Vasárnap kora este – véleményem szerint – jó játékkal behúztuk a kötelezőt a Sampdoria ellen. Azon szerencsés helyzetben vagyok, hogy én írtam a felvezetőt is, szóval nyugodtan kiértékelhetem munkámat, ami az előzetes elvárások és azok beigazolódását illeti: legyen kettes.
A csapat ugyanis több gólos győzelmet aratott, mégpedig – hozzánk képest – egészen sok lehetőséggel, és látványos játékkal. Amiért mégis megadom magamnak az elégséges osztályzatot, arra a jószívűség, és a tény vitt rá, hogy Celik 86. perces beállásával valóban minden keretben található védő pályára lépett, miként azt jól meg is jósoltam. 🙂
A látványos játékot viszont nem ő, sőt nem is Wijnaldum – Matic duó, de még csak nem is a kiállítás, hanem leginkább Mourinho váltása hozta meg, mikor kényszerből átállva a 3-5-2-es hadrendből 4-2-3-1 mellett szavazott. Íme tehát a kezdőnk:
Patricio – Spinazzola, Llorente, Smalling, Zalewski – Matic, Wijnaldum – El Shaarawy, Pellegrini, Dybala – Abraham
Ez egy kissé támadóbb felfogású tizenegy, ennek megfelelően főleg magasabb (az ellenfél térfelének közepén) történt labdaszerzések után tudtunk szabadrúgásokat, lövő helyzeteket kiharcolni. Majd a kezdeti lelkesedést egy kissé visszavéve a genovai csapat is próbálkozgatott, de főleg letámadásban látta a nagy lehetőséget. Lehet, hogy Jose is…
Mourinho ugyanis nem hazudtolta meg magát: a Roma labdakihozatalai elképesztően túlbiztosítottak voltak:
Ebből kedvencem Rui Patricio tanácstalansága volt, amikor nem talált társakat és a végén előre ívelte.
Ezen előre rúgott labdáknak sok foganatja természetesen nem volt, ennek ellenére ez a játék nem volt fatálisan reménytelen, de mindössze egyetlen valamirevaló helyzet mutatta meg, hogy mit is kellene elérnünk.
Abrahamnél nem először látszik, hogy nem támadja a kaput, mintha félne belépni azokra a helyekre, ahol egy középcsatárnak kellene érkeznie, az idei eredménytelensége főképp ebből fakad, abból, hogy a helyzetig sem jut el, nem hogy kihagyná őket. Hogy ennek mi az oka, az remek kérdés, az biztos, hogy Mourinho és a stábja nem fektetnek ebbe annyi energiát, mint mondjuk Spalletti – Osimhen esetében, miközben az angol kvalitásai sem maradnak el sokkal a nigériai centertől.
Na, de visszatérve a meccsre: az első félidőben még a másik nagy fegyverünk Matic egy-egyezései. Igen, a mi villámléptű szerb középpályásunkban látszott leginkább, hogy kihasználja a Samp nagy hátrányát: vonalban védekeznek, egy lefordulás után nehezen segítik ki a társat. Ebből volt jó néhány, és ebből jött a szép passzt Wijnaldumnak, aki kapufáig jutott belőle.
A vezetést azonban csak a második félidőben tudtuk megszerezni, szintén egy remek Matic – Wijnaldum játékkal, majd megfejelve mindezt egy büntetőt is összehoztak ugyanebben a leosztásban, amivel el is dőlt a mérkőzés. Mindezek előtt még Murillot kiállította a játékvezető az 52. percben. A második sárga szerintem nehezen vitatható, utolsó emberként egy elkésett odarúgás Abrahamnek; az első lapja volt talán túl szigorú. Hasonló szituáció, mint a derbyn, igaz itt eltelt a két ítélet között 40 perc, és nem egy kiegyenlített rangadón húzta meg Irrati, a Roma fölénye előtte is – legalábbis helyzetekben – megmutatkozott.
A második gól után végre beállt Solbakken is, aki egy remek keresztpasszal hozta gólhelyzetbe El Shaarawyt, aki megszerezte 4. bajnoki találatát egy impozáns tekeréssel.
Megvan tehát a bajnoki 3 pont, ami most csak arra volt elegendő, hogy rosszabb helyzetben nem vagyunk, de ahhoz, hogy az ember komolyan számoljon az első néggyel, ahhoz Torinóban is nyerni kellene a következő fordulóban.
A bikák elleni meccsek általában nem szoktak különösen nagy lázba hozni, egyrészt, mert az utóbbi két évben a bajnokság végén találkoztunk velük, amikor sem nekik, sem nekünk nem volt nagy kedvünk a focihoz. Másrészt, mert Juric csapatai nem tartoznak a szépen játszó együttesek közé, ráadásul változó eredményességgel (az utolsó 10 meccsünkből 7-et megnyertünk, mindössze 1 döntetlen és ezekből adódóan 2 vereség).
Idén talán még szürkébbek is a szokottnál: nagy bajban nincsenek, 38 pontot gyűjtöttek, ami jelenleg 10. pozíciót jelenti, nincsenek nagy hullámhegyek és völgyek sem (az utolsó 5 meccsükből 2 győzelem, 1 döntetlen 2 vereség); a nagycsapatok ellen sem megy igazán nekik (mindössze a Milant verték meg – igaz őket kétszer is a kupameccset beszámítva – ellenünk és a Lazio ellen remiztek). Sérültből most náluk több van: Aina, Zima, Ilic, Viera, Karamoh sem lép pályára elvileg, míg nálunk csak Karsdorp lesz maródi.
A keretük azonban így is elég erősnek mondható, így nagyon bizonytalan az eredmény, sokkal kiszámíthatóbbnak tartom a viszont a játékunkat. Mourinho valószínűleg visszatér a stabilabb 3-5-2-re. Igazából érthető is a döntése, mert ugyan sokkal látványosabb volt a játékunk a Samp ellen, a genovai együttes elég gólképtelen brigád, illetve José játéka nem a felálláson múlik, hanem az ellenfelek felkészültségén. Íme egy kis táblázat az idei lőlapunkról, elsősorban kiscsapatok ellen.
További hír a csapat körül, hogy házkutatást tartottak nálunk is (meg a Lazionál és Salernitananál is) a plusvalenze botrány folytatásaként. 9 emberrel szemben indult a vizsgálat (a jelenlegi, és korábbi tulajdonosok és vezetők ellen), többek között Marchizza, Frattesi, Defrel, Luca Pellegrini, Spinazzola, Cristante, Kumbulla átigazolásának körülményei kerültek szóba. Lehet, hogy a BL négyhez valóban elég lesz 70 pont alatti eredmény, de lehet, ehhez többet kellene majd nekünk is szerezni.
Mindenesetre még semmi konkrét nem derült ki, nekünk addig is gyűjtögetni kellene a pontokat, főleg most, hogy még volt egy hét pihenőnk is, a jövő héttől ugyanis ismét nemzetközi kupakötelezettségünk lesz, de ezt majd akkor…
Közvetítés szombaton 18:30-tól a Sport 1-en!