X

3-5-2×1 ≠ 4-2-3-1×3

Vasárnap kora este – véleményem szerint – jó játékkal behúztuk a kötelezőt a Sampdoria ellen. Azon szerencsés helyzetben vagyok, hogy én írtam a felvezetőt is, szóval nyugodtan kiértékelhetem munkámat, ami az előzetes elvárások és azok beigazolódását illeti: legyen kettes.

A csapat ugyanis több gólos győzelmet aratott, mégpedig – hozzánk képest – egészen sok lehetőséggel, és látványos játékkal. Amiért mégis megadom magamnak az elégséges osztályzatot, arra a jószívűség, és a tény vitt rá, hogy Celik 86. perces beállásával valóban minden keretben található védő pályára lépett, miként azt jól meg is jósoltam. 🙂

A látványos játékot viszont nem ő, sőt nem is Wijnaldum – Matic duó, de még csak nem is a kiállítás, hanem leginkább Mourinho váltása hozta meg, mikor kényszerből átállva a 3-5-2-es hadrendből 4-2-3-1 mellett szavazott. Íme tehát a kezdőnk:

Patricio – Spinazzola, Llorente, Smalling, Zalewski – Matic, Wijnaldum – El Shaarawy, Pellegrini, Dybala – Abraham

Ez egy kissé támadóbb felfogású tizenegy, ennek megfelelően főleg magasabb (az ellenfél térfelének közepén) történt labdaszerzések után tudtunk szabadrúgásokat, lövő helyzeteket kiharcolni. Majd a kezdeti lelkesedést egy kissé visszavéve a genovai csapat is próbálkozgatott, de főleg letámadásban látta a nagy lehetőséget. Lehet, hogy Jose is…

Mourinho ugyanis nem hazudtolta meg magát: a Roma labdakihozatalai elképesztően túlbiztosítottak voltak:

A két szélsőnk elég hátul állnak, sőt még Matic is visszalép labdáért, de végül csak Zalewskinek tudja visszapasszolni. Wijnaldum hátramozgásával pedig 6 Roma játékost tud levédekezni a Samp 5 emberrel!

Ebből kedvencem Rui Patricio tanácstalansága volt, amikor nem talált társakat és a végén előre ívelte.

Vajon kit lehetne megjátszani?

Ezen előre rúgott labdáknak sok foganatja természetesen nem volt, ennek ellenére ez a játék nem volt fatálisan reménytelen, de mindössze egyetlen valamirevaló helyzet mutatta meg, hogy mit is kellene elérnünk.

Spinazzola egész pályás sprintbe kezd. Előtte felpasszolja a visszamozgó El Shaarawynak (2. kép), aki a középcsatár helyén visszalépő Dybalanak teszi le. Dybalaval szemben szabálytalankodnak, de tovább tudja tenni Pellegrininek (3. kép), ami már Wijnaldumot is futásra ingerli. Pellegrini megjátsza a még mindig futó Spinazzolat (4. kép), aki Abrahamet választja, aki viszont nem volt olyan lelkes, mint Wijnaldum (6. kép)

Abrahamnél nem először látszik, hogy nem támadja a kaput, mintha félne belépni azokra a helyekre, ahol egy középcsatárnak kellene érkeznie, az idei eredménytelensége főképp ebből fakad, abból, hogy a helyzetig sem jut el, nem hogy kihagyná őket. Hogy ennek mi az oka, az remek kérdés, az biztos, hogy Mourinho és a stábja nem fektetnek ebbe annyi energiát, mint mondjuk Spalletti – Osimhen esetében, miközben az angol kvalitásai sem maradnak el sokkal a nigériai centertől.

Na, de visszatérve a meccsre: az első félidőben még a másik nagy fegyverünk Matic egy-egyezései. Igen, a mi villámléptű szerb középpályásunkban látszott leginkább, hogy kihasználja a Samp nagy hátrányát: vonalban védekeznek, egy lefordulás után nehezen segítik ki a társat. Ebből volt jó néhány, és ebből jött a szép passzt Wijnaldumnak, aki kapufáig jutott belőle.

Matic indulása, és Wijnaldum kapufája 0:40-nél. Itt érdemes Murillo kiváló védekezését is nézni, mázlink volt, hogy játszott.

