Most jön az igazi nagyágyú! Vasárnap este, a 36-ik fordulóban, érkezik az Olimpicóba a zsinórban nyolcszoros bajnok Juventus! Ez a meccs sokkal, de sokkal többet jelent, mint egy egyszerű labdarúgó mérkőzés!
A Juventus elleni meccsek mindig többet jelentenek mint a helyezés a bajnokságban, vagy a megszerezhető pontok. Romanista körökben a Juventus a legnagyobb „ellenség”, senkit se szeretnénk annyira legyőzni mint a Juvét!
Úgy érkeznek, hogy ugyebár már megnyerték az idei bajnokságot is, 5 fordulóval a vége előtt, ami egy rekordnak számít, ez volt mindössze a negyedik alkalom a Serie A történetében, hogy ekkora előnnyel dőlt el a bajnoki cím. Ez volt sorozatban a nyolcadik scudettójuk, ami szerintem nem túl hízelgően minősíti a Serie A mezőnyét az elmúlt években, minket is beleértve. Az utolsó 5 meccsükön volt 2 győzelem, 2 döntetlen és 1 vereség, a legutolsó meccsük pedig a városi derbi volt a Torino ellen, ahol 1-1-et játszottak.
Roma-Juve 1-0, 1989/90
Minden bizonnyal játszani fog Cristiano Ronaldo, aki a sokadik kiemelkedő szezonján van túl . Az idén 29 meccsen 21 gólt szerzett, illetve kiosztott 11 gólpasszt. Sokak szerint még a gólkirályi címre hajt, amit ideiglenesen Quagliarella birtokol, 25 találattal. Ettől függetlenül, döntő fontosságú volt az idei Juvéban, például az utolsó két meccsükön is ő egyenlített ki az Inter és a Torino ellen.
Övék a bajnokság legjobb védelme, mindössze 25 gólt kaptak az idén, ami például nagyjából a Roma által bekapott gólok fele. Viszont nem az övék a legerősebb támadó sor, ez a cím jelenleg az Atalantáé, akik 71 gólt szereztek, kettővel többet a Juvénál.
Mindössze kétszer kaptak ki az idén, a Genoa és a Spal ellen, mindkétszer idegenben, otthon még félelmetesebb a mérlegük, veretlenek 15 győzelemmel és 3 döntetlennel. Még egy érdekesség, hogy Allegri mester csapata többnyire a mérkőzések utolsó félórájában szokott gólt szerezni.
Leggyakrabban a 4-3-3-as és a 4-4-2-es felállásokat szokták használni. Számunkra nem egyértelműen jó hír, hogy a bajnokság végére Allegri mesternek szembe kell néznie egy helyre kis sérüléshullámmal. A szezon már véget ért Douglas Costa, Khedira, Mandzukic és Perin számára, illetve kétséges volt Alex Sandro, Bentancur, Dybala, Emre Can és Rugani játéka is. Ráadásul Bernardeschi sem játszhat majd eltiltás miatt. A Roma elleni meccsre állítólag azért többen is összekapták magukat, majd meglátjuk mennyire, mindenesetre itt egy tipp a kezdőjükre:
Juventus (4-4-2): Szczesny; Cancelo, Bonucci, Chiellini, Alex Sandro; Cuadrado, Pjanic, Emre Can, Matuidi; Cristiano Ronaldo, Dybala
Roma-Juventus 2-0, 1998/99
A Roma a Genoa elleni fiaskó után érkezik, ahol az utolsó percekben bekapott góllal, sikerült még távolabb kerülnie a kitűzött céljaitól. Nem mintha a Genoa előtt olyan acélosan álltunk volna, csak most egy nagyságrenddel még rosszabb a helyzetünk.
Alapvetően elmondható, hogy a Roma körül mostanában nem túl jó a hangulat. Végképp kimerülni látszik a viszonylagos megkönnyebbülés, amit Ranieri kinevezése jelentett, sorra jönnek a rossz hírek és az elutasítások. Például egy hosszú hónapokon át tartó, kabuki színházba illő komédia után, Conte végül lenyilatkozta, hogy most nem hajlandó a Rómába jönni, „most nincsenek meg a feltételek”. De azért a „Bundás” Tóninak volt egy Ancelottit idéző, békéltető szóvirága is a romanista szurkolók számára: „egyszer majd biztos edzeni fogom a Rómát”. Hogyne, persze, majd egyszer, ezt már ismerjük. Ráadásul az utolsó sajtótájékoztatón Ranieri is bejelentette, hogy „elvállaltam az állást mert szurkoló vagyok, de az én munkám májusban véget ér.” Nem mintha eddig olyan maradandót alkotott volna, de ebben a helyzetben reálisan sokkal többet nem is lehetett tőle elvárni. Gyanítom, hogy Ranieri nem díjazta a Conte körüli cirkuszt, hogy a klub nyíltan ajnározta a „Bundást”, miközben őt meg semmibe vették. Ranieri nem szólt egy rossz szót sem, sőt, jó pofát vágott az egészhez, még viccelődött is („ha jönne kimennék elé a reptérre”), de szerintem akkor is megjegyezte magának.
