Villáminterjú: Szombathy Pál

Újabb interjúval szeretnénk kedveskedni Nektek. Sorozatunk második részében Szombathy Pál, újságírót/főszerkesztőt, a DigiTV Reggeli Start műsorvezetőjét faggattunk az AS Romához fűződő viszonyáról, a csapat körüli helyzetről alkotott véleményéről, és egy álom AS Romáról.

Szombathy Pál munka közben
Szombathy Pál munka közben

romanista.hu: Mi a véleménye az AS Roma körül lezajlott tulajdonosváltásról?

Szombathy Pál: Amikor eladták a klubot az amerikai befektetőknek, kissé szomorú voltam, mert a Sensi-család ezer szállal kötődött a városhoz és a csapathoz, bennem pedig megvan az olasz gazdaság családi alapú hazai tulajdonlása iránti gazdasági romantika, még ha ez valóban versenyképtelenséghez is vezetett a futballba ömlő keleti pénzek miatt. Nos, éppen ezért végül is annak örültem, hogy amerikai olasz befektetők szerezték meg a Rómát, s az érzelmi többlet megmarad.

romanista.hu: Mit gondol, jót tesz az olasz labdarúgásnak, azon belül a Farkasoknak, hogy egyre több nem-olasz befektetőcsoport vállal szerepet, tölt be tulajdonosi státuszt Itáliában?

Szombathy Pál: Szerintem ez nem jó út a labdarúgásban, amely a PL példáján is láthatóan nem az egészséges piaci-üzleti verseny felé halad, hanem a dúsgazdag kívülről jött keleti oligarchák hobbimecenatúrájává és  – tartok tőle – pénzmosási terepévé válik. Az nem verseny, hogy öntöm bele a pénzt, következmények és kockázatok nélkül. Ez most dőzsölést hoz a fociba, később káros torzulásokhoz vezet. Itália lassan mozdul, de nem vonhatja ki magát a folyamat alól.

Szombathy Pál
Szombathy Pál

romanista.hu: Mit gondol az AS Roma Sensi család elvonulását követő időszakáról? Milyen a megítélése az amerikai vezetők munkájáról?

Szombathy Pál: Komoly félelmeim vannak Palottáék szándékainak erejét illetően mostanra. Kezdettől fogva egy nagy projektről beszéltek, az AS Roma legnagyobb klubok közé emeléséről, egy világbrandről. Jó, tettek is érte az amerikai piacon, de elég lassan haladnak, máskülönben egy Pjanicot nem tudna így kiemelni a falkából a rivális Juve, amely ráadásul távolodik. És aggasztó jel számomra a stadionépítés körüli lassúság is. Saját stadion kell, ceterum censeo, de mintha Virginia Raggi, az új polgármester nem sokat hallott volna a projekt dübörgéséről…

romanista.hu: Hogyan ítéli meg az AS Roma esélyeit rövid és középtávon, hazájában illetve nemzetközi porondon?

Szombathy Pál: Rövidtávon egy cél lehet: kapaszkodni, megmaradni. A Serie A esetében a dobogón mindig, a nemzetközi porondon magától értetődő BL-résztvevőként – és csoport továbbjutóként. Középtávon a Borussia Dortmund építésének útját járnám: szenvedélyes és hatalmas szurkolótábor, fiatal tehetségek gyors beépítése, látványos játékstílus. Spalletti edzői filozófiáját amúgy kedvelem, szép futballt preferál, csak egyelőre most keveset látni belőle komolyabb ellenfelek esetében.

romanista.hu: Bár a bajnokság első negyedében járunk, kíváncsiak lennénk egy tippre, hol végezhet az idei kiírásban a csapat? Lehet-e keresnivalója az  „álomkerettel” gazdálkodó Juventus ellenében?

Szombathy Pál: Sajnos kevés keresnivalója van, az ősz is ezt mutatja eddig. És a Juve egy gyilkos gépezet, amely aligha fog lemaradni, főleg két teljesen ütőképes csapatra való ásszal. A valódi cél a 2. hely, de ezért nagy harc lesz a bivalyerős Napolival, a kistafírozott Interrel – egy meglepetéscsapat pedig mindig akadhat – ne a Lazio legyen az 🙂

Szombathy Pál
Szombathy Pál

romanista.hu: Mikorra datálható az AS Roma iránt táplált vonzalma?

Szombathy Pál: Nagyjából egyidős Francesco Totti pályafutásával, az ő személye, zsenije, klubhűsége tett a Farkasok rajongójává, na meg a Város, a miliő, a klubot övező szenvedély: unico grande amore. És ez a csapat az elmúlt húsz évben jobbára gyönyörű focit játszott, ez is elvarázsolt a kilencvenes évek végétől.

romanista.hu: Hogyan nézne ki egy ideális, vagy nevezzük inkább álomszerű AS Roma az Ön elképzelései szerint? Játékosokra, hadrendre, edzőre és felfogásra gondolok elsősorban.

Szombathy Pál: Nekem bejön a 4-3-3, szeretem Spalletti felfogását. De ha álomedzőkre gondolok: Ancelotti egyszer még haza kell, hogy jöjjön, Di Francesco sassuolós teljesítménye pedig talán egyszer feljogosítja egy kísérletre őt, immár nemcsak a pályán bordóban. Külföldi trénerek közül Bielsáról álmodom, a konfliktusai ellenére is. Játékosok? Kár, hogy Ibrahimovic nem Rómában játszik, Cicharito is beleillett volna a csapatba, szóval elől érzek gondokat. Közben minőségi szélsőhátvédek még jöhetnének, a középpálya erős, valamint nagyon bízom abban, hogy Perotti megtartható klasszissá nőhet fel.