Vasárnap hatkor a Roma a Torinót fogadja az Olimpicóban, a Serie A 25-ik fordulójában.
Miért szeretem a Torinót? Hehe, beugratós kérdés, nem is szeretem a Torinót! Ettől elméletileg még szerethetők lennének, a torinói „kiscsapat”, amelyik vitathatóan minden idők legerősebb focicsapatával büszkélkedhetett a 40-es évek végén, a supergai tragédia előtt. Ma már egyre kevesebben tudják, hogy mekkora csapás volt Superga az olasz labdarúgásnak, hogy mekkora tekintély és misztikum övezte a „Grande Torino” csapatát. Például a meccseken mindig eljött az a pillanat, amikor Mazzola feltűrte a mezének az ujjait, az egész csapat magasabb sebességre kapcsolt és onnantól kezdve az ellenfeleknek csak a bekapott gólok maradtak. És azt tudtátok, hogy Superga után, a River Plate megváltoztatta a második szerelésének a színét gránátvörösre? A világ másik végén, az egyik legnagyobb klub a világon, megváltoztatta a mezét Mazzoláék tiszteletére!
A Torino valójában soha többé nem tért magához Superga után, soha többé nem tért vissza a nagy olasz klubok közé. Mára csak a megsárgult, fekete-fehér emlékek maradtak utánuk, amikhez a méltatlan örökösök sose tudtak felnőni. A klub népszerűsége is stagnál, az utolsó sztárjaik idején még nem létezett olyan, hogy Youtube vagy globális piac, mára egy szinten vannak például az Udinesével.
Gigi Meroni, a „gránátvörös pillangó”.
Valójában az egyik legnagyobb torinói sztárt, Gigi Meronit, a klub későbbi elnöke ütötte el autóval. Nem vicc, ez egy olyan hihetetlen történet, hogy még egy csapat képzett forgatókönyvírónak is beletörne a klaviatúrája, ha megpróbálnának valami hasonlót alkotni. Meroni egy labdazsonglőr volt, egy megállíthatatlan cselgép, talán a fiatal George Besthez lehetne hasonlítani, úgy becézték, hogy a „gránátvörös pillangó”. Alig 24 éves volt, amikor 1967-ben otthon elverték 4-2-re a Sampot és a meccs után Meronit meggyőzte a csapattársa Poletti, hogy kérezkedjenek el korábban az edzőtől. Meroninál nem volt lakáskulcs, úgyhogy be akart menni a megszokott bárjába, hogy felhívja a barátnőjét akivel lakott. Ahogy Polettivel átkeltek a forgalmas Corso Re Umbertón, megálltak az úttest közepén és várták az alkalmas pillanatot, hogy átevickéljenek a másik oldalra az autók között. Ekkor nagy sebességgel jött egy autó, mindketten hátraléptek és hátulról elütötte őket egy az ellenkező irányban szabályosan közlekedő 124-es Fiat. Poletti megúszta, de Meroni, akit a Fiat belökött egy másik érkező autó elé, szörnyet halt.
Attilio Romero, talán minden idők legpechesebb szurkolója és elnöke.
A Fiatot Attilio Romero vezette, a 19 éves fiatalember akkor szerezte meg a jogosítványát, egy helyi jómódú család sarja volt, aki alig pár sarokkal odébb lakott. Romero hatalmas Torino szurkoló volt, a szobája ki volt tapétázva Meroni és Torino képekkel, még az autóján is ott volt Meroni fényképe. Hát ez az Attilio Romero 2000-ben a Torino elnöke lett! Egyesek azt mondják, hogy Romero két gyilkosságot követett el, először megölte Meronit, majd 2005-ben befejezte a művét, amikor a Torino az elnöksége alatt csődöt jelentett.
Persze nyertek trófeákat Superga után is, itt-ott egy pár olasz kupát, meg egyszer még egy bajnokságot is, 1975/76-ban, Pulicivel és Grazianival, mielőtt a 80-as években végbement gazdasági változások a másodhegedűs szerepére kárhoztatták volna őket. De ez semmi ha összehasonlítjuk a „Nagy Torinóval”, aprópénz egy mesés vagyonhoz képest.
