Szimpatikus vesztes

Egy nagyon tartalékos, mély hullámvölgyben (remélhetőleg a legalján) lévő Roma látogatott el a Juventus otthonába, ami alapból sem egy kellemes túra, de most aztán tényleg nem voltak nagyok az elvárások.

Szerintem amikor a nyáron összerakták a keretet akkor nem gondolták, hogy ilyen felállásban kezdünk majd valaha, főleg a Juve ellen.

Egy fiatal, tapasztalatlan játékosokkal teli Roma nézett szembe a Serie A ennek az évtizedének egyértelmű győztesével, akik talán idén a legerősebbek. Ez olyan szempontból pozitív, hogy most nem volt eredménykényszer, nyomás, hiába a válság és Di Francesco ingó kispadja, jelentős veszítenivaló nem volt. Ezért nem is volt annyira görcsös a csapat mint máskor szokott lenni Torinóban. Ennek ellenére azért nem volt kiegyenlítettnek nevezhető a meccs. Meglepően bátran próbálkoztunk néha és sokszor elég céltalannak tűntek a Juve beadásai. Azonban, elkerülhetetlenül, egyszer csak a szezon eddigi nyertese Zaniolo, hibát követett el, amit egy beadás és Santon még nagyobb hibája követett. Hagyta Mandzukicot teljesen szabadon fejelni, aki persze kihasználta a lehetőséget, nekik ennyi kellett.

Santon (és Zaniolo) relatíve megnyugtató megoldás, csereként jó lenne, de sajnos nincs olyan aki egyértelműen jobb lenne nála, így ez nem az a szint ahol lenni szeretne a csapat.

Ezután sem változott sokban a játék képe,  inkább a második félidő volt az, ami feszültebb és keményebb lett. Beállt Kluivert Florenzi helyére, hátha jobbak lesznek a támadások és élénkebb a bal oldal (sajnos nem). Csordogált a mérkőzés, helyzetekkel itt is ott is, néhány durvább megmozdulással, az elejétől kezdve bírói tévedésekkel (például Nzonzi megúszott egy sárga lapot, ami a második lett volna, de jellemző, hogy az első meg elég szigorú volt). Ronaldo hisztizett, csetlett-botlott, azt az önmagát hozta, amiért igazán lehet őt nem kedvelni. Volt egy meg nem adott gólja a Juvénak, egy szöglet után Chiellini beállt Olsen elé, blokkolva, hogy leszedhesse a magasra felpattanó labdát. Tudom, éppen nem vágta hasba könyékkel, de azért szerintem – a digis kommentátorral ellentétben – ez is épp elég szabálytalan, szerencsére a bíró is egyetértett. A vége fele jöttek nálunk tapasztaltabb játékosok. Perotti, Dzeko, akiken látszott sajnos a meccshiány, sokat nem mozdították előre a játékunkat, de azért a végén voltak izgalmak. A támadásokban amúgy is nagyon aktív Cristante például fejelhetett volna egy gólt a 90. percben, ami nagyon szép karácsonyi ajándék lehetett volna, de ehelyett azt nézhettük még meg, ahogy a VAR segítségével érvénytelenítik Douglas Costa gólját, Matuidi ocsmány szabálytalansága miatt.

Tovább a “arany”középúton: nem elég rossz a váltáshoz, de nem is jó semmire.

Összességében, bár nem volt olyan hatalmas különbség a pályán mint a tabellán, reális esélyeink nem nagyon voltak. Ünder sajnos nem sokat mutatott, ahogy Kluivert és Schick sem, bár még az utóbbinak voltak a legbiztatóbb megmozdulásai. Santon és Zaniolo hozták össze a Juve győztes gólját, de ezen kívül nem voltak rosszak. A támadójátékunk nagyon erőtlen, mintha csikizéssel akarnánk bokszmeccset nyerni. Szinte az egész meccsen nem volt olyan helyzet ahol mind az előkészítés és a befejezés biztató és/vagy jól kivitelezett lett volna. A beadásokkal csak elveszítettük a labdát, akkor lett volna esélyünk ha többet gurigázunk a tizenhatosban és környékén, de erre meg nem volt ereje a csapatnak.

60%-ban veszítettük el a fejpárbajokat.

Ez az eredmény tehát nagyjából az Inter és a Fiorentina elleni döntetlenek kategóriája: önmagában elfogadható, de a helyzet sokkal többet kívánna. Karácsony másnapján, 26-án este hatkor van még egy esélyünk a Sassuolo vendéglátásával, hogy ne a 10. helyen menjünk szünetre. Addig is boldog karácsonyt és jó pihenést kívánok mindenkinek, blogger társaim nevében is.