Monchi munka: Feláldozhatók?

Ahogy már korábban megígértem elkezdünk foglalkozni az átigazolási időszakkal, először kitekintve a kihelyezett értékeinkre, megnézzük, hogy a már jól ismert alapcsapaton kívül (bár a jól ismert jelző nem feltétlen igaz mondjuk a Gerson-Grenier duóra) kik azok akik a csapat tulajdonában állnak, és Monchi rendelkezhet majd velük is. Izgalmas fiatal tehetségek, kísérteni visszajáró rossz igazolások, és ismerős nevek a tovább mögött.

Nem lesz könnyű munkája, reméljük mind az elődjét, mind a korábbi sikereit felülmúlja.

Most az a problémám, hogy óriási a választék ezekben a játékosokban, kezdjük talán először a fiatalokkal. Legelőször egy olyan név ami biztosan rémlik mindenkinek, a tavalyi szezonban úgy nézett ki pár hónapig, hogy talán Dzeko helyettesét találtunk meg, Umar Sadiq személyében, akinek a góljaira bemutatkozása után nem sokat kellett várni. Aztán jött Spalletti és nála nem kapott lehetőséget a nigériai csatár, így került a Bologna-hoz erre az évre, Destro helyettesének. Sajnos nem teljesített kiemelkedően, két sérülés is nehezítette a dolgát, idén például alig játszott még. Ennek ellenére Donadoni mester mellett eltölteni egy évet egy elsőosztályú csapatnál még mindig a biztató kategóriába tartozik a Primavera után egyből, „friss diplomásként”.

Mindössze egy assistot sikerült összehoznia, pedig még ellenünk is játszott!

Egy másik emlékezetes játékos a Garcia era alatt Verde volt, akinek bemutatkozó szezonja után nem sikerültek jól a kölcsönei. Most se volt túl konzisztens de a másodosztályú Avellino egy fontos játékosa volt. Érdekes, hogy csak télen tündökölt (előtte és utána már kevésbé) akkor 3 hónap alatt 5 gólt és ugyanennyi gólpasszt jegyzett, akkor cikkeztek is róla, azóta azonban már megint nincs formában. Gondolom kap még egy esélyt valami csapatnál aztán kezdhetünk lemondani róla. Foglalkozhatnék még B-s játékosokkal, Capradossi, Casasola, D’Urso, Machin meg még sokan mások egy nagyszerű Primavera-ból kerültek ki, de az elmúlt évek tapasztalatai, hogy egyre nehezebb bekerülni a nagy csapatba, tehát aki most másodosztályban van, gyakorlatilag esélytelen, hogy jövőre nálunk lássuk.

Az elmúlt évek komoly utánpótlás sikerei után lassan jöhet még egy római?

Erre a posztra a Sassuolo két fiatal tehetsége pályázik: Ricci, aki kölcsönben van tőlünk, és Pellegrini, akire visszavásárlási opciónk van. Az előbbi egy nagyszerű Crotone-s szezon után került ide és inkább csak kiegészítő szerephez jut általában. Az már más kérdés, hogy Salah mögött, (Iturbe helyett az első félévben) bőven elfért volna nálunk is. Igazán nagy esély Pellegrini hazatérésére van. Pontosabban biztos aktiváljuk az opciót, mert valahol 8-10 millió között az egyik legnagyobb olasz középpályás-ígéretet szerezhetjük vissza. A szezonban egyenletesen jól teljesít, 33 meccsen 8 gólja és gólpassza van a középpályásnak, első felnőtt szezonjában egészen kiemelkedő, főleg egy szenvedő Sassuolo-ban. Az újságok már persze “árat is tettek rá” a nevünkben, elvileg 30 millióért adnánk el. Én úgy gondolom, hogy nem csak jövőre, már idén nagyon kellett volna ő csapatba.

“De Rossi a példaképem” – jól hangzik.

Lassan végzünk a nagyon fiatalokkal, maradt a spanyol földre “száműzött” páros: Sanabria és Ponce. Az előbbi egy nagyon jó szezon után tért vissza, de sajnos nem tudta megismételni. Rendszeres játéklehetőséget kapott ugyan, de góljainak száma lecsökkent, ahogy a transfermarkton az értéke is. Őt hivatalosan eladtuk, de elvileg van valami opció, úgyhogy azért említem meg. Feltehetőleg utoljára a blogon. Ponce már egy másik kategória, mivel első felnőtt szezonja volt ez Európában. Szintén nem teljesített jól de egy szenvedő Granada tagja volt, ahol legalább rendszeres játéklehetőséget kapott. Belőle még bármi lehet, bár azért aggasztó, hogy miért nem tartották Olaszországon belül.

