X

Derbigyőzelemmel tapadunk az élmezőnyre

A Bologna elleni vereség után létfontosságú meccsek következtek a Romának, egy Frosinone elleni kötelező, és egy Lazio elleni fővárosi derbi. A növekvő nyomás alatt nem tört meg a csapat, sőt, az egész szezonban összesen annyi biztató teljesítményt láthattunk, amennyit ezen a héten.  Ezzel a két győzelemmel szorosan ott vagyunk az első négy közelében, és talán még időben, hogy megmentsük a szezont.

Mindkét csapat többé-kevésbé az előre várható embereket küldte pályára, így nézett ki a két kezdőtizenegy:

Roma (4-3-2-1): Olsen; Santon, Manolas, Fazio, Kolarov; Nzonzi, De Rossi; Florenzi, Pastore, El Shaarawy, Dzeko.

Lazio (3-5-1-1): Strakosha; Caceres, Acerbi, Luiz Felipe; Marusic, Parolo, Leiva, Milinkovic-Savic, Lulic; Luis Alberto; Immobile.

Di Francesco maradt a jól bevált 4-2-3-1-nél, annyi változtatással, hogy Ünder helyett Florenzi kezdett szélső támadóként. Ennek két oka lehetett, egyrészt Ündert sokkal könnyebb elnyomni, és Lulic ennek a műfajnak a koronázatlan királya. Másrészt a széleken könnyű volt megverni a Romát, Florenzi védőmunkája pedig össze sem hasonlítható a törökével. A jobboldalunkat Santonnal szépen le is zárták, nem jelentett komolyabb veszélyt a Lazio ezen a területen.

Inzaghival szemben gyakori kritika, hogy túl sok embert hagy hátul támadásoknál. Ez rangadókon különösen igaz, aki látta a Napoli és a Juventus elleni meccseiket, emlékezhet, hogy a kékek Immobile, és esetleg Luis Alberto vagy Milinkovic-Savic kivétel a felezővonalat sem szívesen lépték át. Ehhez képest ellenünk kifejezetten bátran kezdtek, és a meccs első 20-25 percében dominálták is a játékot, helyzetig azonban nem tudtak eljutni. A 20. perctől kezdve megélénkült a játék, a Roma kontrából többször is nagyon komoly helyzetbe került. El Shaarawy háromszor is, de Pastore és Florenzi és Dzeko is megszerezhette volna a vezetést. Ezt azonban pár perccel később, egy kicsit nyugodtabb időszakban Pellegrini tette meg, aki a sérült Pastore helyére állt be csereként, és remekül felismerve a helyzetet, sarkazott egy pimasz gólt a hibázó Lazio védelemnek. Olsennek csak egyszer kellett védenie, Immobile egy elég szorongatott helyzetből érkező lövését.

A félidőre kifejezetten bizakodóan mehetett a Roma, a játék és az eredmény is biztatóan alakult. Inzaghi cserélt is kettőt, Badeljjel segítette ki Lucas Leivát a középpályán, illetve Correát hozta Luis Alberto helyére. Sokat nem segítettek a Lazio játékán, nem úgy, mint Fazio, aki kékhalált kapott egy teljesen ártalmatlan helyzetben, így gólhoz segítette Immobilét. Nyugodtan mondhatjuk, hogy ha ez nincs, gyakorlatilag komoly lehetőség nélkül játszotta volna le a derbit a Lazio, ami nem kis dolog, mert eddig idén egyedül a Frosinonét tudtuk semlegesíteni. Szerencsére azonban elkeseredni sem jutott időnk, pár perccel később ugyanis Kolarov megszerezte a vezetést, ezzel Selmosson után a második lett, aki mindkét csapat színeiben lőtt gólt derbin. A szabadrúgást Pellegrini harcolta ki, de érdemes megjegyezni, hogy Olsen rúgta fel a labdát Dzekóra, aki tovább csúsztatta Pellegrini felé. Az első gólunknál ugyanígy Olsen ívelt fel Dzekóra. A bosnyák nemcsak a labda továbbjátszásában, de a sorfal megbontásában is segítette a gólt, Kolarov pedig középről, 17 méterről visszalőtte a rövid alsóba a labdát.

A hajrára Di Francesco átváltott három belső védőre, nem sokkal később pedig Fazio eldöntött mindent. Pellegrini remekül ívelt középre egy szabadrúgást, az argentin pedig senkitől sem zavartatva fejelte be, így csatlakozott Kolarovhoz, amennyiben mindkét csapat szurkolóit tudta boldogítani. Pastore sérülésénél mind nagyon megijedtünk, de Pellegrini végül a meccs legjobbja lett, vastagon benne volt minden gólban, emellett a védekezésből is kivette a részét.

Dicséret illeti a csapatot, abszolút rászolgált a Roma a győzelemre. A meccs eleji nyomást gond nélkül átvészeltük, veszélyes kontrákat vezettünk, a Laziót majdhogynem helyzet nélkül sikerült tartani. Beadásokból sem voltak veszélyesek, ami komoly probléma volt a Románál. Ami még baljós lehet, hogy labdatartásból mi sem nagyon tudtunk helyzetbe kerülni, viszont a kontrajáték sokkal jobban ment, mint szokott. A 4-2-3-1 sokkal inkább működőképesnek látszik a korábbi rendszereknél, Santon kifejezetten jónak tűnik eddig, és tegnap már De Rossi és Nzonzi is jól működtek együtt. A kéthetes szünet előtt vendégül látjuk a Plzent, és ellátogatunk az Empolihoz, két kötelező győzelemmel nyugtathatjuk tovább a kedélyeket.

Curvasud93:
Related Post