A Roma 1-1-es döntetlent játszott a Dall’Arában egy fegyelmezetten védekező Bologna ellen. Pulgar vezető góljára, a kispadról beálló Dzeko válaszolt.
Miközben mi a BL muzsika dallamát fütyörészve, avval voltunk elfoglalva, hogy milyen formában lesz jövő héten a Barcelona, a Bologna gyönyörűen kitolt velünk. A mi „hős” játékosaink megint megmutatták, hogy miért nem vagyunk már régen az idén se versenyben a bajnoki címért és hogy miért számít rendkívüli eseménynek, amikor nagy ritkán bejutunk egy európai kupában a nyolc közé.
A mérkőzés előtti egyperces gyászszünet a héten elhunyt két jeles személyiség iránti tisztelgés volt. Az egyik elhunyt a híres labdarúgó edző, Emiliano Mondonico, a másik Fabrizio Frizzi, híres televíziós műsorvezető. Frizzi egy közismert Roma szurkoló volt, aki ráadásul, az édesapja emléke iránti tiszteletből, a Bolognával is szimpatizált. Nyugodjanak békében.
Így álltak fel a csapatok:
BOLOGNA (4-3-3): Santurro; Torosidis (77’Mbaye), De Maio, Helander, Masina; Poli, Pulgar, Donsah; Verdi (90’Krejci), Palacio, Di Francesco (71’Orsolini).
ROMA (4-3-3): Alisson; Florenzi, Manolas, Fazio, Kolarov; Strootman, De Rossi, Nainggolan (17’Gerson); El Shaarawy (61’Dzeko), Schick, Perotti.
A válogatottak miatti szünet után Ünder és Pellegrini sérülten tértek vissza, rajtuk és a szokásos sérülteken kívül mindenki Di Francesco mester rendelkezésére állt. Az egy szem Dzeko kivételével, Di Francesco tényleg az elméletileg legerősebb csapatot küldte pályára, de a jelek szerint ez sem volt elég, a félelmetes játékerőt képviselő Bologna ellen, amelyik egy újabb pontocskát szerzett és ezzel komoly lépést tette a bennmaradásért folytatott küzdelmében.
A Roma első félideje tragikusan rosszul sikerült. Az elején még csak-csak mentek a dolgok, az első 5 percben a frissen bemutatkozó Santurro kapusnak két védése is volt, Schick és De Rossi próbálkozásai után. Aztán jött a nagy semmi, a Roma kikapcsolt. Lassú manőverek, gyermeteg taktikai és technikai hibák, fantázia nélküli játék azoktól a játékosoktól, akiknek meg kellett volna oldaniuk a meccset.
A 10. percben lesérült Nainggolan, egy ütközésnél beletérdeltek és a következő 5 percet avval töltötte, hogy a combja hátulját tapogatta, végül kérte a cserét és a 17. percben a helyére érkezett Gerson. Egy gonosz tréfának tűnik erről beszélni a mai meccs után, de majd az elkövetkező órákban fog kiderülni, hogy milyen súlyos a sérülése és hogy fog-e tudni játszani a Barcelona ellen.
Egy perccel a kényszerű csere után, megjött a Bologna vezető gólja, Poli lövése kipattant a védelemről, majd Di Francesco Pulgarnak passzolt, aki egy szép és pontos, lapos lövéssel megverte a vétlen Alissont.
A bolognai vezetés picit felrázta a Rómát, jöttek a helyzetek és próbálkozások, de szokás szerint nem volt szerencsénk. Schick elpuskázott két helyzetet is, először fejjel, majd jobbal. Utána El Shaarawy Santurróba rúgta a labdát, miután Strootman nagyon szépen megjátszotta egy passzal a védelem mögé. De a legnagyobb helyzetet Strootman hagyta ki, aki pár centiról telibe találta a kapufát, Schick szép passza után. Ez a kapufa tökéletesen összefoglalta a Roma első félidejét.
A második félidőre Di Francesco picit megkavarta a dolgokat, Perotti középre ment, Gerson jobbra és létrejött egy 4-2-3-1. De ez sem hozott eredményt, a Roma továbbra is lassúnak és zavarodottnak tűnt, a Bologna könnyedén elbírt a nem túl hatékony, mondhatnánk steril római próbálkozásokkal. Ráadásul a Roma feltolta a védekezését és a Bologna kontrái folyamatosan gondot okoztak Manolasnak és Fazionak, örülhetünk, hogy a nyugdíjas éveit Bolognában töltő Palacio már nem olyan fitt mint a fénykorában, különben sokkal csúnyább eredmény is születhetett volna.
Végül a 61. percben be kellett állítani Dzekót is, az enyhén szólva nem túl hatékony El Shaarawy helyére érkezett. A bosnyák beállásával picit felélénkült, veszélyesebb lett a Roma játéka, de eltartott egy negyedóráig, amíg kézzelfogható eredményt hozott. A 76. percben sikerült neki egyenlítenie fejjel, Perotti beadásából. Szerény véleményem szerint lehet szidni Dzekót is, de a ma is látottak után, még bátrabban ki merem jelenteni, hogy ebben a Rómában távolról sem a bosnyák játéka jelenti a legnagyobb problémát.
Az egyenlítés után a Roma még agresszívebb lett és miután Defrel is beállt Strootman helyére, megpróbálta megnyerni a meccset. De végül nem sikerült igazán nagy helyzeteket kialakítani, talán még Defrelnek volt a legtöbb esélye a gólszerzésre a hosszabbítás perceiben. Maradt az 1-1 és tényleg nincs minek örülni.
Nincsenek szavak, hogy leírjam a csalódottságomat a Rómában, a játékosokban, az edzőben, az egész klubban. Miközben Pallotta szokás szerint ipari méretű ostobaságokat nyilatkozgat, a játékosok a sok fogadkozás ellenére sem tudták komolyan venni a mai meccset. Csak akkor kezdtek el játszani, amikor már bajban voltak és nem is sikerült nekik megfordítani az eredményt.
Lenne még miről beszélni. Például, hogy a mi „néhai” Torosidisünk milyen szépen szétszedte több mint egy órán keresztül a támadó játékunkat, szerencsénkre már ő is 32 éves és végül csak elfáradt. Vagy lehetne beszélni Schick sokadik eredménytelen meccséről, vagy El Shaarawy meglehetősen szürke szerepléséről. Meg lehetne beszélni a jövő heti BL meccsről is a Barca ellen, de ezzel most inkább nem hergelem a kedélyeket és itt be is fejezem. Forza Roma mindenkinek, különösen most, mert tényleg ránk fér.