Amennyiben nagyon egyszerűsíteni kellene a dolgot, vasárnap este az AS Roma három – egy arányban legyőzte a bajnokaspiráns Juventust. Így a torinói sztárgárda nem ünnepelt bajnoki címet, sőt, kellemetlen szájízzel várhatja szerdai kupadöntőjét. Ez persze Tottiékat egy cseppet sem érdekelte, csak a keményen dühöngő harc a második helyért, az lebegett a szemek előtt.
Persze mi szeretjük jó részletesen átnézni mindezt, így nem hagyjuk félben itt ezt a posztot. Inkább megpróbáljuk több szempontból megvizsgálni, mi is történt a hét utolsó napjának estéjén az Olimpico gyepszőnyegén. Volt DDR gól, Totti vélhetően utolsó Juve elleni pályára lépése és talán ami a legfontosabb, három rúgott gól!
Viszonylag egyszerű volt a képlet, ha a vendég Zebrák pontot szereznek, zsinórban a hatodik bajnoki címűket ünnepelhették volna az olasz fővárosban. Már a gondolat is bicskanyitogató, pláne ha hozzáveszem, hogy a Napoli laza ötöst hintet a Torino vendégeként, és egy kellemes délutánra kibérelte – újra – a második pozíciót. Ezt nem maradhatott így!
Jöhet még az is, hogy bizony a Juventus tartalékos volt. Ok, nem a legeslegbitangabb kezdőjét nevezte Allegri, de Higany, Pjanic, Bonucci, Buffon bőven kezdenek majd a BL döntőn. Ne menjünk most ebbe bele, Juvét verni minden körülmények között fenomenális érzés!
A meccs krónikája röviden úgy alakult, hogy a 21. percben Lemina (!) vezetést szerzett a Juventusnak. Higany végtelenül önzetlen volt, egy pillanatra rá sem lehetett ismerni. Viszonylag gyorsan egyenlített DDR egy kavarodás után. Majd végtelenül okos, vagy talán zseniális gólt lőtt Sárika. Bő egy óra után pedig Ninja vette be közelről a 450. mérkőzésén pályára lépő Buffon kapuját. Pont.
Annyi bizonyos, hogy a három fontos mérkőzéséből (Roma-Juve, Olasz Kupa döntő, BL döntő) ez volt Allegrinek a legkevésbé az. Ettől még ez egy bajnoki meccs volt, ahol osztanak három pontot, és ezt most a fővárosiak szerezték meg. Hogy miért alakult mindez így? Véleményem szerint az iszonyatos elszántságból, a már-már felismerhetetlenül lendületes játékból, és a legkiemelkedőbb akarat együttállásából. Ezután a meccs után nem lehet bírózni, nem kell ócska magyarázatokat találni, hogy már megint miért nem sikerült. Most végre kijött a lépés, és ez a legjobb érzés!
Azt megítélni megint nem tisztem, hogy milyen módon befolyásolhatja akár Spalletti, akár a csapat jövőjét ez az eredmény. A második helyért folytatott harcban, a legnehezebb akadályt átugrották a fiúk. Maradt két nyerhető mérkőzés, ami sokszor nehéz feladat, de a mostani lelkiállapotban nem okoz majd gondot. Talán délen is elhitték végre, hogy a főváros delegálja majd a második helyért járó BL indulót.
Öröm volt azt látni, hogy minden pillanatban együtt volt a csapat. Dzeko sérülését úgy orvosolta Spalletti, hogy Perottit tűntette fel a mágnes táblán a bosnyák posztján, de ez azért egy más felfogású játék volt. Inkább Ninja lépett fel a center helyére, vagy picivel mögé és Perotti volt középpályás, illetve nagy hangsúlyt fektetett a csapat a széljátékba szintén. Volt már erre példa, akár az idei kiírásban, meglepődni szerintem senki nem lepődött meg ezen, egyszerűen vasárnap gyönyörűen bejött minden pályán végrehajtott manőver. (egyéni teljesítményekben kiemelkedő volt tegnap az AS Roma)
Aztán, hogy Totti pár perces becserélése milyen megítélést kap, túlságosan nem érdekel. Figyelve a múlt heti reakciókat, Spalletti véleményét, a körülményeket, mindenképpen heves visszhangokra számítok ez esetben is. Hogyan kell egy ekkora legendát kellő tisztelettel nyugdíjba küldeni azt sem tudom. Spalletti jár következetesen egy utat, és a szerint cselekszik. Tisztelem érte.
Maradt még egy veronai kirándulás, és egy Totti búcsúmeccs a Genoa ellenében. Innen illene most már megcsinálni, és nem a maradék két meccsen elszórni a kialakult előnyöcskét. Nagyon kíváncsian várom, a nyári történeteket, edző és keret szinten. A BL főtábla anyagi biztonsága mellett egy kiegyensúlyozottabb felkészülés várhat(na) a csapatra, amit reményeim szerint a vezetők sem terveznek bizonytalanságokkal elszórakozni.