Lassan véget ér a nyár, de most nem szomorkodni, hanem örülni kell, hiszen nemsokára kezdődik az új labdarúgó szezon! Hamarosan újra láthatjuk kedvenc csapatunk mérkőzéseit. Megint lehet majd együtt sírni a vereségek után és főleg együtt ünnepelni a győzelmeket! Daje Roma!!!
Ezen a nyáron sem unatkoztunk, nem voltak tétmeccseink, de voltak izgalmak bőven. Az első örömhír minden romanista szurkoló számára az volt, hogy június elején a Capitano még egy évre szerződést hosszabbított, még egy évig élvezhetjük Totti játékát. Nem tudom, hogy ez lesz-e az utolsó szezonja, sajnos minden jel erre utal, de most ne foglalkozzunk ilyen gondolatokkal! Inkább ünnepeljük ennek a páratlan bajnoknak a pályafutását!
De ha egyfelől Totti ismét kimutatta a klub iránti elkötelezettségét, a tavalyi keretünk egy másik tagja pont az ellenkező irányba ment. A nyáron jelentősen megcsappant a római bosnyák kontingens létszáma, statisztikailag úgy is fogalmazhatnánk, hogy visszaesett az egy főre eső profi bosnyák labdarúgók mennyisége. Bizony barátaim, ezen nincs mit szépítgetni, mondjuk ki bátran: Zukanovic itt hagyott minket és elment az Atalantába! Komoly veszteség ez, mind megszerettük a derék Ervint, a sokoldalú védőt, aki tud középen és a bal szélen is játszani. Hiányozni fognak a felfutásai a szélen, a tekintélyes fejesei a szögleteknél és a szabadrúgásoknál… De ez van, az élet nem áll meg, majd valahogy kiheverjük Zukanovic elvesztését is.
Tessék? Hogy ti nem erre a bosnyákra gondoltatok? Én más távozó bosnyákra nem emlékszem, ha Strootman se emlékszik rá, akkor nekem se kell. De azért senki se feledje, minden út Rómába vezet és akármilyen szép zebracsíkos mezbe bújik egy adott bosnyák középpályás Olaszországban, attól még el kell majd jönnie Rómába játszani! És ez ugyanúgy igaz a Párizs környékéről elszármazott marokkói védőkre is!
Kevin Strootman, a nagy holland focista és filozófus, tökéletesen összefoglalta a lényeget: „Ki?”
De most nem szeretnék foglalkozni az átigazolási piaccal, arról úgyis lesz majd egy külön poszt, amit tanult szerkesztő kollégám fog készíteni. Viszont sajnos nemcsak az átigazolási piacon veszítettünk játékosokat, a nyár nagyon rosszul alakult a sérülések szempontjából. Rüdiger a német válogatott edzésén szedett össze egy térdszalag sérülést, műtét és kb. fél év szünet, szegényke még az Európa Bajnokságon se tudott játszani. Ez volt a fiatal német védő második komoly térdsérülése, tényleg nincs szerencséje. A másik jeles áldozat, az Empoliból frissen igazolt portugál bal bekk, Mario Rui volt, ő az amerikai turnén, egy edzésen ütközött egy másik frissen igazolt szélsővel, a hatalmas tehetségnek kikiáltott Seckkel. Mario Rui is „keresztszalagos” lett, természetesen őt is műteni kellett és kb. 4 hónapos kihagyásról írnak. Szóval megfizettük a sápot a balsorsnak, most már igazán békén hagyhatna minket.
Voltak egyéb izgalmak is, a római szurkolók bosszúságára a hatóságok tovább fokozták a biztonsági intézkedéseket az Olimpicoban. Nem elég hogy maradnak a szektorokat szétválasztó plexi falak, amik már tavaly is annyi kellemetlenséget okoztak, a következő szezontól kezdve be fognak vezetni egy arcfelismerő rendszert is, aminek a segítségével nyilvántartásba fogják venni a stadionba látogató összes szurkolót. Egy újságíró úgy fogalmazott, hogy olyan ez az egész, mintha Rómában direkt szeretnék elüldözni a szurkolókat a meccsekről. Ez semmi jót nem ígér a szurkolók és klub közötti eddig is feszült viszony szempontjából, attól tartok, hogy az idén se számíthatunk rekord nézőszámokra.
A megoldás ezekre a problémákra is sok szempontból a saját tulajdonú stadion lehetne, hogy az anyagi vetületéről már ne is beszéljünk. Hát evvel kapcsolatban se volt sok szerencsénk, Rómában polgármesteri választások voltak és az új politikai mozgalom, a populista Movimento Cinque Stelle nyert. Az újonnan megválasztott Raggi polgármesterasszony már a választási kampány alatt is támadta a Roma stadionprojektjét és a választások után se változott a hozzáállása. Az új adminisztráció képviselői élesen támadják a stadiont, „ingatlanspekulációról” és „várostervezési szörnyetegről” beszélnek. De a terv eddig még nem akadt el, sőt, a már korábban elindított engedélyezési procedúra lassan halad tovább. A napokban jelentettek be egy újabb partnert a Stadion építésében, a Los Angeles-i Aeg személyében,ez az amerikai cég birtokolja a Los Angeles Galaxy-t , de vannak érdekeltségeik a Lakers-ben is. Az utolsó nyilatkozatok szerint, ha minden jól alakul, akkor jövő év elején végre megkezdődhet az építkezés. Reméljük a legjobbakat!
