Szerda este a Roma 3-1 arányban kikapott a Juventus otthonában és kiesett az olasz kupa negyeddöntőjében.
Tehát kikaptunk a Juvétól Torinóban. Megint. Pedig most már nagyon unalmas ez a forgatókönyv, lassan már csak a nagy számok törvénye alapján is nyernünk kéne, de most se sikerült. Így álltak fel a csapatok:
JUVENTUS (4-3-3): Buffon; Danilo (41’Cuadrado), Rugani, Bonucci, Alex Sandro; Bentancur, Pjanic, Rabiot (77’Matuidi); Douglas Costa (68’Ramsey), Higuain, Ronaldo
ROMA (4-2-3-1): Pau Lopez; Florenzi (68’Veretout), Mancini, Smalling, Kolarov; Cristante, Diawara (77’Bruno Peres); Cengiz Under, Pellegrini, Kluivert (46’Santon); Kalinic.
Az összeállítás kapcsán meg kell jegyezni, hogy nem meglepő a végeredmény. A Roma elfogyott. A mérkőzések előtt minden sporttal foglalkozó médium meg szokta jósolni a csapatok összeállítását és most először fordult elő, hogy minden újság, sportlap, napilap, honlap, tévé és rádió, mindenhol pontosan ugyanazt az összeállítást jósolta, ami végül meg is valósult. Fonsecának elfogytak az alternatívái. A játékosok formája, az eltiltások és a sérülések, olyan mértékben beszűkítették az edző mozgásterét, hogy gyakorlatilag nem voltak alternatívái, vagy legalábbis reálisan értelmes alternatívái. Ilyet én még sosem tapasztaltam! Nem akarok vészharangot kongatni, elvégre voltunk már ennél nagyságrendekkel rosszabb helyzetben is, de mégis azt kell mondanom, hogy ekkora a baj a csapat körül!
Röviden a meccsről, félóráig nem sok minden történt, a Juve magabiztosan, nem túl magas ritmusban focizgatott, a Roma picit talán agresszívebb volt, el is jutott a Juve tizenhatosának a környékére, de ott nem tudott semmi értelmeset alkotni. Aztán Ronaldo úgy döntött, hogy itt az ideje gólt lőni: kihasználva Florenzi kettős hibáját, megverte Pau Lópezt egy keresztlabdával és vezetett a Juve.
A gól meghozta a Juve játékosok kedvét és zavarba hozta a Roma játékosait, akik egyre több hibával játszottak. Cristante sokadik hibáját végül Bentancur használta ki egy kontra során, az uruguayi elindította és egy góllal be is fejezte az akciót, miután összejátszott Douglas Costával. Ezúttal Mancini se volt tökéletes, hagyta lőni Bentancurt.
Ekkor a Roma teljesen megzavarodott és a félidő előtt megjött a Juve harmadik gólja is, fejjel szerezte a „rokonszenves” Bonucci, Douglas Costa beadásából. Gyakorlatilag vége is volt a meccsnek. Valójában, a játék képe alapján, talán már a 2-0-nál eldőlni látszott minden, de a 3-0 után végleg temethettük az eredményt.
Kluivert volt az „első félidő áldozata”, akit Fonseca mester lecserélt Santonra, de ez a csere nem hozott látványos eredményt. A Roma meg is próbálta volna újra nyílttá tenni a meccset, de nagyon kevés konkrétumot tudott felmutatni, csak rövid időszakokban mutatott valami jó játék szerűt.
Kalinic eltalálta a kapufát, válaszul Higuain is lőtt egy kapufát, csak a rend kedvéért. Aztán Ünder eltalálta a keresztlécet egy erős lövéssel, ami Buffon testéről bepattant a kapuba. Aznap csak így tudtunk gólt lőni. Florenzinek megvolt az esélye, hogy jóvá tegye a korábbi hibáit, amikor helyzetbe került a Juve kapujánál, de a lövése telibe találta Buffont. Közben azért a Juve is próbálkozgatott, a szokásos Ronaldóval, meg Higuainnal, aki amúgy szintén kimondottan jó formában volt és akit csak egy kisebb „kapuscsodával” tudott megállítani Pau López.
