Savanyú pofa a vasárnapi ebéd mellé

Döntetlennel zárult a Róma hétvégi kirándulása a Chievo otthonában.

Pont…

Szívem szerint ennyivel  le is zárnám a hozzáfűznivalómat ehhez a mérkőzéshez, mert még így, két nap távlatában is keserű szájízzel gondolok vissza találkozóra, de persze nem fogom…

La Roma sbatte su Sorrentino: con il Chievo finisce 0-0forrás:calcio.fanpage.it

 

Nehéz erről a meccsről bármit is írnom, mert először is győzelmi ódára készültem amikor elvállaltam a poszt megirását, másodszor pedig még mindig azok az intenzív érzelmi töltettel felfűtött gondolatok (b@zdmegnemigazakurv@annyátmááá) kavarognak a fejemben, amik a mérkőzés folyamán szavak formájában buktak ki belőlem…

Meglátásom szerint nem az a baj (de az), hogy remiztünk Veronában, hanem az, hogy sem az egyes játékosok (lásd De Rossi Genoa), sem pedig Di Francesco nem érzékeli(?) még, hogy amikor ott a lehetőség, hogy pontokat hozzunk a “triumvirátuson” akkor nem állunk le bazze Piedonét játszani piros lapért a büntető zóna közepén, és egy kurva fontos meccsen nem forgatjuk fel a kezdőcsapatot úgy, hogy abból 5 (!) alapjátékost is kiveszek…..

Képtalálat a következőre: „de rossi, di francesco”

” Ezt elb@sztuk….”

Vágom én, hogy pihentetni kell a játékosokat, és egyet is értek vele, de könyörgöm nem lehetett volna ezt megcsinálni a Cagliari elleni hazai mérkőzésünkön inkább?

Szerintem de. A cserék igazolták, hogy ha még 10 percig tart a találkozó akkor  valószínű, hogy Perotti, és Dzekó közreműködésével valahogy csak begyötörtünk volna egy tetves gólt, és akkor most egy mérkőzéssel kevesebbet játszva 37 ponttal a zsebünkben 3 pontra lemaradva a sintértől fenhetnénk a faszunkat  fogunkat a karácsonyi zebragyilokra…

Na de most már mindegy, kidühöngtem magam, ettől függetlenül EDF persze remek edző, DDR-t meg  ugyanúgy szeretjük, de nyilván nem állok messze az igazságtól ha azt mondom, hogy ha nincs ez a két “elszabott” meccs akkor most alacsonyabb vérnyomással várhatnánk a Juve elleni derbit.

De, hogy ne csak hőbörgésből álljon a poszt, néhány mondatban  azért megpróbálom összefoglalni a mérkőzésen látottakat is.

Szóval térjünk vissza oda, hogy EDF egy eléggé felforgatott Rómát küldött a gyepre a Chievo ellen, a kezdőben talán a legnagyobb meglepetést a nyáron (római szinten) horribilis összegért, a Sampdoriából  igazolt Sick okozta, akit EDF, Dzekó helyére rakott be.

Le valutazioni finali di Chievo – Roma (fonte SofaScore)forrás:calcio.fanpage.it

A Róma már találkozó elején magához ragadta a kezdeményezés jogát, 2 percen belül máris két szöglettel gyarapította a statisztikai adatokat, de komoly helyzet nem igazán alakult ki egyik szituációnál sem. Nem úgy a Chievonál! Egy szabadrúgás, és a védőink töketlenkedése után a labda Inglese  elé került, és csak a szerencsének köszönhettük, hogy a lövése a keresztlécen csattant.

A jelek szerint farkasaink vették a figyelmeztető jeleket, és a 24 perctől megindult a tűzijáték a veronai csapat kapuja előtt, de ezzel sajnos csak annyit értünk el, hogy Sorrentino kapus god mode-ba váltott, és minden létező kapura lövésünket hárított…. A helyzetünket sajnos az sem könnyítette meg, hogy a veronai játékosok az egész mérkőzés alatt úgy játszottak, mintha 10 fénykorában lévő Gattuso szaladgált volna a pályán akiknek az ámokfutásukhoz Maresca játékvezető bőszen asszisztált.

Sajnos az eredményen EDF megkésett  cseréi sem tudtak változtatni, a vége maradt 0-0, és csak a szerencsének köszönhetjük, hogy a tabella elején álló ötösfogatból senki nem tudott nyerni, (Lacikáék még egy deep throat-ba is beleszaladtak a Torino ellen) így, hogy valami pozitívumot is tudjak mondani ez a forduló olyan volt mintha semmi nem történt volna….

Reméljük a Cagliari elleni meccsünket sikerül majd  egy önbizalomnövelő győzelemmel abszolválni, mert a most látott teljesítmény Torinóban karcsú lesz nagyon.

Forza Roma!