A nem túl fényes szezonkezdés után most egy egész komoly, jó félhónapos szünet van a meccsekben. Ez egyrészt jó a Roma számára, mert hátha összeszedik egy kicsit magukat, megtalálják a pálya közepét, de közben kockázat is, mert válogatott meccsek vannak. Mégpedig a Nemzetek Ligája. Úgy hangzik mint egy történelmi témájú videojáték, de nem, ez az UEFA vadi új fejőstehene… vagy valami olyasmi, mindenesetre a sokadik bőr lehúzása a fociról.
Augusztus utolsó napján, a harmadik forduló nyitómeccsét Milánóban játssza csapatunk. A hétfői Atalanta elleni hullámvasút óta már a BL csoportot is kisorsolták, ahol a Real Madrid mellett a CSKA Moszkva és a Plzen lesz az ellenfél. Nem rossz csoport. Viszont az első BL meccsig még bőven van idő, szeptember 19-én kezd csaptunk a Real Madrid vendégeként.
Szóval mi most koncentráljunk a Milanra, aki eddig egy igen meggyőző nápolyi kiránduláson (3-2) van túl, ahol két góllal vezettek Gattuso fiai, végül mégis a déliek örülhettek. Másik bajnoki meccsük a genovai katasztrófa miatt elmaradt. Az EL-ben erőnyerők, így nem túl sok tétmérkőzés van a piros-feketék lábában. A nyári felkészülésük során komoly ellenfelek ellen vállalható eredményeket prezentáltak. De ettől nem leszünk okosabbak. „Ma már Milánóban kell bizonyítani” bővebben
Az olasz bajnokság második játéknapjának záró meccsét az AS Roma játszotta az Atalanta ellenében. Hazai környezetben 2014-ben sikerült utoljára legyőzni a bergamói kék-feketéket, így egy igen pikáns, mumusverést várhatott a nagyérdemű. Pláne a kezdőcsapatok megismerésekor érezhette nyerge magát a mindenkori Roma játékos, hiszen Gasperini egy meglehetősen tartalékos csapattal kezdett a csütörtöki EL visszavágó miatt. Aztán ebből az egészből kisült a forduló, de talán az ősz egyik „legjobb” mérkőzése.
De ne szaladjunk ennyire előre, vegyük szépen sorra az eseményeket, és üljünk fel újra arra a hullámvasútra, amit romanistaként tegnap este meg kellett, hogy éljünk. Di Francesco kerete mindenképpen mélyült az átigazolási időszakban. Sajnos ennek a játékos dömpingnek az utolsó áldozata Strootman lett, aki Rudi Garcia hosszas unszolására Franciaországba igazolt. Aztán az idény eldönti, hogy belefért-e Monchi azon gondolata; hogy a Serie A egyik legmasszívabb középpályát totálisan szétrobbantva, Ninja és Strootman eladásával végérvényesen új irányba fordította az „AS Roma koncepciót”. „AS Roma – Atalanta 3-3, avagy a hatgólos hétfő este története” bővebben
Éppenhogy kihevertük a Torino elleni stresszes győzelem idegi tüneteit, máris egy újabb nehéz ellenfél vár a Romára az Atalanta személyében. Amikor azt mondjuk, hogy mumusunk a bergamói csapat, nem fogalmazunk elég egyértelműen. Ha a legutolsó hazai pályán aratott győzelem után kutakodtok emlékeitekben, eszetekbe kell, hogy jusson Taddei utolsó gólja a Roma mezében. 2014. április 12. a dátum, ennek a sorozatnak szeretnénk holnap véget vetni.
Túl vagyunk az idény nyitányán, ami a tavalyihoz hasonlóan nyögvenyelősre sikeredett. Rögtön az első fordulóban egy várhatóan végig az EL helyek környékén helyezkedő, stabil középcsapat otthonába kellett utazni, hogy tartsuk a lépést a Napolival és a Juventus-szal. Körülbelül ilyen meccsre számítottunk, de a lényeg, hogy a küldetés sikeres volt.
Természetesen mint mindig, sűrű nyáron vagyunk túl. Rengeteg igazolás, érkező/távozó és mindenféle hírdömping. Ezt szépen lassan magunk mögött hagyjuk, most már nem lesz egyszerre átigazolási időszak és bajnokság, tehát az érkezők listája hamarosan hivatalosan is lezárul, távozó mondjuk még mehet, mert kifelé lehet menni. Azonban van még egy specifikusan „hazai” probléma is, ami a közvetítési jogokat illeti, de egy nagyon szomorú eset is, a genovai viadukt-katasztrófa ami egész Olaszországot megrázta és érthetően a focival együtt minden mást háttérbe szorított
Kerek 90 éve, 1928 július 29-én nyerte meg a Roma az első trófeáját, a Coppa Conit. Itt az alkalom, hogy felidézzük a szinte még újszülött, alig egyéves Roma bemutatkozását az olasz labdarúgás színpadán.
Az alábbi történet talán nem fog tetszeni mindenkinek, aki esetleg vakon ragaszkodik az angolos fairplay elveihez, talán nem fogja értékelni. Fogalmazzunk úgy, hogy én viszont értékelem az olyan eseteket, mint például a 165 centis Maradona kezes gólja, a hórihorgas Shilton kárára, még akkor is ha nem kellett volna megadni.
Ezúttal egy olyan játékosról szeretnék beszélni, aki arany betűkkel írta be a nevét a labdarúgás történelmébe, a legendás Alcides Ghiggiaról. Ez egy régebbi „múltidézős” posztunk némileg átírt változata. Sajnos Ghiggia azóta már itt hagyott minket, 2015 július 16-án hunyt el, pont a Maracanazo hatvanötödik évfordulóján. Nyugodjon békében! „Ghiggia, a Maracanazo hőse” bővebben