Ranieri újra győzelemmel kezdett

Egy abszolút tartalékos Roma, a frissen kinevezett Ranierivel a kispadon, 2-1-re legyőzte az Empolit, a Serie A 27-ik fordulójában, El Shaarawy és Schick góljaival. Az Empoli hiába egyenlített ideiglenesen Juan Jesus öngóljával.

Ranieri már a múltkor is, tíz évvel ezelőtt,  győzelemmel kezdett, szerencsére megtartotta ezt a jó szokását, de rettenetes szenvedés kellett ehhez a három ponthoz is. Egy romanista elemző szerintem nagyon szépen összefoglalta Ranieri mestert, senki se várjon tőle túl látványos játékot, tőle rendre és hatékony egyszerűségre számíthatunk. Hát ezen a meccsen minden volt, csak rend és egyszerűség nem! Így álltak fel a csapatok:

ROMA (4-2-3-1): Olsen; Florenzi, Juan Jesus, Marcano, Santon; Cristante, Nzonzi; Kluivert (81’Karsdorp), Zaniolo (55’Perotti), El Shaarawy; Schick (86’Celar).

EMPOLI (3-5-2): Dragowski; Veseli, Silvestre, Dell’Orco; Di Lorenzo, Acquah (64’Brighi), Bennacer, Krunic, Pasqual (83’Ucan); Farias (79’Oberlin), Caputo.

Látva a kezdőt, valaki még azt hihetné, hogy Ranieri alaposan felforgatta a csapatot és egy taktikai forradalom van készülőben a Rómánál. Erről szó sincs, pontosabban, az új edző ellenére, nem ez volt a lényeg. Szinte egy csapatra való sérült (Ünder, Manolas, De Rossi, Pellegrini, Pastore) és eltiltott (Dzeko, Kolarov, Fazio) játékos hiányzott. Ranieri kikaparta a hordó alját, 5 játékost hozott fel a korosztályos csapatból, hogy meglegyen a keret létszáma. A sok nehézség ellenére, az első benyomások pozitívnak tűntek, a Roma a 9. percben átvette a vezetést, egy szép távoli El Shaarawy lövéssel, ez folt a “Fáraó” kilencedik gólja az idei bajnokságban.

De az Empoli nem hagyta magát és alig 3 perc alatt kiegyenlített, amikor Juan Jesus olyan “szép” öngólt fejelt a boldogtalan Olsennek, amire a legjobb befejező csatárok is csak elismerően csettinthetnek. Két perccel később pedig majdnem megjött a menetrend szerinti pofára esés is, de szerencsére Pasqual szabadrúgása kipattant a kapufa külső széléről.

A nagy ijedtség után, a Roma azzal foglalkozott, hogy minél többet birtokolta a labdát, de sajnos nem sok ötlet volt a támadó játékunkban. Kluivert elől sokat futkorászott, de látszólag nem sok eredménnyel, bár az is tény, hogy az ő játékából alakult ki a Roma két gólhelyzete. Az elsőt, egy szép kollektív akció után, Zaniolo kevéssel mellé lőtte, de a másodikból megjött a Roma vezető gólja. Kluivert kiharcolt egy szabadrúgást, amit a szülinapos Florenzi beívelt az Empoli kapuja elé, Schick pedig kivételesen nem hibázott, megverte az emberét és majdnem olyan szép gólt fejelt mint korábban Juan Jesus a saját kapujába, mert legyünk őszinték, a brazil fejes gólja azért szebb volt.

A második félidő egy merő szenvedés volt, az elején még volt egy távoli lövés Kluiverttől, ami kevéssel ment mellé, de utána csőstül jöttek a gondok. Ahogy várható volt lesérült Zaniolo, előjött az izomsérülése, ami miatt eleve kétséges volt a játéka. A helyére beállt a szintén nem száz százalékos Perotti, a Roma pedig átállt 4-4-2-re, El Shaarawyval, aki Schick körül keringett. Iachini mester pedig kicsivel később bezavart egy volt romanistát, Brighi személyében, csak mert babona.

Maresca bíró úr játékvezetése kritikán aluli volt a Roma szempontjából, El Shaarawy például kapott egy kitalált sárgalapot, az Empoli pedig megúszott egy szabadrúgást a tizenhatosuk határáról. Ennek megfelelően az Empoli felbátorodott és a 67. percben a Rómának volt szerencséje, amikor Krunic elhibázott egy ziccert Olsen kapuja előtt. Váltakozva jöttek a helyzetek, El Shaarawy kevéssel lőtt mellé, a másik oldalon meg Dell’Orco hibázott kevéssel fejjel.