Roma-Juventus 3-0, 1986/87
Közben a stadion se úgy alakul, ahogy Pallotta elnök úr szeretné. A végeláthatatlan bürokratikus gépezet nagyon lassan halad és a Jimmy odáig jutott, hogy nyíltan kérte a szurkolók támogatását. Kár, hogy a csapat eredménytelensége és az ultrákkal kialakult rossz viszony miatt, eddig a kirohanásának nem volt semmilyen eredménye.
A csapat körül jó hír, hogy Santon és De Rossi visszatértek, újra a csapattal edzettek és valószínű, hogy a kapitány kezdeni is fog a zebrák ellen. Apropó De Rossi, állítólag nem fog az idén visszavonulni, ha nem hosszabbítják meg a szerződését, akkor majd máshol fogja folytatni. Visszatért Florenzi is, kiheverte az izompanaszokat és csütörtök óta ő is a társakkal edz. Az elemzők szerint elképzelhető, hogy Zaniolo kimarad a kezdőből, Ünder és Kluivert is kezdhetnek helyette. Fentiek alapján itt egy tipp a Roma kezdőjére:
Roma (4-2-3-1): Mirante; Florenzi, Manolas, Fazio, Kolarov; Cristante, De Rossi; Zaniolo, Pellegrini, El Shaarawy; Dzeko
Roma-Juve 3-1, 1976/77
Nézegettem a fogadóirodák oddszait és érdekes, hogy ha nem is sokkal, de a Rómát tartják az esélyesebbnek a győzelemre, ami számomra megmagyarázhatatlan. Lehet, hogy a Juve már jóllakott és ebben a szezonban nincsenek már céljaik, lehet, hogy tele vannak sérültekkel, de akkor sem értem a fogadóirodák logikáját.
De persze ez az egész csak a keret, az hogy a Juve milyen erős és milyen sikeres szezonjuk volt az idén is, tulajdonképpen lényegtelen. A Juvét mindig el kell verni! De legalábbis meg kell próbálni! Ahogy az elején említettem, a Juvét szeretnénk a legjobban legyőzni, ők az „ősellenségünk”, ők a „főgonosz”, a „nagy sátán”, „Sauron”, „Palpatine”, „Voldemort”…
Roma-Juventus 2-0 1987/88
Most jönnek Cristianóval, meg a mi „néhai” bosnyák középpályásunkkal és az egykori lengyel kapusunkkal, akik mind remekül akklimatizálódtak Torinóban és most már zebrábbak a legzebrább zebránál is. Jön Allegri mester is, aki anno, hosszú tárgyalások után, végül nem akart a Rómába jönni, inkább maradt a Berlusconi végnapjait élő, viszonylag pénztelen Milanban. Erre utalt a volt sportigazgatónk, a „Bagós” Sabatini, amikor Allegriről viccelődve mondta, hogy „Allegri csak maradjon csendben, különben még előveszem az íróasztalomból azt a szerződést, amit anno aláírt a Rómával.” Bezzeg amikor a Juve hívta, akkor futva ment egy füttyszóra, mert a Juve az mégiscsak a Juve. Apropó Milan, ott vannak az olyan arcok is mint Bonucci, „a bírók nagy barátja”, aki behúzott farokkal kullogott vissza Milánóból, miután szembesült a valósággal, hogy kiválóan tud játszani, egy amúgy is jól működő csapatban, de ahhoz kevés, hogy máshol egyedül komoly javulást idézzen elő, még akkor is ha közben ráakasztanak egy kapitányi karszalagot.
Roma-Juventus 4-0, 2003/04
Ott van Andrea Agnelli is, a kiváló sportvezető és nagy revizionista, aki szerint Calciopoli nem létezett és ha létezett is, a Juve ártatlan volt és ha nem is volt ártatlan, az Inter legalább olyan bűnös volt… Ehhez mi nem nagyon tudunk érdemben hozzászólni, ebben az ügyben mi végképp nem vagyunk érintve. Nekünk annyi közünk van ehhez az egészhez, hogy amikor hosszú évekkel később, elővették az Intert is a 2005/06-os bajnokság kapcsán, egyes helyeken felvetették, hogy az Intertől is el kéne venni a bajnoki címet, akkor pedig a Roma következne. Nem mintha ez komolyan felmerült volna, de a Roma akkor is jó előre bejelentette, hogy nem tart igényt semmilyen trófeára, címre, titulusra, vagy vándorzászlóra abból az elbaltázott bajnokságból, mert nekünk nem kellenek zavaros körülmények között, évekkel később utólag odaítélt címek!
„Maradj csendben, 4 gól és mehettek haza!”
A lényeg, hogy vasárnap este jön a Juve (élő közvetítés 20:10-től a Digisport1-en) és én ennek kimondottan örülök! Végre nem egy papíron gyengébb ellenféllel kell bohóckodni, végre játszhatunk egy nagy rivális ellen. Ja és nyugi, nincs mitől félni, ezen a meccsen nincs mit veszíteni és most nem arra gondolok, hogy az idei szezonunk már egy ideje elment. A Juve ellen, az eredménytől függetlenül, mi mindig csak nyerhetünk, mert mi a Rómának szurkolunk! Forza Roma mindenkinek!
„Aki a Rómának szurkol sohasem veszít!”