“Eusebio Potter”

Közel egy hét telt már el a Róma Toszkán túrája óta, és a mérkőzés  lassan aktualitását veszti, ennek ellenére szánunk rá pár sort, hiszen mégis csak egy új rekordfelállításra került sor Firenzében.

Képtalálat a következőre: „xii”

A farkasok a 4-2-es győzelmet arattak  a “Reneszánsz bölcsőjében” ami által sikerült összehozni az idegenben lejátszott mérkőzéseket  tekintve, a Seria A-ban egyedül álló, 12 meccses győzelmi szériát.  Sok jelentősége ugyan nincsen, Scudettot nem osztanak érte, de mégis megsüvegelendő teljesítmény, pláne Rómában, ahol az elmúlt 1500 évben (persze csak átvitt értelemben)  finoman szólva sem  dúskáltak  a  sikerélményekben.

Na, de térjünk rá néhány mondatban a találkozón látottakra! Az istenért sem sikerült találnom olyan oldalt, ahonnan a hivatalos kezdőket betudtam volna másolni, (leirni meg túl lusta vagyok) így maradjunk annyiban, hogy ha valaki megtalálja, az kéretik a hozzászólások szekcióba beilleszteti, köszi!

Számomra igazándiból csak  egyetlen név csengett idegenül a kezdőcsapat hallatán még pedig Gerson neve a jobb szélső támadó szerepkörében….

Annyit már az elején le kell szögeznem, hogy ezt a lépést idegenben a Fiorentina ellen én csak akkor csináltam volna meg  EDF helyében, ha Harry Potter lett volna a jelem az óvódában….

clapping GIF

Brazíliában a sokadik csodagyereknek kikiáltott Gerson még Sabatini “tini fétise” idején került Rómába, ahol Spalletti vezérlete alatt perememberként kalkuláltak vele, EDF rotálós rendszerében viszont már lényegesen több babér termett a számára, de szerintem senki sem gondolta komolyan, (Di Francescot kivéve talán) hogy majd Ő szállítja az első két gólt a Fio ellen idegenben, már pedig igy történt…

Ezek után azt kell mondjam, hogy derék Eusebio  lassan magára öltheti a varázsló talárt, a  Rómát illetően pedig az a kép kezd körvonalazódni a fejemben, hogy ez a csapat tényleg annyit hoz csak ki magából az elmúlt találkozókon amennyit az aktuális ellenfél legyőzése megkíván.  Nem biztos, hogy szavakba tudom önteni, hogy pontosan mire is gondolok, így inkább egy hasonlattal próbálom szemléltetni. Kb olyat mutat a csapat, amit valószínűleg sokunk csinálna egy álomautóval. Faluban csak lassan, (semmi terelés, a traktorokat különösebb erőfeszítés nélkül is lenyomjuk) de az autópályán, ahol már komolyabb versenyzők is színre léphetnek, jöhet az erődemonstráció….

Képtalálat a következőre: „sportscar red and yellow”

Ez történt most a Fio ellen is. 4-2-re nyertünk, Gerson 2 góljára még volt válasza a hazai csapatnak, a második félidőben viszont bedaráltuk az ellenfelet, és Manolas, majd a végén  Perotti gólja döntötte el a lényegi kérdéseket. Egy relatíve  nyílt sisakos  mérkőzésen ismét remek játékot láthattunk kedvenceinktől, ámbár a védekezés hagyott némi kívánni valót maga után, de a csatársor ismét remekül egyensúlyozta ki az imbolygó hajót. Nem is fecsérelnék több szót erre a mérkőzésre, hiszen nyakunkon a városi derbi, evezünk tovább a farvízen, bízván abba, hogy ez a remek forma átragad a szintén figyelemre méltó eredményeket produkáló városi rivális ellenében is. Annyi bizonyos, hogy hatalmas csata várható a 3 pont megszerzése érdekében, de ez már egy másik történet…..

A hét közepén ha minden jól megy, még  várható egy múltidézős poszt is, csak hogy ne hagyjunk benneteket olvasnivaló nélkül.

Forza Roma!