X

A gyógyírt jelentő EL?

Csapatunk mostanában van olyan formában, hogy fizikai fájdalmakat és egyéb tudatmódosítók alkalmazását teszi kötelezővé (ha nem az európai ember legális bódítóját, az alkoholt, akkor akár egyéb szintén legális kemikáliákhoz nyúlhatunk, a bátrabbak esetleg elmehetnek a valóban nem engedélyezett dolgokig, de ezt személy szerint nem bátorítanám, így sem vagyunk sokan a fórumon).

Akár a Sixtus-kápolnában, itt is távolodnak a kezek egymástól, sajnos a 2 csapat is…

Rennie: Kezdjünk némi gyomorégéssel. Az elmúlt két hét, és főleg a szombat délutáni sör/borfogyasztás okozhatott problémákat. Véget ért ugyanis a lombard csapatok elleni elég húzós 2 hetünk és azt mindenképpen elmondhatjuk, hogy soha ilyen rossz formában nem volt a csapatunk. Ragozni felesleges. Közvetlen riválisok ellen vesztettük. Gyakorlatilag mindenki ellen rosszabb az egymás ellenink (kérdés, hogy a Milannal szemben játszott eredmények után, mi alapján döntenek a sorrendről?). Az Atalantat feltámasztottunk.

Persze a helyzet még most sem reménytelen (mondom ezt görnyedve, égő nyelőcsővel, mert még nem hat a tabi), de a bajnokságról a továbbiakban csak akkor lesz érdemes beszélni, ha nyerünk zsinórban 3 mérkőzést (a többieknek van még komolyabb rangadója, azok, akár még szerencsésen is alakulatnak). De jelenleg a táblázatra nézve igen epés ízt érez az ember a szájban.

Aspirin: Szombat este Mourinhonak egy nagy adag fájdalomcsillapítóval kellett indítania ez szinte biztos; a csapat felállása és a győztes taktika összerakása ugyanis komoly fejgörcsöket idézhetett elő a Misterben. Az elmúlt három találkozón, ha mást nem, de azt stabilan sikerült hozni, hogy egy ember lesérül, egy pedig kipontozódik, szóval nem meglepő, hogy egy tartalékosnak tűnő felállást sikerült a pályára tenni.

Patricio – Mancini, Cristante, Ibanez – Zalewski, Bove, Camara, Matic, Spinazzola – Pellegrini, Belotti

Én őszintén nem láttam és nem jöttem rá, hogy mit szeretnénk játszani és mi a célja a meccsnek. A Milan ellen is valami hasonlót lehetett érezni, de ott mégis mutatkoztak jelek, hogy képesek lennénk a győzelemre is, ami végül majdnem meg is lett. A mostani találkozón ennek nyomai sem voltak.

Jó hír viszont, hogy ezúttal senki nem sérült le, és Ibanez sem pontozta ki magát (mondjuk nem tudom, ez jó-e, vagy rossz?), ahogy Dybala sem (Pellegrini most kapta meg a 4. lapját). Illetve Celik visszatérhet, ahogy elvileg Wijnaldumot is egészségesnek mondják, viszont Smalling sérülése makacsabbnak tűnik, ahogy Llorente-é is, az előbbire még egy hetet, az utóbbira még kettőt mondanak az orvosok.

Adalat: A fájdalomcsillapító tehát hat szépen lassan, ahogy hatott az Adalat is, ami a szív terhelésének csökkentését hivatott elősegíteni, viszont leviszi a vérnyomást is. Aki az Inter ellen pályára tudott lépni az valószínűleg kapott, mert becsülettel elrobotolunk, de ez a kivárós türelemfocit ebben a felforgatott felállásban teljesen értelmetlen volt (a bekapott gól utáni erőlködés mutatja, hogy minden más is az lett volna). Igazából egyszer aludtunk el komolyan: Spinazzola túlságosan kilépett, a mögötte lévő területre berúgták Dumfriesnek a labdát, aki Cristante miatt nem volt lesen, ahogy középen és hosszún Lukaku – Di Marco páros sem.

Egyébként Cristante nem játszott végtelen rosszul: okosan csak akkor ütközött Lukakuval, amikor a labda érkezett a belga csatár felé, ezzel nem fárasztotta feleslegesen magát, és többségében jók is voltak a megelőző szerelései. De azt nehéz elhallgatni, hogy ebben a pozícióban aligha lesz aranylabdás (mondjuk másikba sem).