Aztán tíz perccel a meccs vége előtt kicsúcsosodott a játékvezetői hülyeség, amikor egy ártalmatlan megmozdulás után, egy második sárgával kiállította a szülinapos Florenzit. Határozottan szürreális élmény egy romanista szurkoló számára, amikor a “semleges” média szerint is megkárosították a Rómát, csak mert ezzel az ítélettel akkora baromságot művelt a derék Maresca bíró úr, hogy mindenhol lecsapta a biztosítékot.

Florenzi kiesése után Ranieri kénytelen volt leszedni Kluivertet és bezavarni egy másik hollandot, Karsdorp személyében. A meccs vége előtt Schick is kidőlt, a helyére érkezett Celar, aki amúgy, amikor nem sérült a fél csapat, a “primavera” csapatban szokott vitézkedni. Iachini mester pedig közben bevetett még egy volt romanistát, érkezett Salih Ucan, csak mert duplán babona.

Az emberelőny után az Empoli teljesen elszabadult és többször is látványosan beszorította a Rómát a tizenhatosába. A 87. percben úgy tűnt, hogy beteljesedik a Roma már-már legendás pechje, amikor Juan Jesus (igen, megint ő) nem tudott felszabadítani és eltalálta Oberlint, a labda Krunichoz került, aki megszerezte az Empoli második gólját. Kár, hogy Oberlin közben elég látványosan kezezett! Jellemző, hogy a derék Maresca bíró úr ezt is megadta, isteni szerencse, hogy a VAR ezúttal nem hibázott és érvénytelenítette a gólt. Végül ez maradt a végeredmény és a Roma 2-1-re nyert.

Ki kell emelni a lelkes szurkolást, ami végigkísérte a csapatot, szöges ellentétben avval, amit néha tapasztaltunk az elmúlt időszakban az Olimpicóban. Ranieri mester a kinevezése óta folyamatosan kérte a szurkolók segítségét, ők pedig lelkesen válaszoltak, ha nem is túl nagy létszámban jöttek el, kb. 30.000-en lehettek a nézők, de a szurkolásra nem lehetett panasz, még a meccs legnehezebb pillanataiban se.

Sajnos ki kell emelni a gyalázatos játékvezetést, az El Shaarawynak és Florenzinek kiosztott lapok tragikomikusak voltak és ismétlem önmagam, de ha nincs a VAR, akkor ezek elnézték volna Oberlin kezezését is. A Portóban tapasztalt elbánás után, picit meg is lepődtem, amikor elvették az Empoli érvénytelen gólját.

A mai meccs alapján, nem lehet túl sok tanúságot levonni Ranieri mester munkájáról. Nem láttuk a Ranierire jellemző rendet és nem láthattuk azt sem, hogy a “játékosaink felszántják a pályát”, mert ezt emlegette a mester a sajtótájékoztatón. De másfél edzés után, ennyi eltiltott és sérült játékossal, csak örülhetünk a három pontnak.

“Ma is mint régen… sok szerencsét Mister Ranieri!”

Azért voltak változások, a leglátványosabb taktikai változás Di Francesco Rómájához képest, amire kitértek az elemzők és kitért a meccs után Ranieri is, az volt, hogy a roma nem erőltette a labdakihozatalt, sokkal gyakrabban operált hosszú indításokkal. Ranieri mester elmagyarázta, hogy ez az ő kifejezett kérése volt, mivel az idén a Roma sok gólt kapott labdavesztés után, az volt az utasítás, hogy ne erőltessék a labdakihozatalt, a már említett egyszerűség jegyében. Meg voltak még apróságok, például a “terzinók” többnyire lent maradtak védekezni, mert fő az óvatosság, illetve ritkán passzoltunk a kapusnak, mert ő nem mezőnyjátékos, neki nem az a dolga, hogy passzolgasson.

 Tehát Ranieri győzelemmel ünnepelte a hazatérését, Florenzi gólpasszal és (igazságtalan) kiállítással ünnepelte a szülinapját, El Shaarawy és Schick pedig simán góllal ünnepelték a kapitány szülinapját. Juan Jesus viszont egyáltalán nem ünnepelte meg az amúgy kimondottan látványos öngólját. Forza Roma mindenkinek!