Az ötvenes évek közepén a Rómának volt egy kapusa, akit úgy hívtak, hogy Luciano Panetti. Porto Recanatiban született 1929-ben, az Adriai Tenger partján és 1955-ben került a Rómába, Sacerdoti második elnöksége idején, miután korábban sikeresen szerepelt a másodosztályú Modenában. Valójában a Roma újdonsült magyar edzője, Sárosi György, a legendás Sárosi Doktor akarta mindenáron a csapatába.
Összesen 5 szezont töltött Rómában, a korabeli erős konkurencia ellenére bejutott a válogatott keretébe is, de a már említett konkurencia miatt (Ghezzi, Bugatti, Buffon…) sose tudott pályára lépni. Egy 2011-es interjúban, egy kis szomorúsággal mesélte, hogy nem egyszer, hanem 17-szer volt a válogatott cserekapusa. Aztán 1961-ben elhagyta a Rómát, a Torinóba szerződött cserekapusnak, itt fejezte be az első osztályú pályafutását.
Losi és Panetti
Jellemző a korabeli viszonyokra, hogy az első római szezonjában egy kis panzióban lakott a Villa Borghese környékén és trolibusszal járt edzésre. Egy lakáson osztozott a Roma legendás brazil csatárával, Dino Da Costával.
Ő volt az első kapus, akit a „Puma” becenéven emlegettek a romanista szurkolók, a látványos védései és a bátor kijövetelei miatt, de hívták többször „Szent Panettinek” is, aki megmentette a Roma kapuját. Panetti legjellemzőbb tulajdonsága a bátorsága volt, az a fajta kapus volt, aki sosem félt a betörő támadók útjába vetni magát, hogy megszerezze a labdát. A róla szóló legérdekesebb történet is a bátorságához fűződik, ez a történet csakis a régi idők focijában eshetett meg.
Panetti Rómája
Tudni kell, hogy 1965-ig nem lehetett játékost cserélni, ugyanaz a 11 játékos fejezte be a meccset, aki elkezdte és ha egy csapatban valaki lesérült, akkor az úgy járt, ha nem tudta folytatni a játékot, maradt az emberhátrány. Egyszer, 1956 április 29-én, a Fiorentina jött az Olimpicoba és a Roma vezetést szerzett a legendás Da Costa góljával. Csak a rend kedvéért, senki se tévedjen, az a Fiorentina nem a mostani Fiorentina volt! Abban az évben a lilák megszerezték az első bajnoki címüket és a következő évben meg sem álltak a BEK döntőig, egyedül Di Stefano Real Madridja tudta legyőzni őket.
A második félidő legelején, Panetti egy kijövetelnél összeütközött a Fiorentina csatárával, Virgilivel és megsérült, konkrétan eltört a bokája. De mivel ugyebár nem lehetett cserélni, úgy döntött, hogy nem jön le, hanem végigcsinálja a meccset. Törött bokával! Az orvostól kapott egy injekciót és a kapufa mellé beraktak neki egy vödör jeges vizet, amibe belemárthatta a fájó lábát, de nem ment le a pályáról.
Panetti a Fiorentina ellen. Kéretik megfigyelni a vödröt a jeges vízzel és a svájci sapkás szakembereket. Hölgyeim és uraim, ez a kemény nem a vídia!
Tehát Panetti sántán végigjátszotta az egész második félidőt és nem is akárhogy, senki sem érti hogyan csinálta, hogyan bírta ki, de a korabeli beszámolók szerint még jól is védett. A meccs végül 1-1-es döntetlen lett, pont Virgili szerezte az egyenlítő gólt, de nem Panettin múlott.
A meccs alatt folyamatosan panaszkodott: „Nem bírom tovább, nem tudom végigcsinálni, muszáj innen elmennem”, de végül nem jött le. Mindig bemártotta a lábát a jeges vízbe és utána visszament védeni. A meccs után, az öltözőben már lábra sem tudott állni és a bokája akkorára dagadt mint a vádlija, a cipőjét ollóval kellett levágni a lábáról. A mentők vitték el a klinikába, ahol megerősítették amit már tudott, hogy eltört a bokája és azonnal be is gipszelték a lábát.
Csak egy régi történet a régi Rómáról, amikor a focisták igazi kemény férfiak voltak.