Pulici és Graziani 75/76-ból, úgy hívták őket, hogy a „gól ikrek”, Ciccio Grazianira mi is emlékezhetünk.
Torino városában természetesen a népszerűségük azért továbbra is töretlen, például emblematikus volt, amikor 2005-ben a klub csődbe jutott. Akkor az ultrák „túszul ejtették” a közelgő téli olimpiát, több ezres tömegek vonultak az utcára, a „NO TORO NO OLIMPIADI” jelszó égisze alatt. Az üzenet egyértelmű volt, ha nincs Toro, akkor nincs olimpia se! Az illetékes hölgyek/urak úgy megijedtek, hogy a becsődölt Torino újonnan megalapított utódjának, valahogy mégis sikerült beiratkozni a következő szezonban a másodosztályba. Ja és természetesen, cserébe a téli olimpián se voltak zavargások.
Ez a mostani Torino is egy elég furcsa állatfajta, rögtön ott van az edző, a derék Sinisa Mihajlovic, akit Rómában nem nagyon kell bemutatni, anno a Roma hozta Olaszországba játszani, ehhez képest rendszeresen keresztbe tett nekünk a különböző riválisainknál, játékosként és edzőként is egyaránt. Mihajlovic Torinója eleinte jól kezdte a szezont, decemberig az Europa League zónájában lebegtek, minket is nagyon csúnyán elkalapáltak. Viszont egy ideje behorpadt a doboz, eltört a játékszer. Jelenleg még a kilencedik helyen állnak a tabellán, de az elmúlt 10 meccsen már csak 10 pontot bírtak összekaparni, 4 döntetlen, 4 vereség és 2 győzelem, ami egyáltalán nem hangzik túl biztatóan.
Egy „áruló” 🙂
Az idei Torino legfontosabb jellemzője a 4-3-3, mindig így álltak fel és vasárnap is minden bizonnyal így fognak játszani. A kapuban ott lesz a csapat sztárja, a nemzetközi csillag, akinek a meze vezette az eladási statisztikákat, a Manchester Cityből kölcsönbe érkezett Joe Hart. De szerintem az angol sztárkapusnál (vagy sztárolt kapusnál?) sokkal érdekesebb a gránátvörösök csatársora, ott van Belotti, a házi gólkirály (17 gól), aki kivételes formában van az idén és a neve ott figyel a Serie A góllövő listájának az élén, olyanok társaságában mint Dzeko, vagy Mertens. A „gallo/kakas” Belotti mellett két régi ismerősünk is ott lesz minden bizonnyal a Torinóiak kezdőjében, Ljajic, a nagy ígéret, aki egyre középszerűbb teljesítményekkel kijátszotta magát a Rómából és az Interből, le egészen a Torinóig. Meg ott lesz a mi „néhai” spanyolunk, Iago Falque is, aki az idén egyszer már alaposan elintézett minket. És ha esetleg ez a sok volt romanista nem lenne elég, a kispadról még beállhat a Roma történetének az egyik legdrágább igazolása, a teljesen meghasonult Iturbe, aki Torinóban próbálja feltámasztani a jelenleg romokban heverő karrierjét.
A „kakas” Belotti, ha igaz még a hatalmas és fenséges Manchester United is figyeli (most ettől tessék megilletődni).
