EKL: A farkas és a róka

Szombaton a Roma kikapott 3-1-re Milánóban az Intertől, a bajnokság 34-ik fordulójában. Az Inter  góljait Dumfries, Brozovic és Lautaro Martinez szerezték, Mkhitaryan már hiába szépített a végén.

Napoli, Inter, Leicester: komoly idegenbeli sorozat

Egy randa kis meccset láthattunk a Rómától, elég egyértelműen megmutatkozott a milánóiak fölénye. Így álltak fel a csapatok:

INTER (3-5-2): Handanovic; Skriniar, de Vrij, Dimarco (63’Bastoni); Dumfries, Barella, Brozovic (72’Gagliardini), Calhanoglu, Perisic (72’Gosens); Dzeko (63’Correa), Lautaro Martinez (82’Sanche).

ROMA (3-4-2-1): Rui Patricio, Mancini, Smalling, Ibanez, Karsdorp, Sergio Oliveira (80’Bove), Mkhitaryan, Zalewski (78’Vina), Pellegrini (64’Veretout), El Shaarawy (64’Perez), Abraham (78’Shomurodov).

Mindkét brigád elég óvatosan kezdte a mérkőzést, az interisták főleg Lautarót és Dzekót keresték hosszú labdákkal, a Roma meg inkább járatni próbálta a labdát, sok passzal, de egyik stratégia se tudott felülkerekedni.

A 18. percben Calhanoglu szép távoli lövését védte Rui Patricio, Mancininek kellett eltakarítani a kipattanót Lautaro elől. A 28. percben kimaradt a meccs talán legnagyobb helyzete, a Roma végzett el egy veszélyes szabadrúgást, Pellegrini szépen középre tette a labdát Mancini fejére, de a védőnk fejese sajnos kevéssel mellé ment.

A kihagyott ziccer után, az Inter azonnal büntetett, egy gyors kontrából Dumfries szépen verte meg a védőket és a 30. percben megszerezte a vezetést, egy lövéssel Rui Patricio lábai alatt. A vezetéstől az Inter magabiztosabb lett, a Roma meg bizonytalanabb és egy párszor majdnem megkaptuk a másodikat is.

De ami késik nem múlik, a 40. percben Brozovic, egy hirtelen irányváltás után, a Roma tizenhatosából, egy védhetetlen lövéssel megszerezte a második interista gólt is. A Roma megpróbált válaszolni, de a 45. percben Dumfries járt közel az újabb gólhoz, fejjel, így ért véget az első félidő.

A második félidőben a Roma megpróbált kicsit agresszívebben fellépni, de az Inter azonnal visszavette a játék irányítását és az 52. percben már gyakorlatilag le is zárta a meccset. Ezúttal Lautaro Martinez volt eredményes, fejjel, egy szöglet után.

Jöttek a cserék, amik nem sokat változtattak a meccs menetén: Correa, Bastoni, Gagliardini, Gosens, Veretout és Carles Pérez álltak be, Dzeko, Dimarco, Brozovic, Perisic, Pellegrini és El Shaarawy helyére. A 75. percben az Inter közel járt a negyedik gólhoz, amikor Correa nem tudta kihasználni a romanista védelem hibáját.

A meccs vége felé, Shomurodov, Viña, Bove és Sanchez álltak be, Abraham, Zalewski, Oliveira és Lautaro helyére. A 85. percben, Mkhitaryan megszerezte a Roma becsületgólját, ami valljuk be, nem sokat javított a Roma aznapi “becsületén”. Más már nem nagyon történt a meccsen, senkit sem zavart, amikor a milánói Sozza bíró úr végül lefújta a meccset.

Mit lehet még mondani? A San Siro nagy ovációval köszöntötte Mourinhót, aki udvariasan visszaintegetett a közönségnek. Ez egy szép új barátság kezdete lehet a Roma és az Inter között, a portugál edző jegyében? Nem! Maradjunk annyiban, hogy nem!

