Hálátlan dolog egy ilyen mérkőzés után összefoglalót írni. A csapat ugyan nyert, kapott gól nélkül hozta az idegenbeli találkozóját; zsinórban a negyedik diadalt írhatjuk a naptárba, ráadásképp a dobogó harmadik fokán töltötte a szombat estét kedvenc focicsapatunk, megmentve ezzel EDF munkáját. De a játék, amit láthattunk, az összkép siralmas volt, nehezen megmagyarázható.
Egy felforgatott védelemmel, de erős középpályával és talán még erősebb támadó alakzattal küldte hadba fiait Di Francesco. Olsen előtt Santon, Mano, Fazio és az először kezdő, 19 éves Luca Pellegrini kapott helyet. Középen N’Zonzi és DDR szűrt, irányító szerepkörben a másik Pellegrini kocoghatott ki a toszkán gyepre. A támadó hármas Ünder, Dzeko, El Shaarawy volt. Meglehetősen erős csapat ez a kiesés ellen küzdő Empoli ellenében. Andreazzoli gárdája következőképpen mutatott: Terracciano, Di Lorenzo, Silvestre, Maietta, Veseli, Acquah, Capezzi, Bennacer, Zajc, Krunic, Caputo.
Az első negyedóra halvány vendég fölénnyel kezdődött, a negyedik percben Ünder eresztett meg egy életerős lövést, amit a kapus hárított. Ezen kívül annyit írtam még fel erről a periódusról, hogy Luca Pellegrini keményen beleállt az Aquah elleni párharcokba, több labdát is szerezve. Nem mellesleg a sérülésből visszatért Afriyie Acquah és Caputo összjátékai jelentettek némi veszélyt Olsen kapujára.
Az első félidő felére szépen magához tért az Empoli, előbb Santon hibájából tudtak egy vérszegény akciót vezetni, majd a lassan-körülményesen játszó Roma több hasonló ajándék akciót szintén biggyesztett a pályaválasztók elé.
Az első játékrész utolsó szakaszában megpróbált ritmust váltani a Lupi, előbb Pellegrini beadásából alakult ki helyzet, amit Dzeko nem tudott értékesíteni, majd a második hullámban érkező Ündert sikerült gátolni a befejezésben.
Ezt egy újabb kifejelt Pellegrini szabadrúgás követett. Majd eljött a találkozó egyik kulcspontja, Santon ellen elkövetett durva szabálytalanság után N’Zonzi gólt fejelt. Ezzel a hórihorgas középpályás megszerezte első AS Roma gólját. 0-1
A második félidőre csere nélkül érkeztek a csapatok. Az Empoli megpróbált kezdeményezőbben fellépni a talán még enerváltabb Rómával szemben. Az erősödő hazai nyomásnak egy 49. percben szabadrúgásból eldurrant kapufa lett az eredménye. Ez volt a toszkánok hetedik (!) kapufája a nyolcadik fordulóban.
Jó tíz perccel később Ünder kezét érintette a labda a tizenhatoson belül, amit büntető követett. Az addigra legalább tíz helyzetet elvétő Caputo a tizenegyest sem tudja értékesíteni, így maradt a vendég vezetés. Ezen a környéken véleményem szerint már a hazaiak sem hittek abban, hogy szombat este képesek lehetnek a pontszerzésre.
A hetvenötödik percig lassú mederben folydogált tovább a meglehetősen unalmas találkozó. Ekkor vélhetően EDF is megunta már, amit lát, és kettős cseréhez folyamodott. Cristante és J.J. érkezett Pellegrini és Ünder helyett.
Így újra jöhetett a három védős felállás, két futóval, két szűrővel és három támadóval. Ettől sok minden nem változott, mindaddig amíg, Andreazzoli meg nem húzott egy bátrabb cserét és beküldte a „jó nevű” La Guminat. Beáldozva ezzel két szűrője közül az egyiket.
Ez fordítva sült el, mivel egy védelmi hiba után Dzeko besétált a tizenhatos közepére és könyörtelenül értékesítette az ölőbe hulló ziccert. 0-2 És ezzel minden lényegi kérdés eldőlt. Végszóra jutott még egy Caputo lövés, amit Olsen könnyedén védett.
Szóval röviden ennyi volt a szombat esti lázas szenvedés története. Persze gyorsan el is kell felejteni ezt a kötelező győzelmet, jön tíz nap pihenő, meg a Nemzetek Ligája. A csapat négy meccsét nyerte meg egymást követően, közte egy Derbit és egy BL találkozót. Ütős válasz ez egy gödörből fölfelé kívánkozó csapattól. A srácok egyértelműen jelezték, EDF az akivel a továbbiakban kívánnak dolgozni. Hát lássuk mire lesz ez elég. Az ilyen mérkőzések után mindig óvatos akarok maradni.