Nincs sok kérdés az összeállításukkal kapcsolatban, az elemzők szerint a védelemben Zappacosta vagy De Silvestri, illetve a középpályán Baselli vagy Acquah fog kezdeni. Fentiek alapján itt egy tipp a kezdőjükre:
Torino (4-3-3): 21 Hart; 7 Zappacosta, 93 Ajeti, 24 Moretti, 23 Barreca; 15 Benassi, 25 Lukic, 8 Baselli; 14 Iago Falque, 9 Belotti, 10 Ljajic
Nálunk meg szokás szerint most sincs egy unalmas perc. Csütörtökön látványosan elintéztük 4-0-ra idegenben a félelmetes Villarrealt és most a visszavágó látszólag nem több egy formalitásnál. De hogy ne örüljünk annyira, szinte azonnal jött egy pár hír, ami alaposan lelohaszthatja a lelkesedésünket. Egyrészt az új stadionunk terve továbbra is el volt akadva az olasz bürokrácia labirintusában, mindennap egymásnak ellentmondó pletykák érkeztek a stadion sorsáról és az uralkodó hangulat egyáltalán nem volt optimista, amikor történt valami, ami végleg felboríthatja az egész tervet. Péntek 17-én megjelent a képben a műemlékvédelmi hatóság és az 1959-ben épített lóversenypálya romjait, konkrétan a megmaradt tribünjét, műemléknek nyilvánította. Ezek szerint azon a környéken nem lehetne építkezni, nem szabad csinálni se stadiont, se irodaházat, se semmit és elméletileg ennyi volt. Talán akad, aki nem tudja, de Olaszországban a péntek 17 olyan mint a nemzetközileg hírhedtebb péntek 13. Móka és kacagás.
Római műemlék (???)
Ha ez nem lenne elég, péntek délelőtt egy másik csapás is érte a csapatot: kiderült, hogy Florenzi újra lesérült! Már úgy volt, hogy szombaton pályára léphet De Rossi mester korosztályos csapatával és mindenki örült, hogy rekord idő alatt fel fog épülni a keresztszalag szakadásból. Szinte túl szép volt, hogy igaz legyen. És tényleg, edzésen rásérült a műtött térdére és a péntek reggel elvégzett műszeres vizsgálatok kimutatták, amitől mindenki tartott, Florenzinek újra elszakadt a műtött térdszalagja. Még aznap délután újra megműtötték, természetesen Mariani professzor végezte a műtétet, ami legalább jól sikerült. Most újra kezdődik a rehabilitáció és a Roma közleménye szerint újabb 5 hónapot kell kihagynia. Mariani professzor úgy kommentálta a sérülést, hogy „nem volt szerencséje”, de szerintem nem ártott volna egy kis óvatosság. Rendben van, hogy mindenki visszavárta és Florenzi is minden bizonnyal erőltette a visszatérést, de szerintem akkor sem normális dolog három hónap alatt kigyógyulni egy ilyen sérülésből. Most már úgyis mindegy, türelemmel várjuk vissza Florenzit és reméljük a legjobbakat.
Florenzi péntek reggel megérkezett a Villa Stuart klinikába.
Jó hír viszont, hogy Rüdiger, akit le kellett cserélni egy izompanasz miatt a Villareal ellen, úgy tűnik, hogy jól van és harcra fogható lehet akár a Torino ellen is. Tottinak is elmúlt a láza és Perotti is játékra kész, tehát nincsenek újabb gondok, legalább ennyi. A fentiek alapján, a szakértők az alábbi kezdőt jósolják a Torino ellen:
Roma (3-4-2-1): Szczesny; Manolas, Fazio, Juan Jesus; Bruno Peres, Strootman, De Rossi, Emerson; Nainggolan, Salah; Dzeko.
Kitartás Alessandro!
Tehát megyünk a legerősebb csapattal és ennek megfelelően a fogadóirodák oddszai alapján is a Roma a toronymagas esélyes, nem is lehetne másképp. Én azért óvatos lennék, ez a Torino a sok volt romanistával és Belottival nagyon csúnya kuncsaft és ezt mi tudjuk a legjobban, elég megnézni a szeptemberben elszenvedett 3-1-es vereséget. Talán nem hangzik túl sportszerűen, de én nagyon szeretném ha vasárnap azt is szépen megköszönnénk a „rokonszenves” Mihajlovicéknak.
Lényeg a lényeg, vasárnap este hatkor Roma-Torino (élő közvetítés 17:40-től a Digisport 1-en), addig is forza Roma mindenkinek!