A vezetést azonban csak a második félidőben tudtuk megszerezni, szintén egy remek Matic – Wijnaldum játékkal, majd megfejelve mindezt egy büntetőt is összehoztak ugyanebben a leosztásban, amivel el is dőlt a mérkőzés. Mindezek előtt még Murillot kiállította a játékvezető az 52. percben. A második sárga szerintem nehezen vitatható, utolsó emberként egy elkésett odarúgás Abrahamnek; az első lapja volt talán túl szigorú. Hasonló szituáció, mint a derbyn, igaz itt eltelt a két ítélet között 40 perc, és nem egy kiegyenlített rangadón húzta meg Irrati, a Roma fölénye előtte is – legalábbis helyzetekben – megmutatkozott.

A második gól után végre beállt Solbakken is, aki egy remek keresztpasszal hozta gólhelyzetbe El Shaarawyt, aki megszerezte 4. bajnoki találatát egy impozáns tekeréssel.

Hát ez pech, pedig Ole már majdnem beállt. De legalább az idő szebb, mint Norvéghonban.

Megvan tehát a bajnoki 3 pont, ami most csak arra volt elegendő, hogy rosszabb helyzetben nem vagyunk, de ahhoz, hogy az ember komolyan számoljon az első néggyel, ahhoz Torinóban is nyerni kellene a következő fordulóban.

A bikák elleni meccsek általában nem szoktak különösen nagy lázba hozni, egyrészt, mert az utóbbi két évben a bajnokság végén találkoztunk velük, amikor sem nekik, sem nekünk nem volt nagy kedvünk a focihoz. Másrészt, mert Juric csapatai nem tartoznak a szépen játszó együttesek közé, ráadásul változó eredményességgel (az utolsó 10 meccsünkből 7-et megnyertünk, mindössze 1 döntetlen és ezekből adódóan 2 vereség).

Idén talán még szürkébbek is a szokottnál: nagy bajban nincsenek, 38 pontot gyűjtöttek, ami jelenleg 10. pozíciót jelenti, nincsenek nagy hullámhegyek és völgyek sem (az utolsó 5 meccsükből 2 győzelem, 1 döntetlen 2 vereség); a nagycsapatok ellen sem megy igazán nekik (mindössze a Milant verték meg – igaz őket kétszer is a kupameccset beszámítva – ellenünk és a Lazio ellen remiztek). Sérültből most náluk több van: Aina, Zima, Ilic, Viera, Karamoh sem lép pályára elvileg, míg nálunk csak Karsdorp lesz maródi.

A keretük azonban így is elég erősnek mondható, így nagyon bizonytalan az eredmény, sokkal kiszámíthatóbbnak tartom a viszont a játékunkat. Mourinho valószínűleg visszatér a stabilabb 3-5-2-re. Igazából érthető is a döntése, mert ugyan sokkal látványosabb volt a játékunk a Samp ellen, a genovai együttes elég gólképtelen brigád, illetve José játéka nem a felálláson múlik, hanem az ellenfelek felkészültségén. Íme egy kis táblázat az idei lőlapunkról, elsősorban kiscsapatok ellen.

Ahogy haladunk az időben egyre jobban felkészülnek ellenünk. A Samp elleni odavágón minössze 7 lövésünk volt, igaz ott megvolt a korai vezetés (az eredmények mellett zárójelben az első gól perce). A csúcs a Spezia elleni találkozó, ahol mindössze 3 kaput eltaláló lövéssel értünk el 2 gólt!

További hír a csapat körül, hogy házkutatást tartottak nálunk is (meg a Lazionál és Salernitananál is) a plusvalenze botrány folytatásaként. 9 emberrel szemben indult a vizsgálat (a jelenlegi, és korábbi tulajdonosok és vezetők ellen), többek között Marchizza, Frattesi, Defrel, Luca Pellegrini, Spinazzola, Cristante, Kumbulla átigazolásának körülményei kerültek szóba. Lehet, hogy a BL négyhez valóban elég lesz 70 pont alatti eredmény, de lehet, ehhez többet kellene majd nekünk is szerezni.

Mindenesetre még semmi konkrét nem derült ki, nekünk addig is gyűjtögetni kellene a pontokat, főleg most, hogy még volt egy hét pihenőnk is, a jövő héttől ugyanis ismét nemzetközi kupakötelezettségünk lesz, de ezt majd akkor…

Közvetítés szombaton 18:30-tól a Sport 1-en!

kanton:
Related Post