Még gólt (2) is szerzett pedig azért ez nem volt valami nagy divat a csapatában.

Most nézzük azokat a játékosokat akiket láttunk már a saját csapatunkban, legalábbis többet mint a korábbiakat. Talán a legkevésbé érdekesebb Zukanovic, aki fél év után a szárnyaló Atalanta tagja lett, egyre csökkenő részvétellel. Van egy opciójuk, így lehet a Kessie ügylet része, vagy kaphatunk érte pár milliót, visszajönni már nem fog. Hasonló a helyzet Vainqueur-rel akinek a nevének a leírása egyáltalán nem hiányzott a blog íróinak. Spalletti nem nagyon bírta, ezért Marseille-be került kölcsönbe, ahol azóta ráadásul Garcia-val dolgozhat, talán nem véletlen, hogy alapember, szerintem biztos, hogy végleg megveszik majd, remélhetőleg korrekt, piaci áron, ami a vételi tízszerese lenne nagyjából.

Komoly rejtély volt Gyömbér megvétele, de ne aggódjatok, kedvenc zombink még mindig a mi tulajdonunk, jelenleg Oroszországban rémisztgeti az ellenfelet. Ahogy korábban a Pescara-ban, a Terek Grozny-ban is alapember, de őszintén szólva nem tudom mit akarunk vele.

Nem volt valami áttörhetetlen az a Pescara védelem akkor sem amikor ő ott volt.

A következő, mindenki kedvenc igazolása, a világ legszerencsétlenebb embere, Iturbe. Őt fél évnyi keserves próbálkozás után Torino-ba, vagy más néven az “újrahasznosított Roma”-ba küldtük. Itt azonban nem teljesen szar! 3 assist mellett már gólja is van, még arra is van esély, hogy a 12 milliós (ha jól emlékszem ennyi) kivásárlási opcióval élnek majd az északiak. A másik antihős, akiből kínkeservesen pénzt szeretnénk látni az Doumbia, és neki szintén megy! 19 szereplés alatt 14 gólt szerzett Baselben, na persze megvenni azért nem akarják. Legalábbis a hírek ezek, pedig a legeredményesebb góllövőjük, szóval van rá esélyünk, hogy most valamennyit visszakapjunk belőle (mondjuk hallottam olyan rémhírt is, hogy visszajöhet hozzánk).

Mondjuk mielőtt idejött tényleg korrekt játékos volt, BL szinten is, és Garcia jól meg is szívatta, de akkor is… nem kéne.

Most már csak két játékosunk maradt hátra. Az egyik Skorupski, aki már második évben nagyszerű teljesítményt nyújt az Empoli-ban, konkrétan a legtöbb védést bemutató kapus a mezőnyben. Kapus poszton megint nagy kérdések lesznek: Szczesny jövője az Arsenal-tól függ, akik egyébként betegesen sokat kérnek érte. Nálunk meg itt van a bajnokság két hatalmas tehetsége, az EL-ben nagyszerűen teljesítő Alisson, és a Serie A szakértővé vált Skorupski. Tökéletes lenne, ha ketten megküzdhetnének a kezdő pozícióért, de egyikük sem akar padozni. Nehéz ügy, én mindegyikőjüket bírom, de reméljük majd Monchi megoldja szépen.

Akit pedig utolsónak hagytam, kizárólag érzelmi okokból, az Leandro Castan. Az aki mindannyiunk egyik kedvenc játékosa lehetett volna már mára, és Manolas-szal egy biztos védőpáros évek óta, de az agyműtéte után most volt az első szezonja a Torino-ban, és sajnos nem sok jót hallottam felőle. Eleinte kezdő volt, aztán sorozatos izomproblémák miatt végleg oldalvonalra került, így idén mindössze 6 percet töltött a pályán. Borzasztóan sajnálom őt, de szerintem minden ellenére tartalék védőnek jövőre legalább nálunk kéne tartani, utolsó esélyképp. Vermaelen-nél rosszabb úgyse lehet, szóval ha szeretne jönni akkor sok szeretettel várjuk vissza.