A Monzát fogadja a Roma az Olimpicóban, és három, fejenként egy-egy gólt hozó meccs után mindenki azt várja, hogy végre lássunk valamit abból a gördülékeny és célratörő támadójátékból, amit az átigazolási szezon után elképzeltünk magunk előtt. Ehhez a Monza ideális alanynak tűnik, az újonc kapta a legtöbb gólt, nyolcat a bajnokságban. A Roma keretében pedig már ott lesz a várva várt Belotti.
A Monza a Serie A abszolút újonca, bár 1970-ben csak egy lépésre voltak az elsőosztálytól, az utolsó előtti Serie B-s fordulóban kikaptak a későbbi bajnok Varesétől (akiknek Niels Liedholm volt az edzőjük), és így egy árva ponttal lemaradtak a harmadik helytől. Érdekesség, hogy Roberto Bettega társgólkirály volt abban a szezonban a Varese színeiben. Később a ’70-es években többször is közel kerültek a feljutáshoz, de az áttörés nem sikerült nekik. 1981-ben kiestek a harmadosztályba, ahonnét ’87-ig lifteztek a B és a C között, majd ’88-ban feljutottak a másodosztályba, többek között olyan futballistákkal, mint Costacurta és Casiraghi. Jelenlegi stadionjuk első meccsét egy Coppa Itialia összecsapás keretein belül éppen a Roma ellen játszották, és nyertek is 2-1-re. Casiraghi gólját még Giannini kiegyenlítette 11-esből, de Mancuso találatára már nem volt válasz. A Roma edzője egyébként Liedholm volt akkoriban, és játszott a meccsen Giannini mellett többek között Conti, Rizzitelli és Völler is.
Ellenfelünk 2020-ban jutott fel a másodosztályba, és egyből harmadikok lettek, ám ami akkor még nem sikerült, az egy szezonnal később igen: idén megnyerték a rájátszást. Nem is akármilyen klubvezetéssel jutottak fel, 2018-ban megvette a klubot a Fininvest, azaz a jó öreg Silvio Berlusconi, aki természetesen vitte magával Gallianit is. Nem a semmiből jött a frigy, már a 90-es évektől volt egyfajta együttműködés a Monza és a Milan között, előbbi a Milan afféle szatelit-klubjaként működött.
De ez már a múlt, most itt vannak az elsőosztályban, és Giovanni Stroppának olyan csapatot rittyentett az öreg Fester, ami a legszebb kukázós korszakát idézi. A teljesség igénye nélkül: az európabajnok Pessina, Petagna, a Sassuolo egyköri középhátvédje Marlon, az újonnan válogatott Caprari, Cragno, aki a liga egyik legjobb kapusa, Andrea Ranocchia, Pablo Mari, Stefano Sensi. Lehet, hogy velük együtt sem lesz könnyű kiharcolni a bentmaradást, de például Pessinának vagy Cragnonak én is örülnék.
Ami azt illeti, egyáltalán nem kezdték jól a bajnokságot, három vereség, két rúgott, nyolc kapott gól. Igaz, hogy sérülések is hátráltatják a csapatot, de az eddigiek alapján úgy tűnik, hogy az előzetes vélekedésekkel szemben nem lesz könnyű dolguk a szezonban. Hozzá kell tenni, úgy rendesen csak a Napoli verte el őket, a másik két vereség csak egy-egy gólos volt a Torino és az Udinese ellen.
A Roma egyelőre az élmezőnnyel együtt mozog, három meccs, hét pont. Az azonban már nem néz ki jól, hogy a Cremonese, a Salernitana és a Juventus ellen is csak egy-egy lőtt gólunk van. Utóbbi még hagyján lenne, ha nem játszott volna olyan pocsékul a csapat. Az első félidőben nem voltunk pályán. Nem értek egyet Mourinhóval, amiért csak a hozzáállást kifogásolta a meccs utáni nyilatkozatában, igenis voltak taktikai problémák is. Hogy a hírhedté vált üres torinói középpályával szemben miért kellett két szűrő, a széleket felkínálva, és ezzel szemben a Roma miért nem tudott mégsem támadni, sem labdát tartani, valószínűleg csak a nyilvánosságnak nem elemezte az edző.
Érdemes lesz megfigyelni, hogy a játékosok hogyan reagálnak Mourinho kritikáira. Leginkább Abrahamet, Spinazzolát és Karsdorpot tette felelőssé a meccs után. Karsdorp és Spinazzola alighanem pihenni fognak, a helyükön a Juve ellen sokkal jobban beszálló Celik és Zalewski kezd majd. Abraham különösen jól célzott gyomrost kapott, amikor Mourinho azt nyilatkozta, hogy „hallottam, hogy az interjúban dicsérte magát, de amúgy pocsék volt, és egyébként remélem, hogy ha érkezik vetélytárs, összekapja magát”.
Hát reméljük, összekapja magát, mert a vetélytárs megérkezett. Belotti egy egész nyárnyi huzavona után írt alá, amikor minden létező, egyébként anyagilag erősebb ajánlatot visszautasított a Roma kedvéért annak ellenére, hogy csak az utolsó napokban lett biztos a dolog. Nem szeretném titkolni hogy Belotti nagy lieblingem, és kritikátlanul imádom minden lélegzetvételéért, de egy ilyen gesztus után meg pláne örülök neki.
Minden tiszteletem a Monzáé, de ma este nem szeretnék izgulni. Azt szeretném látni, hogy Pellegrini, Dybala és Abraham végre megtalálják egymást a pályán, Zalewski mindenkiből bohócot csinál a balszélen, a végén pedig csereként Belotti is bemutatkozik. Aztán persze ha csak a Juventus elleni első félidei játékra gondolok, lehet koppanás is a vége, mert az a teljesítmény a Monza ellen is kevés lenne.