Apropó Mourinho, a meccs után szépen megdicsérte Sozza bíró urat, de az embernek van egy olyan érzése,  hogy csak akart rúgni még egyet Di Bello bíró úrba, a nápolyi meccs játékvezetőjébe: “Gratulálok Sozza bíró úrnak, aki nagyon jó munkát végzett. Ha a múlt héten ő lett volna Di Bello helyén, akkor elhoztuk volna a 3 pontot Nápolyból.” Attól tartok, hogy az ilyen nyilatkozatokkal, továbbra sem fogja belopni magát a játékvezetők szívébe.

A mieink közül a legrosszabb Mancini volt, kihagyta a meccs legnagyobb ziccerét és az elemzők szerint, nem kis felelősség terheli az Inter második és harmadik góljánál. Ibañez sem volt kifogástalan, távolról sem, nem nagyon bírt Lautaroval. Oliveira megint nem hozta a portói formáját, lassú, kedvetlen és ideges volt. Nagyjából ugyanezt el lehet mondani el Shaarawyról is. Zalewskit se a szombati teljesítménye miatt szeretjük.

Tulajdonképpen csak a két volt manchesteri úszta meg a komolyabb kritikákat a meccs után: Smalling és Mkhitaryan. Az angol volt a romanista védelem egyetlen megbízható pontja, végig próbálta jóvátenni a társai hibáit. Az örmény meg lőtt egy szép gólt, megmutatta, hogy nem felejtett el focizni. Karsdorp is a jobbak közé kívánkozna, de megpróbálta összehozni az Inter negyedik gólját, egy ön- és közveszélyes hazaadással, szóval inkább hagyjuk.

Mourinho meg, az én olvasatomban, szombaton leszerepelt. Szépen megünnepelték őt az interisták, az immár legendás triplete csapatának a vezéreként, de jó lett volna ha egy kicsit foglalkozik a mostani csapatával is. Örültem volna, ha legalább egy kicsivel több ellenállást mutattunk volna, ha legalább egy pár perc erejéig úgy néztünk volna ki, mintha megnyerhettük volna a meccset.

Most már azonban egy sokkal izgalmasabb feladat vár a csapatra: a Leicester vendégeként fogunk pályára lépni utolsó olasz csapatként állva európai kupában. A Konferencia Liga persze “Európa harmadik vonala” de nagy különbség tényleg nincs az EL és eközött, ráadásul olyan csapatok kerülnek be ide akik nem a szokásos elit részei és a szurkolóik megbecsülik azt, hogy április-májusban még európai meccseken nézhetik a kedvenceiket. Így van ezzel a Roma is, hiszen hiába ez a harmadik európai elődöntőnk az elmúlt 5 évben (ráadásul mindegyik másik sorozatban) nagyon nem alapvetőek nálunk a sikerek európai téren. Trófeákat nyerni pedig sajnos még kevésbé alapvető dolog Rómában, úgyhogy ennek az esélye mindig feltüzeli a szurkolókat. Így természetesen nagy az érdeklődés a meccs iránt. A szezonban már csak itt van lehetőségünk igazi sikerekre, a bajnokságban egyre biztosabb a nem rossz, de nem is lelkesítő ötödik hely (a mögöttünk álló Fiorentina kapott egy négyest a szerdán bepótolt Udinese elleni meccsükön, az Atalanta pedig 4-4-et játszott a Torino ellen így továbbra is 2 pont előnyünk van az 5. helyen) míg a negyedik hely reménye már elúszott.

