekezést.

Benassi örül a góljának

Ezzel a 0-2-s végeredménnyel tovább menetel a Fior, hiszen ez volt a hatodik bajnoki győzelmük zsinórban, illetve Pioli pocsék mérlegén is képes volt javítani a Romával szemben. Ehhez gratulálunk, de most pár gondolat erejéig foglalkozni szeretnék az AS Roma jelenlegi helyzetével.

Számomra a legnagyobb dilemma a következő: azok a perememberek, akik nem kapnak minden héten 70-90 perc játékidőt, azok miért nem élnek a lehetőségeikkel, amikor kezdőként, komoly feladatot kapnak. Elsősorban Gonalons játékát nem értem, tudom szürke eminenciás, aki “birkózásból” és labdaszerzésből álló játékával csak nehezen tudja magára felhívni a figyelmet, de az első gól előtti védekezésnél pont bizonyíthatta volna minden tehetségét. De sorolhatnám az eladott előre passzait.

Ez kevés volt fiúk, nagyon kevés!

Persze nem csak az ő játéka bosszantott fel, Defrel elhiszem, hogy mindent megtesz edzésen, ismerjük a főnökkel kialakult régi kapcsolatát, de hogy ezen a szinten lassú, a megfelelő döntéseket nem képes, vagy csak lassan képes meghozni, kapu előtt teljesen impotens, kombinatív játékban csak nehezen használható. Nem hiszem, hogy ez rendben lenne így.

Legutolsó kérdésem pedig végtelenül egyszerű; hová lett a szuper védelme a csapatunknak? A bolognai gól nagyon hasonlított az első Fior gólhoz. 12-14 méterről, felálló védelem ellen, egy átlövés. Aztán beszélhetnék a barcelonai védőmunkáról is, de az egy másik kávéház, nem szívesen keverném ide. Szóval mi történt?