Évindító bemelegítőmeccs

Az Olasz Kupában a meglepetésre a Genoa ellen továbbjutó Virtus Entella volt a Roma ellenfele a nyolcaddöntőben. A papírformaszerű továbbjutás és sok gólos győzelem ellenére mégse lehetünk felhőtlenül boldogak: Perotti és Juan Jesus is kidőlt a meccs előtt/elején, ami borzalmas előjel a szezon hátralevő részére, így bő két hét pihenő után.

Az első gólhoz 23 másodperc kellett. Ez már kevésbé rossz.

Nagyon gyorsan megnyugodtak a kedélyek, Schick huszonegykét másodperc után sikeresen megszerezte a vezetést Ünder gólpasszából, sarokkal. Itt egy kicsit megsajnáltam az ellenfelet, akiknek nyilván hatalmas élmény lehetett az Olimpico-ban játszani, de nem indult valami szépen. Aztán 25 perccel később már amikor Roma hozta a szokásos “felélesztős” játékát és helyzeteket engedett az Entellának akkor már inkább úgy voltam vele, hogy jobb, hogy nem kaptak vérszemet. Rúgtak is egy gólt, de már régen les volt, a bíró hagyta, hogy az amúgy meglepően jól játszó Mota berúgja büntetlenül. Erre azonban szinte azonnal jött a válasz, Marcano előbb egy lesgólt, majd egy szabályosat szerzett az első félidő ráadásában, miután Karsdorp visszalőtt labdáját Schick sarokkal tette elé.

Eddig úgy néz ki bejött az új mentális tréner. Azt mondják korábban a szakember óvodában dolgozott, ezért az első lecke a “hátul is van szemem” volt.

Így sokkal nyugodtabban mehetett el a csapat a félidőre, ami után Schick úgy gondolta, hogy megint nem vár sokat: a 47. percben már meg is rúgta a másodikat, most éppen Kluivert adta a gólpasszt. Ezután sok kérdés már nem maradt, csordogált a játék csomó Roma helyzettel ahol vagy éppen túl önzetlenek voltak, vagy túlságosan maguknak akartak gólt a játékosok. Kluivert azonban kiosztott még egy gólpasszt és Pastore is feliratkozott a “csalódás voltam tavaly, idén bekezdek” listára.

Schick-től és Pastore-tól komolyan számítottam erre, de Marcano a bizonytalan beszállás után feljavult azért. Lehet, hogy szükség is lesz majd rá hamarosan?

Lehetőséget kapott a vége fele Alessio Riccardi, egy 2001-es születésű középpályás, aki idén Alberto De Rossi Primavera-jában 7 gólt és 6 gólpasszt jegyzett. Láttuk még a régi ismerőst (ismeretlent?): Karsdorpot is, és bár ilyen meccsből sokat nem lehet leszűrni, egyáltalán nem tűnt annyira rossznak mint amilyen keveset játszott a holland. Mondjuk az gyakorlatilag alap, hogy egy harmadosztályú gárda ellen senki ne tűnjön rossznak. Igazán érdekes majd szombattól, a Torino elleni meccsel kezdve lesz az év, de reméljük legalább a megszerzett önbizalomra lehet építeni ez a meccs után, mert komoly szükség lesz rá innentől mind a három fronton, hogy valami még legyen ebből a szezonból.