Sajnos azt kell mondanom, hogy a meccset valójában végig a Juve uralta. Az előny birtokában, hagyták valamennyire focizni a Rómát, nem nagyon, csak egy kicsit és közben kontrából próbálkozgattak, anélkül, hogy különösebben megerőltették volna magukat. A meccs legvégén Buffon még bemutatott egy óriási védést, amikor Kolarov próbálkozott fejjel, egy nagyon is kecsegtető helyzetből és ezzel nagyjából vége is lett a meccsnek.
Sajnos várható volt, kijött a különbség a két keret között. Az egyik oldalon olyanok játszottak mint Ronaldo meg Higuain, a másikon meg olyanok mint Kalinic és Ünder. Egyértelműen és vitathatatlanul kikaptunk. Ez egyébként nem is lett volna akkora baj. Ne értsetek félre, én nagyon szeretném megverni a Juvét, talán őket szeretném a legjobban megverni, hiszen mostanában egyértelműen ők a legnagyobb „ellenség” Olaszországban. De az adott körülmények között, tudomásul kellett vennem, hogy most a Juve sokkal erősebb volt. Sebaj, most garantálom mindenkinek, hogy leszünk még ennél sokkal jobbak… Jobban belegondolva, ezzel most nem is mondtam túl nagyot.
A vereségnél és a kiesésnél sokkal nehezebb feldolgozni, hogy megint lesérült egy kulcsjátékosunk. Az előző meccsen a zebrák ellen Zaniolo szenvedett súlyos sérülést, most meg Amadou Diawara „rokkant le”. A guineainak a már korábban műtött térde sérült le, konkrétan porcsérülésről írnak. Pénteken vizsgálták és még nincs közlemény arról, hogy újra kell-e műteni. Ettől függ majd, hogy kimarad két és fél hónapig, vagy „csak” 40-50 napig.
Szóval tovább fogyott a már amúgy is vésztartalékos keretünk és ez semmi jót nem ígér az elkövetkező meccsekre nézve. Ebben az átigazolási időszakban pedig sajnos nincs túl nagy mozgásterünk, mert ugyebár most zajlik éppen a tulajdonosváltás. Pallotta már nem akar, Friedkin pedig még nem tud költeni. Petrachinak pedig, Zaniolo után, most Diawarát is pótolnia kéne, de úgy, hogy „vízzel kell főznie”. Keresi az „ingyen” kölcsönbe, vagy későbbi kivásárlással elhozható játékosokat, mindeközben azt sem engedheti meg magának, hogy túlzottan elkötelezze a klubot a jövőre nézve.
Visszatérve a Juve elleni vereségre, olvastam a Gazzetta dello Sportban, hogy „a Roma még sosem nyert az Allianz Stadiumban”, ez teljesen mellékes, de egyáltalán nem igaz. Köztudott dolognak számít és sok helyen olvashatjuk, hallhatjuk, hogy az Inter tudott először győzni a Juve ellen az új stadionjukban, amikor 2012 november 3-án, 3-1-re nyertek a zebrák otthonában. De valójában ez sem igaz. Az első csapat, amelyik nyerni tudott hivatalos tétmeccsen a Juventus ellen az új stadionjukban a Roma volt. Konkrétan a Roma „primavera” csapata, 2012. március 8-án, közel fél évvel az Inter előtt.
A Juve és a Roma játszották a Coppa Italia Primavera döntőjét és tekintettel a meccs fontosságára, a Juve a Stadiumban rendezte a két meccses döntő első mérkőzését (a közelmúlt eseményeinek a fényében, érdekesség, hogy a Rómában játszott Politano, a Juvéban meg Spinazzola). A torinóiak arra számítottak, hogy a sok szurkolójuk támogatásával, majd könnyebb dolguk lesz a Roma ellen. Ehhez képest a Roma 20 perc után már 2-0-ra vezetett. A Juve ugyan összekapta magát valamennyire és sikerült szépíteniük, de már nem tudták elkerülni a vereséget, a meccs végeredménye 2-1 lett a Roma javára. Két héttel később, március 22-én, a római visszavágón a Stadio Olimpicóban, a végeredmény 0-0 lett és a Roma elhódította a kupát. Itt egy összefoglaló a Juve első vereségéről az Allianz, akkor még Juventus Stadiumban, inkább ezt nézzétek mint az utolsó vereségünket, ez sokkal szórakoztatóbb:
Forza Roma mindenkinek!