Supradine: De vége a bánkódásnak, jön a nemzetközi kupaszereplés, mindenki kapja be a vitaminját, mert kell az erő, és az energia a Leverkusen ellen. Próbáltam némi információhoz jutni a német csapatról, de talán egy kicsit meglepő, hogy kis hazánkban nem igazán lépi át az ingerküszöböt Xabi Alonso munkája (a német meccseket az Arena 4 adja, mely egy csatornán igyekszik megmutatni a Bayern mellett a magyarokat foglalkoztató – amiből most 3 is van – csapatokat; ráadásul a német összefoglalók is elég szűkkeblűek). A Ferencváros elleni győzelem is inkább a fanyalgásról szólt, hogy a germánok nem csináltak semmit, csak kiejtették a Fradit (nem tudom, ezek szerint az jobb lett volna, ha rúgnak egy 7-est?).

Pedig Alonso nagyon jó munkát végez, ez látszik a számokból is. A 9. fordulóban vette át a csapatot és ugyan nem jöttek egyből konstans jó eredmények (az első 7 mérkőzéséből mindössze 1 győzelem, 3 döntetlen és 3 vereség; ebből sima kiesés a BL csoportkörből [három nyeretlen meccsel a Porto, Atletico Madrid, Club Brugge hármastól]), de onnantól félelmetes formába lendültek: 25 meccsen 5 vereség és 4 döntetlen mellett 16 győzelem!

Levitra: Alonsoék tehát bekapták a potencia növelőjüket és összekapartak egy egészen vállalható szezont. A gond az, hogy a BL helyekre úgy néz ki, ez így is kevés lesz, így kiemelten fontos számukra (is) az EL szereplés és győzelem, talán nem is véletlen, hogy pénteken a Köln ellen hazai pályán két figyelmetlenségből kaptak ki (esetleg lankadás?), ezzel 8 pontra kerültek a negyedik helytől, ami 4 mérkőzéssel a vége előtt elég ledolgozhatatlannak tűnik.

Hincapie, és Tah, háttérben Kossounou. Itt nem annyira boldogok, de idén nem kellett annyi antidepresszánst szedni

Na, de lássuk mivel tudta Alonso győztessé formálni ezt a csapatot: először is formációt váltott. A szezon elején Seoane által megálmodott 4-2-3-1 nem működött, ezért rátért egy stabilabb 3-4-3-as szisztémára. A hátsó alakzatban forgatni tudta a Hincapié – Tah – Tapsoba – Kossounou négyest, (melynek kulcsfigurája a hétvégén kettőt hibázó Tah), ami így elég friss tudott maradni koncentrációban az egész szezonban.

A középpályán Palacios a szervező, ő labdabiztos, de sokat bajlódott sérüléssel (ellenünk természetesen ráér), míg mellette Andrich (aki nagy környezetvédő és villamossal jár, figyelem ezt el fogják mondani a meccsen is!), és Demirbay a rombolók. Ebből látszik, hogy itt sok futásra és ütközésre kell számítani, egyikük szokott csatlakozni a támadásokhoz is (lásd Demirbay gólja a Fradi ellen). Tehát, ha Palacios-szal a kezdőben lépnek pályára, akkor a céljuk a támadás építés, ha nem akkor csak ellentámadás.

Merthogy ez nem evidens. Alonso ugyanis türelmes csapatot formált, amely képes megszállni a saját 16-osának előterét és kontrázik félelmetesen, de képes kemény letámadással labdát szerezni is, ráadásul ezt elsősorban ellenfélre hangolja. A Bayern ellen például az utóbbi, míg a Leipziget hagyta játszani.

A felső 2 kép a Bayern elleni kemény letámadás. Sommer nem rúgja el, viszont sok társa nem is maradt (végül megúszták). Lent a Leipzig ellen a magas labdaszerzés nem fontos.

Egyébként a Leverkusen nem áll rossz erőkből, de fontos volt megtalálni a játékosok helyes szerepkörét. Ehhez „segített” neki Schick sérülése is, aki azóta sem váltotta meg a világot, mióta tőlünk eligazolt (a tavalyi szezonja végre jó volt, erre idén sérülés-sérülés hátán; ellenünk sem lesz bevethető). A cseh csatár kiesésével ugyanis nem maradt fizikailag erős centere (Hlozek, a másik cseh center nem jeleskedik túlzottan a csapatjátékban), így egy hamis 9-essel próbálkozott, melynek kulcsa Florian Wirtz, aki viszont felépült a szezon elején.

