Dongják körül, mint húst a légy

Minden várakozást felülmúlva sikerült nyerni a Fiorentina ellen egy emlékezetes meccsen. Sorozatban hetedjére, és holnapig csak két pontra van a második Napoli. Egyre inkább átveszi Spalletti rezdüléseit a Roma, rég látott magabiztossággal nyertünk rangadót.

 

 

Nem irigylem Sousát, joggal lehet ideges. Nem vitatkozhatunk vele, ha kifogásként a szerencsét is előhozza. Huszonöt perc alatt már 2-0-ra vezetett a Roma, egy – bár nagyon kevésen múló, és partjelzőnek észrevehetetlen, de mindenképpen lesgóllal és egy Astorin megpattanó lövéssel. Egyébként a Roma jegyzi a legtöbb gólt az első félórában, már tizennyolcat. Ha ez nem lenne elég, fél óra alatt megsérült Borja Valero és Vecino is, a középpályájuk két alappillére. Valeróval a futball IQ távozott a Violából, és a helyére érkező Tello, bár összehozott egy véleményes tizenegyest, nem tudta helyettesíteni őt. Vecino pedig a középpályás védekezés vezére volt, a pályán töltött röpke félóra alatt is a szezonátlaga fölött teljesített, ami a szerzett labdákat és a szereléseket illeti.

Ezektől függetlenül eléggé benézte a dolgokat a Fiorentina edzője. A Roma a saját térfeléről csak vért hugyozva tudta kihozni a labdát, nagyon jól és agresszíven támadott le a vendég csapat. Hatan is fent maradtak ezen a térfélen, nagyon megnehezítették a labdakihozatalokat. A támadásépítés elején sikerült elvágni a védőket a középpályától, a hosszú, lapos passzokat meg rendre elcsenték a fentmaradó firenzeiek. Érdekesség, hogy ennek ellenére ők vesztettek nagyságrendekkel több labdát. Viszont amikor sikerült a labdát feljebb vinni, onnantól magukra maradtak a vendég játékosok, arra már mintha nem lett volna terve Sousának. Szó szerint percekig is tudtunk a térfelükön játszani, és ennek rengeteg helyzet lett az eredménye. A letámadásukból egy darab Ilicic lehetőség, és három római gól lett az első félidőben.

https://twitter.com/Juan_iturbe93/status/705861692882870272

Szurkolt Iturbe is.

  Mi nem nagyon panaszkodhatunk, megint hozta mindenki az elvárhatót. El Sharaawy és Perotti gólt és gólpasszt, Salah két gólt és egy gólpasszt. Lehet szidni Spallót, meg tényleg szar nézni Tottit a padon, de ezt a hármast nemigen érdemes megbontani most semmiért sem. Shaarawy és Perotti téli igazolásával óriásit nyert a csapat. Nem tudom, ki várt ennyit tőlük, tényleg fantasztikusak. Na kell hozzájuk egy edző is, Spallettitől jó ötlet, hogy az argentint nem a szélen játszatja, mint ahogy azt Genoában kellett neki. Mindkét játékos gyors, és labdát vezetni is tudnak, de a játék szervezéséhez sokkal jobban értenek, mint Gervinho. Perotti az egyik legfontosabb játékosa lett a csapatnak.

Pjanic is szembetűnő volt, ihletett formában játszott. A második félidőre már inkább a gyors ellentámadásokra építettünk, Salah folyamatosan a védők vonalában mozgott. Ebből született a negyedik gólunk, de valami embertelen Pjanic passz után. Sok ilyet megúszott a Fiorentina. A kontrára játszástól függetlenül még mindig tehetetlenek voltak, ha az ő térfelükön akartunk passzolgatni. Persze tudjuk, hogy a Roma sokat passzol hátul a labdakihozataloknál, szóval nyilván nem volt elveszett ötlet Sousától, hogy ott fojtsa meg a csapatot, de a kivitelezés már sikertelen volt.

A meccs végén még Totti is beállt. Milyet csavart azon a labdán! Kár, hogy neki sem áll meg az idő, szegény lassú volt a csapathoz képest. Remélem több embernek már nem jut eszébe nyilatkozni erről az ügyről, és lezártnak tekinthetjük

 

Mint már említettem, a holnapi Napoli-Chievóig csak két pontra van a második hely. Nem tudom, mennyire gondolkodhatunk ebben, de a két csapat formája nagyon ellentétesnek tűnik. Akárhogy is, ha így haladunk, menthetőnek tűnik a szezon, pedig pár hete még nem ért le a lábunk a szartengerben. Remélem, az is szimbolikus, hogy a hét közül pont az előzetesen legnehezebbnek gondolt meccset sikerült ilyen simán nyerni.