Vasárnap délután derbit játszott a Lazio és a Roma. Mindig nagy várakozások kísérik a Derby della Capitalét, ezúttal ráadásul a tabella állása szerint is rangadó volt, a negyedik fogadta a másodikat. A végén győzött a grinta és a taktika.
Mostanában többször is előfordult, hogy bár a Roma jobb helyen állt a bajnokságban, mégis a Laziót tartották esélyesebbnek a szakértők. Garcia második szezonjának utolsó előtti meccsén is az volt várakozás, hogy a Lazio majd megleckéztet minket. Akkor sem, és most sem jött össze.
A csapatok így kezdtek:
Lazio: Marchetti; Basta, Wallace, Radu, Lulic; Parolo, Biglia, Milinkovic-Savic; Felipe, Immobile, Keita.
Roma: Szczesny; Manolas, Fazio, Rudiger; Peres, De Rossi, Strootman, Emerson, Nainggolan, Perotti; Dzeko.
Mindkét oldalon voltak hiányzók, de alapvetően a Romát sújtotta jobban ez a gond. Spalletti nem számíthatott Salahra, Paredes-re, Florenzire, és El Shaarawy is csak a keretbe fért be. Nem tudhatjuk, ennek mekkora része van a kialakított taktikában – vélhetően azért sok, Salah és Florenzi biztos kezdők lettek volna -, de végül maximálisan bejött a kopasz mester számítása.
Két ellentétes félidőt láthattunk, az elsőben nem igazán volt játéka a Romának. Úgy éreztem, Spalletti a meccsek előtt komoly döntés előtt áll: vagy pályára küld egy olyan csapatot, amelyik futószalagon szállítja a gólokat, vagy kulcsra zárja a tizenhatosunk környékét, cserébe viszont a De Rossi, Nainggolan, Strootman triótól semmi érdekeset nem várhatunk előre. Dzeko nagyon egyedül volt végig, Perotti nem tudott neki segíteni. Egyszerre két helyen kellett volna lennie, hogy működjön a támadójáték: szélen és középen. Védekezésben viszont tökéletes volt a csapat.
Már rögtön a meccs elején kialakultak a párok és a szerepkörök. Spalletti le akarta zárni a széleket, Keita és Felipe Anderson egész szezonban itt riogatja az ellenfeleket. A jobboldalunkat légmentesen lezárta Rüdiger és Bruno Peres. Utóbbitól azért nem ilyen meccsre számítottam, a kezdő alapján azon a poszton játszhatott, ahol Torinóban tündökölt, ehhez képest előre játékban elég halvány volt. Persze nem tudhatjuk, mennyit vett ki belőle az a könyökös a szemére, de hátul nem volt hibája. Támadásban nem játszott annyira elöl, mint Salah, habár az első félidőben 3-5-2-vel próbálkoztunk, ahol megvoltak a támadófeladatai. A második félidőre aztán változtatott Spalletti 4-1-4-1-re, Nainggolan feljebb mehetett valamivel, aminek köszönhetően Perotti és Dzeko nem voltak olyan elhagyatottak.
Védekezésben olyasmit láthattunk a Romától, amit emberemlékezet óta nem. De Rossi a fénykorát idézte, Emerson nagyon mélyről nagyon magasra jutott, Nainggolan pedig mindenütt ott volt. A Lazio egyik erénye a szélsők által vezetett gyors kontrajáték, ezt még kicsírázni sem engedte Spalletti. Egész meccsen nem volt helyzete a hazai csapatnak, Immobile lőtt párat kapura, de azok is olyan reménytelen helyzetből jöttek, legalább egy emberrel a nyakában, hogy izgulni egy percig sem kellett.
Inzaghi nem emlékszik az első félidőből egy Roma próbálkozásra sem, viszont cserébe adtak két ajándék gólt a Romának. Így is lehet értelmezni, bár saját magával szúr ki. Csapatszinten és egyénileg is jobbak voltunk, a második félidőben már jöttek a Roma lehetőségek, a túloldalról pedig nem voltak válaszok. Dzeko kétszer is komoly helyzetbe került. Persze lehet azt mondani, hogy kellett Wallace hibája, de addigra már nagyon szorult a hurok a Lazio nyaka körül, Marchetti rossz helyezkedése meg nem ajándék, hanem hiba, amit Nainggolan kihasznált.
A vesztes kupadöntő óta ez volt a hetedik derbi, ebből két döntetlen mellett az ötödik győzelemnél tartunk. Jól indította a Roma a decemberi rangadódömpinget, és ne feledjük, nem is egy egyszerű derbi volt, hanem a bajnokság egyik élcsapatát, közvetlen riválisunkat vertük. Érdekes fordulók jönnek, több rendszerhibát is eltüntetett Spalletti, viszont ennek a Roma alaptaktikája volt az áldozata. Nainggolan azt nyilatkozta, a Pescara ellen nehezebb dolguk volt, ami persze csak az amúgy is túltengő indulatok levezetése, de az biztos, a Roma most nemhogy leeresztett, de folyamatosan javult a meccs végéig. Két héten belül fogadjuk a Milant, és megyünk a Juve Arenába, a kezdés nagyon biztató volt.