Hétközben nagyon simán kikaptunk a már bajnok Intertől, ma pedig már a Lazio ellen lépünk pályára. Sok tétje ennek sincs, a Laziónak gyakorlatilag biztos az EL indulás, BL-re meg nemigen van esélye, míg nálunk annyi dőlhet el, hogy a Konferencia Ligában indulunk-e jövőre vagy sem. Ettől nagyobb bajunk sose legyen.
A Roma szezonjában már csak egy kérdés maradt tisztázatlanul: jövőre részt veszünk-e az újonnan induló Konferencia Ligában vagy sem. Ez a következő szezontól a harmadik számú európai kupasorozat, melynek győztese az azt követő szezonban automatikusan EL csoportkörbe kerülne. Nem tudom, kit mennyire hoz lázba, de jelenleg a 7. helyen állunk, ami azt jelenti, hogy jövőre itt indulnánk. A Sassuolónak van esélye előzni, míg mi a Lazióval és a Speziával játszunk, addig ők a Parmával, majd szintén a Lazióval.
Az Inter ellen így léptünk pályára, ebben a melankóliában. Őszintén nem tudom, mi szükség van erre a harmadik kupasorozatra, és egy kicsit frusztrál is, de ezen lépjünk tovább. Az Inter már a 10 év után ismét megnyert bajnoki cím örömével, mi a teljesen értelmetlen és kudarcokkal teli szezonunk letargiájával készültünk a meccsre. Nagyjából két érdekesség maradt számunkra, Zalewski és Darboe. Nem is volt kérdés a meccs egy percig sem, az Inter már a 11. percben megszerezte a vezetést, majd a 20.-ban már 2-0 volt az állás. Mindkét gól bántóan könnyű helyzetből született, a kapuval szemben érkezőnek legurítva, és mind Vecinónak, mind Brozovicsnak bőven volt ideje és helye megnézni, hogy hova lőjék a labdát.
Fonseca maradt a 4-2-3-1 mellett, ami véleményem szerint egy fokkal ideálisabb lehet, mint a 3 védős felállás, amiben a középpályáról semmi támogatást nem kaptak a védők, de az látszott, hogy Kumbulla és Mancini is leestek a pályáról, nagyon nem találták a helyüket. Én Darboe-ban a nyers tehetséget látom, ha valakinek, neki talán jót tehet Mourinho érkezése, mert egy ilyen típusú középpályás fontos szerepet kaphat a rendszerében. Egyáltalán nem játszott hibátlanul, de egy nagyon ígéretes fiatal. A másik nyertes pont Mancini lehet, akiben Materazzi született újjá. Nem tudom, hogy védőként vagy védekező középpályásként számít-e majd rá Mourinho, de a passza Mkhitaryan gólja előtt is azt mutatja, hogy komolyabb szervezési feladatokat is rá lehet bízni. A Romának is megvoltak a maga helyzetei, Dzeko kapufája, vagy Cristante fejese, de hogy mennyire nem volt kérdés a két csapat közötti különbség, azt a harmadik gól mutatja legjobban. Nincs is miről beszélni, megpróbáltunk visszatámadni egy labdavesztés után, de az Inter játékosai úgy mentek át rajtunk, mint kés a vajon. 3-1 lett a végeredmény, és nem is érdemtelenül.
Ma este pedig a Lazióval mérkőzünk meg. Nem nagyon emlékszem olyanra, hogy ennyire esélytelenül készült volna egy derbire a Roma. Ebben benne van a kudarcokkal teli szezon lezárásának hangulata, az, hogy még nem nyert rangadót a Roma, illetve a két csapat jelenlegi formája is. Az utolsó 10 meccsükből 7-et nyertek, míg mi 3-mat. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy azért volt közte néhány igen csúnya vereség, de velünk azért mindenképpen kiállják az összevetést.
Fonseca azt mondta, hogy a Romának motivációt kell találni a derbiben, de ez most tényleg nagyon nehéz. Legutóbb 3-0-ra kaptunk ki a kékektől, de most őszintén magunkba nézve: bármit is befolyásol ez a meccs a szezonra nézve? Ha arra nem is, azért mindenképpen jobb kedvvel mennénk aludni, ha sikerülne megcsapni a szomszédok orrát.
Nincs könnyű helyzetben a Roma, mert heten nem lesznek ott sérülés miatt, míg a Laziónál csak Milinkovic-Savic és Caicedo mellett az általában csereként pályára lépő Escalante játékára nem számíthat Inzaghi. A Roma komoly változások előtt áll, reméljük, hogy a keret is felfrissül a nyáron, az új edzőnktől nem igazán lehet tudni, hogy milyen eredményre számíthatunk, a szezon pedig az elmúlt tíz év viszonylatában is nagyon rosszul sikerült. Ezzel együtt ez az utolsó esély, hogy egy rangadót megnyerjünk, ráadásul pont a Lazio ellen. Ha már csak ennyit tehet a csapat a becsületéért, tegyen meg mindent érte.