Tegnap este a szokásos forgatókönyv szerint látogatott Cagliariba a Roma. Erős kezdés, vezetés, majd komoly visszaesés. A második félidőben egészen jól játszott a csapat, sikerült kijavítani a hibákat, megduplázni az előnyt, aztán elveszteni azt.
A csapatok összeállítása a következő volt:
Cagliari (4-3-1-2): Storari; Isla, Salamon, Bruno Alves, Murru; Padoin, Gennaro, Ionita; Barella; Sau, Boriello.
Roma (4-3-3): Szczesny; Florenzi, Manolas, Vermaelen, Bruno Peres; Nainggolan, De Rossi, Strootman; Salah, Perotti, El Shaarawy.
A Porto elleni sokk után a frissen feljutó Cagliari otthonában kellett volna javítani. Már az előzmények is érdekesek voltak, Spalletti azzal hálálta meg De Rossi piros lapját, hogy a meccsre Florenzit nevezte ki csapatkapitánnyá. Nem tudom, ez hogy tűnhetett jó ötletnek, egyszerűbb lett volna leültetni a padra. Nem mintha ez nagyon megzavarta volna De Rossit, védekezésben és támadásban is jó mutatókkal zárt, jól játszott, egyelőre nem ő szenvedi meg ezt a Nainggolan, DDR, Strootman középpályát, hanem a belga.
De kezdjük az elején. Már rögtön az első percben veszélyeztetett a Roma, az ezúttal baloldalon játszó Bruno Peres révén. Perottival játszott össze, és egy szép lövéssel fejezte be az akciót. Ezzel, hogy Peres a baloldalon kezdett, és Perotti is rendre oda húzódott ki, a felépített akcióink jelentős többsége ezen az oldalon bontakozott ki. A baj az, hogy ilyenből az első félidőben nagyon kevés volt.
Az ötödik percben El Shaarawyt buktatta Isla, a büntetőt pedig Perotti értékesítette. Innentől kezdve átadta a kezdeményezést a csapat a Cagliarinak, ami nem is volt bukott ötlet. A kontrákból ugyanis rendre három a három, vagy legfeljebb három a négy ellen vihették Salahék a labdát, aminek több helyzet, például egy igen komoly Salah ziccer lett a vége. Labdakihozataloknál bal, kontráknál jobboldal, ez volt a képlet. A Cagliari elvétve veszélyeztetett, amit már ekkor észre lehetett venni, az az, hogy a védőink közé veszélyesen tudják beadni a labdát, Borriello pedig idény eleji jó formájának köszönhetően ebből bajt okozhat nekünk. A félidő végére meg is érkezett az exrómai, először még Manolas-ról fordult le szépen, ám rövidre tartó lövését védte Szczesny, majd egy Ionita beívelést fejelt kapufára.
Különösebben nem lehettünk elégedettek az első félidővel, mert bár vezetett a Roma, megint nagyon magára húzta az ellenfelet, és nem sokon múlt az egyenlítés. A félidőben Spalletti lecserélte El Shaarawyt, behozta Dzekót a helyére, aki egyből gólpasszal hálálta meg a bizalmat. Egy beívelt labdát fejelt Strootman elé, aki majdnem ezer nap után talált be ismét Roma mezben. Dzeko egyébként nemcsak ezért volt hasznos, egyelőre jobb szezonja van, mint El Shaarawynak, több helyzete is volt a meccsen, Storari sokszor bravúrral védett. Amellett a jelenlétével feljebb tudott lépni a Roma, közelebb kerültünk a Cagliari tizenhatosához. A második félidőben Spalletti szerette volna stabilizálni a középpályát. Bruno Peres egyre többet lépett be az úgynevezett halfspace-be, ezzel nehezebben tudott itt átjárni a Cagliari. Florenzi egész meccsen inkább ott helyezkedett, lásd lentebb.
A beadásokkal még mindig meg lehetett zavarni a védelmet. Spallettinél visszatérő taktikai elem, hogy egyszerre csak az egyik szélső hátvéd megy fel a támadással, a másik hátul marad. Így egy hamis 3-4-3 szerű formációban támadunk, és nem De Rossi zár vissza a védelembe, mint anno Garcia idejében, hanem a a túloldali fullback marad hátul, aki ma Florenzi volt. Ennek az volt a veszélye, hogy Florenzi rosszabbul védekezik, mint De Rossi, a jelenléte is csekélyebb, így könnyebben tudták az egyébként egymástól rendre túl távol helyezkedő védők közé ívelni a labdát. A szépítő gólnál bár megvolt hátul a Roma, egy beadás után nem sikerült felszabadítani, és előbb Sau fektette el az egész védelmet – lövését nagy bravúrral védte Szczesny -, majd a kipattanót exrómai kötelességeként értékesítő Borriello mattolta a csapatot.
A hátsó fejetlenségre (túl nagy terület, szervezetlenség) reflektálva Spalletti a 64. percben Perotti helyére behozta Faziót, ezzel egy 3-1-4-2-es hadrendre váltva. De Rossi megmaradt szűrőben a védelem előtt, és Salah ment előre Dzeko párjának. Mint a bosnyák center esetében, ez a csere is ült. Azt lehet mondani, hogy Spalletti nagyot meccselt. Több játék közben felmerülő problémára is sikerült jól reagálnia – Dzeko, halfspace, három védő –, ezért még bosszantóbb a végeredmény. A 87. percben vörös szőnyeget terített a Roma a Cagliari egyenlítéséhez, Florenzi érthetetlen módon a zsúfolásig megtelt tizenhatosunk előtt keresztbe passzolt egy labdát, majd Isla beadását Sau jutatta valahogy a szintén nagyot hibázó Szczesny kapujába.
Ieri #Spalletti show! Ancora non si vede in rete nemmeno un meme?! Dobbiamo rimediare subito! #SerieA #CagliariRomapic.twitter.com/aSxDVzlJEI
— Paddy Power Italia (@PaddyPowerItaly) August 29, 2016
Egyelőre úgy látom, hogy nemcsak mentális problémái vannak a Romának. Van az is, mert egy párharcon belül három piroslapot kapni ennek az egyértelmű tünete. De ez a középpálya nem nagyon akar még összehangolódni. A tegnapi meccsen úgy tűnt, hogy a Perrotta szerepkört – közvetlen a csatárok mögött egy visszatámadni tudó, romboló, labdaszerző középpályás -, amit tavaly Nainggolan kapott meg, és abszolvált klasszis színvonalon, most Strootmanra bízta Spalletti. Csak Nainggolan nem egy sima védekező középpályás, neki a pálya egész területét kell bejárnia, box-to-box terrorizálni az ellenfelet, ezzel pedig ezt vette ki a lába alól Spalletti. Nainggolan és Strootman soha nem játszottak együtt, a belga körülbelül akkor érkezett, amikor a holland lesérült, és többé-kevésbé az ő szerepkörét vette át. Időszakosan már meg-megcsillant a Roma, a Porto elleni első meccsen, az Udinese ellen, és a tegnapi második félidőnek is voltak jobb periódusai, reménykedjünk, hogy a kéthetes szünet alatt – amit persze nem tölt együtt a keret, Spalletti kitalál valamit a problémák ellen. A fejeknek a környezetváltozás is jót fog tenni.