Csapatunk épp a feszített tempójú lombard túrájának felénél tart (ebből a merítésből csak a Cremonese maradt ki egyedül), habár eddig kevésbé sikeresen, mindenesetre az összeomlás is elmaradt (nem úgy, mint a fórumé, ezért szíves elnézésüket kérjük).
A bergamoi kitérő után, szombat este a Milant fogadtuk, egy olyan meccsen, ahol látszott a tét, a fáradság, és a kispadon ülő szakvezetők dörzsöltsége is. A mérkőzés – természetesen – 90%-ban nézhetetlen volt, ami könnyű matematikai művelettel lefordítható 90 percre is. De lássuk sorban.
A kezdőnk: Patricio – Ibanez, Kumbulla, Mancini – Spinazzola, Matic, Cristante, Pellegrini, Celik – Belotti, Abraham
A védelem: Smalling és Llorente sérülései miatt Kumbulla állt be középre, akit Giroud-val való ütközése után már a 15. percben le kellett cserélni. Nem tudom, mit mondjak az albánról? Amikor beáll általában jól játszik, de mikor kezdőként kap szerepet egyszerűen képtelen élni a lehetősséggel, most épp sérülés miatt. Habár hivatalos hírrel nem találkoztam, Kumbulla maga bevallása szerint hosszú pihenőre kényszerül, így a szezon hátralévő részében már nem lép pályára, növelve a hátsó alakzatban tapasztalható problémákat.
Amiket szombaton Cristantenak kellett megoldania. Nem először, és valószínűleg nem is utoljára vállalta magára eme feladatkört, amiben messze nem volt ideális, de igazából Giroud nem tudott komoly veszélyt jelenteni (pár megnyert fejpárbajon kívül), így mondhatjuk, hogy megoldotta a feladatot. A Monza ellen is biztosan pályára fog lépni, de kérdés az, hogy milyen szerepben, mert a középpályán sem dúskálunk (Matic kisárgázta magát).
A közepe: Mivel már a mérkőzés előtt is lehetett tudni, hogy az egyre jobb formába lendülő Wijnaldum nem lesz ott, így a pálya közepe eléggé adott volt Mourinho számára. Egyetlen ponton változtatott: Celiket tette a be a Milan egyértelműen erősebb bal oldalával szemben. Leao nem igazán tudott mit kezdeni a kemény emberfogást hozó törökkel, ahogy Theo Hernandez sem nagyon tudott érdemben hozzátenni a támadásokhoz.
Hogy mennyire Leo függő a Milan, mutatja, hogy a portugál 13 csellel próbálkozott (ebből 7 sikeres), ami több, mint ami a következő 3 próbálkozó (Spinazzola, Brahim Diaz 4-4-gyel, illetve El Shaarawy 3-mal) összesen. A statisztikai torzítást mutatja, hogy a whoscored például 8-as osztályzattal Leao-t tette meg a meccs emberének, míg a harmadik legjobb játékos a mezőnyben az a Celik, aki végig vigyázta.
A török remek teljesítménye mellett – amit a 90. percen túl egy gólpasszal is megfejelt – még érdemes Bove-t kiemelni. Statisztikailag nem mutatott maradandót, de végig nagyon koncentráltan brusztolt és ő is egyik legjobb meccsét hozta a Milan támadóbb oldala ellen, míg Camara nem váltotta fel.
A támadók: Elöl is volt némi változás. Itt is elsősorban sérülés volt a befolyásoló tényező (Dybala), és a továbbiakban is ez lesz a prioritás (Belotti ugyanis bordatörést szenvedett, erősen kérdéses a játéka). A két csatáros játékból csupán annyi látszott, hogy Abraham bal oldal felé lépegetett ki, míg Belotti jobbra, de igazán helyzetünk a második félidőben lettek csak, amikor El Shaarawy váltotta az olasz csatárt, és a Milan többet kockáztatott).
Edzői húzások: Már a felsorolásból is látszik, hogy Josénak taktikai változtatásokra alig volt lehetősége, inkább csak kimozogta az újabb és újabb sérüléseket. A másik oldalon Piolinak is egyszer kényszerűen kellett cserélnie a második félidő elején (Tomori helyett, Thiaw), de taktikailag Saelemaekers behozatalát szánta kulcsmomentumnak. Ami sajnos végül is bejött. Rögtön beállása után helyzetbe is tudott kerülni (itt sikerült Giroud-nak megvernie Cristante-t fejpárbajban, Leao pedig a hosszúra rúgta az érkező belgának, aki jól fölé vágta a labdát), amire mi váltottunk, de a 97. percben megint csak Saelemaekers érkezett és Patricio sem tudta jóvá tenni a hétfői hibáját.