Wirtz 20 éves és a német futball egyik nagy reménységének tartják (a transfermarkt a szerény 85 milliós árcédulát akasztotta rá), és valóban jól áll neki ez a szerepkör, de őszintén én nem értem a hatalmas csodásítást körülötte. Tavaly elképesztő módon berobbant, aztán jött egy keresztszalag szakadás a szezon második felében, azóta pedig nem annyira hatékony, technikai képessége Dybala alatt van, mondjuk nem olyan nagyon sokkal (1444 percet töltött a pályán 20 meccs alatt, 4 gól és 8 assziszt, minden sorozatot figyelembe véve; tehát 120 percenként van benne egy gólban közvetlenül, ez messze nem rossz, de 80-at talán nem ér).

Viszont Wirtz valóban felbecsülhetetlen a kimozgásaival és kulcspasszaival (a Bundesligában 2,2-es mutatója van, míg az EL-ben ennél is jobb, 3-as). Ő felel a támadások megalkotásáért: passz hatékonysága 80% körüli, ami mutatja, mennyit próbálkozik a társak jó helyzetbe hozásával úgyis, hogy egészen visszalép.

Palacois Adlinak passzol, Wirtz mégis visszalép, igaz itt sem Diaby, sem a két szélső nem indultak meg a kapu felé. Érdemes megfigyelni a 2 szélső csatár mennyire középen áll.

Helyére pedig a 2 szélső, elsősorban Diaby léphet be. Diaby elképesztően gyors és gólérzékeny (43 meccsen 14 gól és 11 gólpassz), nem érdemes nagy helyeket hagyni számára. Diaby-t potom pénzért (12 millió) kótyavetyélte el a PSG, hogy most 50-60 millió körüli értékkel bírjon a még mindig csak 23 éves francia, ez mindenképpen a németek jó érzékét dicséri.

Akiről még érdemes beszélni az Frimpong. Egy egészen egyoldalasnak tűnő felállásban (bár a képen éppen nem ez van; egyébként senkit ne tévesszen meg Hincapie, aki ezen a meccsen balszélsőt játszott és nem védőt) Frimpong helyenként 4. számú csatárként lép fel letámadáskor, megosztva a védők figyelmét közte és Diaby között, de önállóan is életveszélyes, elsősorban a kontráknál. Jelenleg a holland szélső a legeredményesebb Európában a védők között, a maga 9 góljával.

Iberogast: de nem kell besz*rni, mindenki megissza a szirupját és máris helyreáll a béke odabent. Mourinhot nem úgy ismerem, mint aki nemzetközi párbajokra ne tudná felkészíteni csapatát. Nálunk Smalling hiánya ezúttal talán nem jelenthet akkora gondot, tekitve, hogy nem Lukakuval kell birkózni Cristantenak, míg Ibanez és Mancini lábbal és agresszivitással szerintem képesek kikapcsolni a Diaby és Adli által nyújtotta veszélyeket.

A Leverkusen talán legsebezhetőbb pontja a bal oldala, ahol a kevésbé ügyes Bakker szokott játszani, aki szintén sokat lép előre, viszont technikailag elég verhetőnek tűnik egy El Shaarawy számára (oh wait…). Illetve a Demirbay – Andrich kettős kisebb nyomásra is bizonytalanná tud válni.

Amit várok a mérkőzésen: egy türelmes focizgatás, ahol mindkét csapat inkább szabadulni szeretne a lasztitól, mint mindenáron játszani vele. Aztán lehet, hogy José rám cáfol, de egy Wijnaldum nélküli csapattal egész meccsen egy nagy iramot nem bírnánk.

A meccset az RTL Három adja 21:00-tól.

(Ha itt sem nyerünk, akkor marad a heroin, ami mellesleg sokat tett Friedrich Bayer gyárának felvirágoztatásáért, mivel az első világháborúig főleg a köhögésre és TBC-re alkalmazott gyógyszerei hozták meg neki az európai sikert és terjeszkedést. Nyilván nem ilyen dózisban, de a függőség így is elég erős volt. Na, de ezt azért jó volna elkerülni! Jó szórakozást [a meccshez])

kanton:
Related Post