Hétközi forduló következik, mindannyiunk nagy örömére. A szezonnak ebben a szakaszában már nem égek annyira lázban, hogy egy ilyen szerdai, Genoa elleni meccsre nagyon ráizguljak, így életem egyik legnehezebb beharangozóját írom, miközben csak a Romával kapcsolatban ezer más dolgot tartok fontosabbnak, mint ezt a fordulót. Meg aztán valljuk be, valójában már mind csak a szombati, Spal elleni találkozóra tudunk gondolni.
Ha van időpont, amikor motiváltan állunk az élet nagy feladványaihoz, az egy Barcelona elleni BL csodát követő, római derbi utáni szerda este háromnegyed kilenc. De most ez van, ez a feladat. Ha nem vesszük biztosnak a BL győzelmet, egyáltalán nem mindegy, hogy mit játszunk a griffekkel. Hétvégén maradt a status quo a harmadiktól ötödik helyig, így most kell kézen fogni a lehetőséget, és tenni egy újabb lépést a cél felé. Ha a hátralévő bajnoki fordulókat nézzük, bőven nekünk van a három pályázó közül a legkönnyebb sorsolásunk, a Juventus elleni, utolsó előtti fordulón kívül csak kötelező, de legalábbis az ‘illő volna’ kategóriába tartozó csapatokkal találkozunk.
Soros ellenfelünk egy négy meccses veretlenségi szériából érkezik, legutóbb március 18-án, Nápolyban kaptak ki. Igaz, azóta a gól nélküli városi derbijüket leszámítva, a Spallal, a Cagliarival és a Crotonéval kellett farkasszemet nézniük, ezek a meccsek alkalmasak arra, hogy helyreállítsák egy csapat önbizalmát. A szezont még Ivan Juriccsal kezdték, de november hatodikán – amikor is éppen kieső helyen álltak, mindössze egy győzelemmel a tarsolyukban -, megunta a vezetőség a Canossa-járást, és kinevezték a csapat élére az alsóházi középmezőny professzorát, Davide Ballardinit, aki a Roma ellen már ősszel is vezette a Genoát, méghozzá egy rendkívül emlékezetes, 1-1-es döntetlent elérve. Ha csak a november 6. óta szerzett pontokat nézzük, az impozáns kilencedik helyet foglalják el, mindössze kettővel kevesebbet gyűjtve a Románál. Egy elég masszív középcsapat érkezik tehát vendégségbe, kőbe vésett háromvédős rendszerrel, a keretben sok régi kedves ismerőssel, mint például Zukanovic, Rosi, Bertolacci, vagy éppen Spolli.
De ez nem a Ki tud többet a Szovjetunióról, azt egyébként is a CIA nyerné. A saját házunk táján is csak találgatni tudunk a csapatot illetően, bőven van min elmélkedni itt is. Manolas a Lazio ellen megsérült, az ő helye miminum bizonytalan, de inkább bizonyos, hogy nem látjuk. Tekintve, hogy Juan Jesus-t újra elővette Di Francesco, lesz kit játszatni helyette, ezúttal a megszokott négyvédős rendszerben. Gonalons kezdetését illetően is ejtett el célozgatásokat az edző, fogadjuk tehát szeretettel. Ünder a sérülése után már kapott perceket a Barcelona ellen és a derbin is, de Perottira valószínűleg még mindig várni kell. Ha mindehhez még hozzávesszük, hogy vészesen közeleg az év egyik legfontosabb eseménye – a Spal -, egyáltalán nem lepődhetünk meg közepesen tartalékos kezdőn Bruno Peressel, Gonalons-al, Pellegrinivel, és reményeim szerint El Shaarawyval.
Mondandómat azzal zárnám, hogy szeretnék tiltakozni a tavaszi szezon hétközi fordulói ellen, ilyenkor már tényleg csak kicseszni lehet a csapatokkal. Egy részük még mindig áll Európában, más részük mindezidáig küzdött az EL-ben vagy a BL-ben, esetleg a kupában, így esetenként akár 15 meccsel több lehet a lábukban, mint az aktuális ellenfélnek. Arról nem is beszélve, hogy mi jön még ezután. Értem, hogy VB lesz, de ettől biztos van jobb megoldás. Mindenki mondjon le.