Ilyen lesz ha elkészül a Stadio della Roma
A nyarunk alapvetően a már megszokott barátságos meccsek jegyében zajlott, miközben a média szokás szerint minden élő focistát szóba hozott a Rómával és naponta többször eladta az összes valamit is érő játékosunkat a világ összes létező klubjába, a mieink szorgosan készülődtek a következő szezonra, Spalletti mester szigorú irányítása alatt.
Avval kezdtük a felkészülést, hogy a hegyi edzőtáborban lemészároltuk 16-0-ra a helyi „erdőkerülő és favágó válogatottat”. Mielőtt elkezdenénk örülni ennek a „páratlan sporttörténelmi jelentőségű sikernek”, csak annyit fűznék hozzá, hogy a meccs után félórával, a Roma játékosai még mindig aláírásokat osztogattak a frissen legyőzött ellenfeleknek. És nehogy azt higgyétek, hogy csak Tottiról van szó, a bennszülött csapat bajnokai boldogan álltak sorba egy Di Livioval, vagy D’Ursoval közös selfie kedvéért is.
Roma-Pinzolo 16-0
Még mindig a hegyen voltunk, amikor eljött az első igazi ellenfelünk: az Orosz Premjer Liga poklában edződött Tyerek Groznij csapata! De az orosz csapat se tudott ellenállni a mi hős fiaink elsöprő játékának és elpáholtuk őket is 3-2-re. Itt azért tegyük hozzá, hogy az orosz bajnokság jóval korábban kezdődik az olasznál és a Tyerek Groznij jóval előrébb járt a felkészülésben a Rómához képest, szóval ez egy jó eredmény volt, itt-ott már igazi focit is láthattunk.
Roma-Tyerek Groznij 3-2
Ezek után jött a szokásos amerikai turné, ami az idén elég rövidre sikerült. Nehéz úgy „Sörkupát” rendezni az USA-ban, ha közben minden valamirevaló játékos az Europa Bajnokságon, vagy a Copa Americán vitézkedik.
De azért az idén is megrendezték, a már hagyományosnak tekinthető, „bostoni tulajdonban lévő európai focicsapatok derbijét”, magyarul játszottunk egy meccset a szokásos Liverpool ellen, ezúttal a festői St. Louis-ban . Természetesen ezt a meccset is megnyertük, ezúttal 2-1-re diadalmaskodtunk a vörösök ellen.
Roma-Liverpool 2-1
Alig két nappal később, továbbra is Észak-Amerikában, összecsaptunk egy újabb ellenféllel, a félelmetes MLS egyik kiemelkedő képviselőjével, a Montreal Impactel. „Montreal Impact”, ízlelgessük egy picit ezt a nevet… Magyarul ugyebár ez nagyjából azt jelenti, hogy „montreali becsapódás”… Én megértem, hogy Észak-Amerikában minden klubnak, akarom mondani franchise-nak, kell egy név, ott nem lenne elég simán annyi, hogy „Montreal”. De akkor is kíváncsi lennék, hogy ki találta ki ezt a nevet, hogy mit fogyasztottak azon brainstormingon, ahol megfogalmazódott valakinek a fejében, hogy „Mi leszünk a becsapódás! Hű de jó lesz!” De ez mellékes, a lényeg a meccs volt és azon a francia kanadai város csapatának is meg kellett hajolnia a Roma előtt: 2-0 és ezzel le is zárult az amerikai turnénk.
Montreal Impact-Roma 0-2
Az amerikai haknizás után, immár ismét Olaszországban, ellátogattunk a másodosztályú Latina otthonába, itt is nyertünk, ezúttal 1-0-ra, a frissen igazolt argentin védő, Federico Fazio fejesgóljával.
Latina-Roma 0-1
Alig egy nappal később következett egy laza kis edzőmérkőzés a negyedosztályú Unicusano Fondi csapata ellen. Még egy győzelem, 4-0, Dzeko négy góljával.
Dzeko-Unicusano Fondi 4-0
Ez volt az utolsó barátságos meccsünk, az utolsó főpróba. Gondolom senkinek sem kerülte el a figyelmét, hogy az idén az összes felkészülési meccsünket megnyertük. Természetesen ezekből a meccsekből nem lehet sok tanúságot levonni, és nem is érnek sokat. Ezek csak arra jók, hogy Spalletti mester összekovácsolja a csapatot és hogy bemutatkozhassanak az új igazolások. De én azért titokban abban bízok, hogy ez egy jó előjel az elkövetkező szezonra, hogy jövőre végre szerencsénk lesz.
Márpedig szerencsére szükségünk lesz, mert rögtön a szezon egyik legfontosabb meccsével fogunk indítani, egyből a BL csoportkörbe jutásért fogunk játszani. A nyoni sorsoláson tulajdonképpen már volt egy kis szerencsénk, elkerültük a papíron legrosszabb lehetséges ellenfelet, a milliárdokkal játszadozó Manchester City-t. De azért túlzott örömre sincs ok, ellenfélnek megkaptuk a Portót, a sokszoros bajnok és kupagyőztes portugál gárdát. Jövő hét szerdán kezdünk Portóban, a visszavágó kedden lesz Rómában, közte pedig szombaton az Udinesét fogadjuk, a Serie A első fordulójában.
Bízunk a misterben, ő bölcs és mindent tud.
Tehát izgalmas szezonnak nézünk elébe, az idén Spalletti mester fel tudta készíteni a csapatot a saját ízlése szerint és szerintem ez már önmagában elég ok a bizakodásra. A gólszerzéssel már tavaly se volt baj, a miénk volt a bajnokság leggólerősebb csapata és a nyáron egy sor védőt igazoltunk a védelem megerősítésére. Nincs más hátra csak szurkolni kell és remélni a legjobbakat. Forza Roma mindenkinek!