A Roma 3-1-re kikapott a városi derbin a Laziótól. Keita szerzett vezetést, De Rossi egyenlített tizenegyesből a félidő végén, majd a második félidőben Basta és ismét Keita találtak be.
Így álltak fel a csapatok:
ROMA (4-2-3-1): Szczesny; Rudiger, Manolas, Fazio (64’Perotti), Emerson; De Rossi (73’Totti), Strootman; Salah, Nainggolan, El Shaarawy (46’Bruno Peres); Dzeko.
LAZIO (4-5-1): Strakosha; Bastos, de Vrij (74’Hoedt), Wallace, Lukaku (43’Felipe Anderson); Basta, Parolo, Biglia, Milinkovic-Savic, Lulic; Keita (88’Djordjevic).
A mérkőzés elején a Roma jobban játszott, több gólhelyzetet is kialakított, de Strakosha megmentette a Laziót, először Dzeko közeli lövésénél, majd Salah kiugrásánál.
A Lazio viszont gyakorlatilag az első igazi támadásból gólt szerzett, Keita Milinkovicstól kapott egy labdát, becsapta Faziót és egy Emerson lábai között/alatt átcsusszanó lövéssel megverte Szczesnyt is.
A gól megváltoztatta a játék képét, a Roma elvesztette az egyensúlyát, a Lazio viszont helyet kapott, hogy támadhasson. Az egyik ilyen lehetőségnél Fazio Lukakut buktatta a tizenhatoson belül, de a bírók szokás szerint nem álltak a helyzet magaslatán és szerencsénkre nem vették észre.
A 18. és a 36. percben Szczesnynek kellett kétszer is védenie Parolo távoli lövéseit. Közben a Roma támadgatott, de nem volt sok szerencséje, meg sok elképzelése sem. Dzekónak volt egy birkózó meccse Bastával a Lazio tizenhatosában, amit akár szabálytalannak is mondhatnánk, de erre a bíró még nem ítélt semmit. Viszont a félidő végén adott nekünk ajándékba egy tizenegyest, Strootman „Jászai Mari-díjas” esése után! A büntetőt De Rossi értékesítette és ideiglenesen az őrületbe kergette a Lazio szurkolókat, hiszen a visszajátszásból kiderült, hogy ellenben a korábbi Fazio vs. Lukaku helyzettel, a mi derék Strootmanunkhoz egyértelműen hozzá sem értek a haloványkék védők.
Azért mielőtt valaki még komolyan elkezdené sajnálni a mi madarász unokatesóinkat, csak jelezném, hogy ott se őrgrófok meg bárók játszanak. Például a „rokonszenves” Keita, a meccs pizsamakék hőse, úgy leütötte (kézzel nem fejjel!!!) El Shaarawyt, hogy utána percekig kellett ápolni, csórikámnak ott jegelték azt a híresen hírhedt frizurás kobakját és még egy nyamvadt, tyúkszaros sárga lap se járt érte!
Most beszélhetnénk „ebül szerzett jószágról”, meg hasonlókról, de tény, hogy a Roma káröröme nem tartott sokáig. Először, a második félidő legelején, a szokásos Strakosha megint véghezvitt egy kisebb csodát, amikor szögletre védte Dzeko lövését. Aztán az 50. percben Basta megeresztett egy elsőre nem túl veszélyes lövést, ami azonban megpattant Fazión és így megverte Szczesnyt, megint vezetett a Lazio.
Ezek után a Roma végképp feladta az egyensúlyát és hatalmas területet hagyott a Lazio csatárainak, akik viszont nem nagyon éltek a lehetőségeikkel, először Felipe Anderson túl önző volt, Keita pedig egy szép emeléssel próbálkozott hiába, majd megint a brazil, a kitörő Szczesnybe lőtt egy nagy ziccert.
De ami késik nem múlik, a 40. percben végül Lulic indított el egy kontrát, aminek a végén Keita megszerezte a második gólját és beállította a végeredményt. Még volt idő egy Milinkovic ollózásra és arra is, hogy Rüdiger kiállíttassa magát, egy kemény belépővel Djordjevic kárára, majd a bíró lefújta a meccset.
Végeredmény 3-1 a Lazio javára, szerintem sajnos megérdemelten és nincs is nagyon mit hozzáfűzni, az ilyenkor természetes, végtelen szomorúságon kívül. Mindenki vonja le a maga következtetéseit, a „látássérült” bírókról (hogy várom már azt a nyamvadt videóbírót), a szerencséről, a motivációról, a taktikai fegyelemről, meg minden egyébről általában.