Összegezve egy nagyon furcsa mérkőzés volt, amelyen nehéz eldönteni, hogy ki veszített nagyobbat.
Ugyanis a fordulóban nem csak eme két csapat nem tudta begyűjteni a 3 pontot, hanem az első 5 helyezett. A Napoli döntetlenjével nem tudta szépen megünnepelni a scudettot (úgy látszik egy hétvégén csak egy olasz bajnoki címet osztanak ki, azt a nőknél J ). A Lazio előnyből bukott az Inter ellen, ahol Lukaku egyre jobb formába lendül, a Juventus pedig Bolognaban játszott egy vérszegény X-et.
A helyzet tehát az, hogy a 2. és 5. hely között 4 pont van összesen. A mérkőzések pedig olyan gyorsan jönnek, mint Berlusconi botrányai, a most megrendezendő hétközi fordulóban természetesen mindenki verhető ellenfelet kapott: a Lazio a Sassuolot, a Juventus a Lecce-t, a Milan a Cremonese-t fogadja, az Inter Veronában lép pályára. Nekünk a Monza jutott, idegenben.
Silvio Berlusconi az egyik legellentmondásosabb személység Olaszországban (na, de hol itt az ellentmondás?), neve összefonódott a Milannal, amitől megvált, most mégis elölről kezdte a futball bizniszt, mert egy olasz üzletember/politikus/celeb/maffiózó/médiacézár/sport mecénás (a helyes választ kéretik aláhúzni) nem lehet meg focicsapat nélkül. A Monza feljutása után pedig már a célok is megfogalmazásra kerültek, a Bajnokok Ligája; amit csak úgy kell komolyan venni, mint a beígért busznyi örömlányt a csapatnak, ha megverik a Juventust (ami tudjuk ez össze is jött, mégpedig oda-vissza).
A handabandázás mellett azért Silvio bácsi belenyúlt a zsebébe, és megerősítette a lombard csapat keretét, ami még(?) így sem alkalmas egy Bajnokik Ligájára, de a gond nélküli bennmaradásra igen. Ehhez képest nem kezdték igazán jól a szezont, elég gyámoltalan játékkal pofozták őket fel hétről-hétre (köztük mi is), aztán a 7. fordulóban kinevezték Raffaele Palladinot, aki rögtön egy Juventus veréssel kezdett, a csapatot pedig felhozta a középmezőnybe.
Őszintén nem tudom, hogy ez az üzleti modell mennyire lesz tartható hosszú távon (főleg az öreg Berlusconi halálával, aki állítólag elég rossz bőrben van), az viszont biztos, hogy nem lesz olyan könnyű dolgunk, mint legutóbb volt. Főleg, mert náluk sérült sem nagyon van: egyedül a hajdani Roma nevelés Marco D’ Alessandro; (na megijedni azért nem kell, volt romanista lesz így is Caprari, és Machín személyében), és Petagna-t írják annak. Ami nem lenne baj, mert Dany Mota fizikálisan nem olyan erős alternatíva.
Ezzel szemben majdnem egy csapatnyi ember nem utazik Monzába, így például Celik lehet a 3 védő egyike, El Shaarawy szélső szerepkörben léphet pályára, Bove és Solbakken pedig lehetőséget kaphat. (Akiket nem említettem: Matic sárga lapok miatt eltiltott lesz, Dybala még mindig kérdéses).
A Monza gólokat elsősorban távoli lövésekből (Caprari, Ciurria), és kontrákból hozza, melyekhez lelkesen csatlakozik a bal szélen Carlos Augusto is, aki érdekes módon a legeredményesebb játékosa az északiaknak (6 góllal).
Szóval elsősorban a nagy tereket kell lezárni, illetve megakadályozni a brazil betöréseit. Támadásban úgy tűnik a fejjátékban és a pontrúgásokban sebezhetőek, ami nekünk nagy erősségünk (csak hát se Smalling, se Dybala). De bárhogy is, ezt a meccset hoznunk kell, hogy hétvégén az Inter ellen azonos pontszámmal és ne győzelmi kényszerrel kelljen kiállni!
Közvetítés – mivel egy időpontban 4 mérkőzés is lesz – nem lesz, egészen pontosan az AMC micron lesz követhető 21:00-tól.