Az ellenfelünk az angol bajnokságot Ranieri vezetésével pár éve bomba meglepetésre megnyerő Leicester City lesz. Azóta egészen stabil szereplők az európai kupákban, de nyilván nem értek el eddig olyan sikereket mint tehetősebb honfitársaik, legjobb eredményük egy BL negyeddöntő volt. A csapat történelme angol klubhoz méltóan hosszú, 138 évesek a “rókák”. Korábban olyan sikereik voltak mint 3 Liga Kupa győzelem, egy első osztályú ezüst a Roma alapításának évében, rekord mennyiségű, 7 darab első hely a másodosztályban, valamint 4 FA kupa döntő amit mind elvesztettek, míg tavaly végre sikerült megnyerniük azt a sorozatot is. A csapat mélypontja a 2008-09-es szezonban jött el, ez volt az egyetlen amit a harmadik vonalban kezdtek meg. Ezután egyből feljutottak és 2010-ben megérkezett a csapat új tulajdonosa: Vichai Srivaddhanaprabha és fia Aiyawatt. Ők a King Power Group vezetői, ami egy duty-free/utazási kereskedelmi cég. Nyilván a sztori innen több posztot is megérne önmagában, de a lényeg, hogy 6 évvel később megnyerték az angol bajnokságot, óriási világszenzációt okozva és azóta sem tűntek el az európai futball krémjéből.

Mourinho Nápolyhoz hasonlóan most is tartott egy megemlékezést: Vichai 2018-ban hunyt el, az ő szobrát koszorúzta a vendég delegáció piros-sárga-kék virágokkal

Jelenleg Brendan Rodgers irányítja az együttest és a bajnokságban a 10. helyen áll a csapat, tehát nekik még inkább az egyetlen valós esély az EKL, hogy jövőre is odaérjenek Európába. Egész szezonban a középmezőnyben mozogtak, de ez ne tévesszen meg senkit, az angol bajnokság pénzügyi lehetőségei teljesen más kategóriát képviselnek, jóval értékesebb kerettel rendelkeznek és nagyobb költségvetéssel dolgoznak mint mi. Ráadásul a Roma-nak hagyományosan nagyon rossz ellenfél szokott lenni bármilyen angol csapat és általában különös kínt jelent Angliába utazni. Én egészen tartok a mérkőzéstől ezek miatt és leginkább abban bízok, hogy majd egy elég eseménytelen első meccs után Rómában, 65 ezer szurkoló előtt sikerül elérni a továbbjutást. Azonban attól még, hogy angolok persze a csapatnak semmiképpen sem szabad berezelve kimenni a pályára: az EL-ben kezdték a szezont és a Napoli-t nem sikerült megverniük, de kikaptak például a Legia Warsawa ellen is. Utána a norvég Randers, a Rennais és végül a PSV voltak az ellenfeleik és egyébként egyedül a Randers-t sikerült nekik oda-vissza verni ebben az európai szezonban.

Kifejezetten izgalmas találkozóra számíthatunk tehát, összességében elég egyenlőek az erőviszonyok. Mourinho is erről beszélt a meccs előtt, ő is kiemelte az angol csapatok pénzügyi lehetőségeit, de azt is, hogy ezt taktikával lehet ellensúlyozni. A kimondott cél persze holnapra is a győzelem, meglátjuk majd a játékunk mit fog tükrözni. A két edző egyébként dolgozott együtt, még a Chelsea-nél, azóta elváltak útjaik. Brendan óriási tisztelettel beszélt az ellenfélről és leginkább Mourinho-ról és a portugál is szokásos rutinnal nyilatkozott a meccs előtt. Például semmit nem árult el a kezdőről és elhintette, hogy “Brendan úgyis biztos tudja mit fogunk játszani, de azért nem mondhatom el”. Külön öröm, hogy senki sem hiányzik nálunk, ezt már nem először írom le a szezonban ami egészen szokatlan és jó érzés. Szintén jó hír, hogy az eredeti tervekkel ellentétben már ezen a találkozón is lesz VAR és nem csak a tiranai döntőn úgyhogy reméljük, hogy ezen és a spanyol játékvezetőn semmi nem fog majd múlni. Na meg a Roma játékosokon se múljon semmi, legfőképp a továbbjutás ne, mert hatalmas lehetőség lenne 14 év után újra nyerni valamit a csapatnak!