Tegnap a Roma kikapott 1-0-ra a Napolitól, Insigne szerezte a meccs egyetlen gólját az első félidő 20. percében.
Nehezemre esik a tegnapi meccsről írni, mert ez egy súlyos, jelzésértékű vereség volt. A Roma kikapott egy jobb csapattól, beigazolódtak az előzetes jóslatok, a Napoli jobban játszott. Így álltak fel a csapatok:
ROMA (4-3-3): 1 Alisson; 25 Peres, 44 Manolas (59′ Fazio), 5 Jesus, 11 Kolarov; 7 Pellegrini (78′ Gerson), 16 De Rossi, 4 Nainggolan; 24 Florenzi (71′ Under), 9 Dzeko, 8 Perotti.
NAPOLI (4-3-3): 25 Reina; 23 Hysaj, 33 Albiol, 26 Koulibaly, 31 Ghoulam; 5 Allan, 8 Jorginho (72′ Diawara), 17 Hamsik (71′ Zielinski); 7 Callejon, 14 Mertens, 24 Insigne.
A győztes gól egy szerencsétlen epizód során született, a labda az érkező Insigne elé pattant, aki egy az egybe találta magát Alissonnal szemben és megszerezte a meccs egyetlen gólját. De a játék képe alapján megérdemelten vezetett a Napoli az első félidőben, sokkal szervezettebben játszottak. Látszott, hogy nem az idén kezdtek építkezni, szépen, folyamatosan járatták a labdát, a játékosok egységesen szervezetten mozogtak, támadásban és védekezésben egyaránt. Nem így a Roma, a mieink csak nehezen bírták követni a Napoli által diktált iramot és főleg az építkező fázisban rengeteg nehézségbe ütköztek.
A második félidőben a Roma megpróbált visszatérni a meccsbe és fokozta az iramot, de valójában nem sikerült egyértelműen a Napoli felé kerekedni. Meg ott volt a mi szokásos szerencsénk is, Fazio fejesét Reina egy kapusbravúrral tolta ki a kapufára, Dzeko pedig a keresztlécet találta el. De közben a Napolinak is megvoltak a lehetőségei és amikor végül Rocchi bíró úr lefújta a meccset, sajnos el kellett ismerni, hogy összességében a Napoli egyértelműen jobb volt.
Lehetne arról beszélni, hogy megint mennyi hiányzónk volt: Schick, Emerson, Defrel, El Shaarawy, Strootman. De őszintén szólva nem egyértelmű, hogy ezek közül bárki is sokat hozzá tudott volna tenni a meccshez. Apropó hiányzók, Manolas lesérült, éppen Insignével versenyzett, amikor a combja belső oldalához kapott és azonnal kérte a cserét, még egy „szakadást” utánzó mozdulatot is tett. Egyenlőre még nem tudni, hogy pontosan mennyit fog kihagyni, az már biztos, hogy a Chelsea ellen nem fog játszani, de sajnos ez még egy viszonylag hosszabb kihagyás is lehet.
Azért is különösen nehéz elviselni ezt a vereséget, mert miután éveken keresztül hiába üldöztünk egy megfoghatatlannak tűnő Juventust, most, amikor úgy tűnik, hogy „gyengélkednek”, hogy végre ők is hibázhatnak, akkor megjelent ez a Napoli, amelyik meg egyenlőre nem tud hibázni, 8 meccs után 8 győzelem.
Ráadásul a Napoli nem rendelkezik jobb eszközökkel mint a Roma, nincsenek különösen kimagasló sztárjaik, nem költenek úgy mint a nagy északi klubok és mégis sikerült összerakni egy nagyon jó csapatot, egyenlőre a legjobb csapatot Olaszországban. A következetes és tudatos építkezés, a folyamatosan felépített szakmai projekt meghozta a gyümölcsét. Pedig ha valaki menni akar „szebb és gazdagabb vidékre”, akkor ők sem tudják megtartani, lásd Higuain, hogy csak a legeklatánsabb példát említsük. Ők sem tudnak kimagasló sztárgázsit ajánlani az új igazolásoknak, mondhatnánk több szempontból is hasonló adottságokkal operálnak mint a Roma. Viszont az idén, azzal, hogy nem rúgták fel a szakmai projektet és hogy biztosították a folytonosságot, egyelőre egyértelműen fölénk kerekedtek.
Bevallom nektek azt is, hogy egyáltalán nem vagyok elkeseredve, már ami a csapatunkat illeti, jó játékosaink vannak és ha visszatérnek a sérültek, illetve a friss igazolások be fogják váltani a hozzájuk fűzött reményeket, akkor még sokkal jobbak is lehetünk. Nincs senki a Napoliban, akit egyértelműen jobbnak tartanék a Roma játékosainál, nem cserélném el Dzekót a „pisilős” Mertensre, Florenzit Insignére, vagy Nainggolant bárkire a Napoliból. Szerintem a Napoli egyszerűen jobban volt összerakva.
Ez nem egy bírálat Di Francesco ellen, Sarrinak több évig eltartott, mire így összerakta ezt a Napolit, Di Francesco ehhez képest alig pár hónapja munkálkodik, nem kéne őt elásni. Persze az is tény, amit egy roppant bölcs és lényegre tapintó Kolarov mondott a meccs után, nevezetesen, hogy eddig a két legfontosabb meccsünket elveszítettük. De tudomásul kell venni, hogy még nem vagyunk készen, már jók vagyunk az olasz mezőny többsége ellen és szerintem folyamatosan egyre jobban játszunk, de a tegnap látott Napoli sajnos jobb volt nálunk, reméljük, hogy csak egyenlőre.
Ezzel a vereséggel elég kilátástalan helyzetbe kerültünk a bajnokságban, a bajnoki cím nagyon messzire került és elnézve a tabellát, a BL helyek megszerzése sem ígérkezik könnyűnek. Ehhez képest már tényleg abszolút mellékes, hogy közben mit fogunk csinálni a BL-ben. Egyébként a tegnapi meccsen Florenzi és főleg De Rossi kapták a legrosszabb osztályzatokat a sajtóban, ami nem is csoda, ha figyelembe vesszük, hogy a „mi Danikánk” adta a gólpasszt Insignének és a két római általában nem volt túl acélos. De szerintem ez most nem az egyéni teljesítményeken múlott, ezt csapat szinten buktuk el.
Nincs nagyon mit hozzá tenni, a bajnokság majd Torinóban folytatódik, októberben jön majd egy pár papíron könnyebbnek tűnő meccsünk. De előtte még szerdán megyünk Londonba a Chelsea-hez és nagyon kíváncsi leszek, hogy mit fogunk produkálni a jó öreg „bundás” Tóni csapata ellen. Addig is forza Roma mindenkinek!