Kettőből semmi…

Egy darabig csak a fejemet vakargattam, mire végre elkezdett körvonalazódni, hogy mit is kéne írni erről a mérkőzésről. Leginkább semmit. Nyertünk, 3 gól rúgtunk a madarászoknak, de ennek a győzelemnek az érteke a presztízsen kívül a nullával egyenlő….

giphy

“Elkúrtuk… Nem kicsit, nagyon….”

Most hogy már aludtam rá kettőt, megpróbálok tárgyilagos lenni. Őszintén szólva nem voltak illúzióim a mérkőzés előtt, tudtam, hogy a 2 gólos hátrány túl sok lehet, hogy sikerüljön ledolgozni, szóval úgy is ültem le a tv elé, hogy lesz ami lesz, nem idegesítem fel magam feleslegesen.

Bizonyos szinten tartottam is magam a fogadalmamhoz, egészen a 37. percig, amikor az elfojtott érzelmeim heves hangorkánként robbantak ki belőlem olyan szavak kíséretében, mint az büdöskurv@életbe, hogyapics@balehettekilyenbalfaszok  ejnye-ejnye, ajjajj, nem lesz ez igy jó…

Savic góljánál végképp tudatosult bennem, hogy ez a hajó elment, és az Európa liga után az Olasz kupából is kizúgunk….

Maga a mérkőzés érzésem szerint egyértelműen a védelmen ment el, őszintén megvallva nem néztem utána, hogy miért nem Fazio kezdett a védelem tengelyében, JJ helyett, de talán ez az egyetlen dolog amit a kopasznak felróhatnék, mert ezen változtatást kivéve (plusz DDR sérülése miatt) a legerősebb kezdőnkkel vágtunk neki a találkozónak.

A támadó szekcióra nem igazán lehet panasz, három alkalommal sikerült bevenni a pizsamások kapuját, bár az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy ezt 25(!) próbálkozásból hoztuk össze, 67%-os labdatartási mutató mellett…

Roma_Lazio_-7-719x478

forrtak az indulatok….

Küzdöttünk, hajtottunk, nyertünk, és kiestünk. Ennyi röviden összefoglalva, és bevallom férfiasan, hogy nincs is kedvem részletezni, mert ha csak magamból indulok ki, egy ilyen kiesést érő győzelem után le sem szarom a részleteket, nem érdekel ki rúgta a gólokat, (ennyit a tárgyilagosságról…) csak az számít, hogy ha csak valami csoda nem történik, akkor idén sem nyerünk semmit, ami feltételezhetően azt fogja eredményezni, hogy tar mesterünk a szezon végén feláll a kispadról, és ismét kezdhetünk mindent előröl egy új edzővel, vélhetően új felállással, és minden bizonnyal Francesco Totti nélkül….totti (1)

Szép kilátások….

Na de move on, az élet nem áll meg, Róma örök, (és egyéb közhelyek) végre visszatért a Sud, feltételezhetően még ebben az évszázadban megépül a saját stadionunk is, és ha minden igaz akkor sikerül leigazolni a Juventusnak korunk transzferguruját és végre mi is  elindulhatunk Sevilla útján aki minden évben eladta a legértékesebb játékosait, sok pénzt generálva ezzel a csapat tulajdonosi körének, és emellett rendszeres résztvevői az Európa ligának (na jó, ez így már túl szarkasztikus, meg is nyerték már nem egyszer a sorozatot).

Nem tudom mi mást irhatnék, eléggé letargikus hangulatban vagyok még mindig, így bullshitelés helyett  beszéljen inkább a zene….

Forza Roma!