Égtünk Milánóban…

Amikor a pandémia helyzetet követően, az első posztot fabrikáltam, azon járt az eszem, hogy milyen formában kerülhet ki csapatom ebből a helyzetből. Bizonyára érezhető volt az írásban is, nem tudtam igazán optimistán tekinteni erre a sűrű időszakra. Aztán jött a Samp elleni csörte, a csapat nyerni tudott, vert helyzetből, kiváló egyéni teljesítménnyel. Örültem, bizakodtam, mondom talán sikerülhet meglovagolni ezt a mindenki számára ismeretlent. De vasárnap délután kijózanodtam.

Szerencsére nézők nem voltak a helyszínen…

A keret jelentős része rendelkezésre állt, a Milan messze van fénykorától és akkor még finoman fogalmaztam, de ezek a dolgok mind semmit se érnek, ha a saját csapatod mindössze erre a felfoghatatlanul gyenge teljesítményre képes. Tátott szájjal bámultam, hogy oké meccshiány, oké szurkolók híján kell helytállni, de ez akkor is kimerítette a szánalmas vergődés bűntettét.

“Égtünk Milánóban…” bővebben