minden, ami az AS Roma csapatával kapcsolatos
Vasárnap kora este sorsdöntő mérkőzést játszott a Roma, nagy teher alatt. A tét a Bajnokok Ligája főtábla kiharcolása volt, de akadt egy ennél is fontosabb esemény a Stadio Olimpicóban. A klub szimbóluma, történetének legeredményesebb és leghűségesebb játékosa, a labdarúgás valaha volt egyik legnagyobb alakja utoljára lépett a stadion gyepére.
Ha szigorúan nézzük a dolgokat, nehéz motivációt találni erre a derbire, pedig valójában bőven kell még harcolni a szezonban. A Napoli az Interhez látogat, ahol van egy kevés esély a déliek pontvesztésére, így a második helyet bebiztosítandó, mindenképp meg kell verni a Laziót. A derbi mégis egy kicsit szomorú kedvetlenséggel tölt el, mert hiába a 2013 óta tartó kiváló sorozat a fővárosi rangadókon, pont a legfontosabb pillanatban kaptuk a fricskát. Nem szeretem az alkukat, de a gonosz kis kobold csak nem hagy békén, és a vállamra telepszik: a fenéért nem lehetett volna azt a kupameccset megnyerni, és a bajnokságban inkább leereszteni?
Úgy alakult, hogy a kupák miatt már nem kell izglununk, ám a bajnokságban még látótávolságon belül van az első helyezés. Hogy a kevés reményünk megmaradjon, Bolognában kell győzni vasárnap délután.
Úgy alakult, hogy az Empoli elleni bajnoki meccs lett a derbi előszava, és ha már így történt, jól hangoltunk a keddi, jóval nehezebb küldetésre. Kár lett volna tagadni, hogy mindenkinek az a mérkőzés járt a fejében, a játékon is látszott, hogy inkább már ott lennénk. Minimalista stílusban, de összességében könnyedén vertük Martusciello csapatát Dzeko duplájával.
Az Európa Liga kiesés után, a kéthetes válogatott szünet előtt még egy fontos feladat várt a csapatra, meg kellett tartani a második helyet a Napolival szemben. Nem számíthattunk könnyű mérkőzésre, egyrészt a rengeteg romanista ellenfél jelentette folyamatos fenyegetés miatt, másrészt a Sassuolót még soha nem sikerült megverni az Olimpicóban. Tegnapig, amikor is hátrányból fordítva történt meg ez a remélhetőleg korszakalkotó esemény.
Előrebocsátom, hogy cinikus, öncélú és egyáltalán nem informatív post következik. Megint úgy áll a helyzet, hogy nem nyerünk semmit, és nem, kicsit sem vigasztal, hogy így könnyebb lesz a második helyért folytatott harc. Egy érdekesség: ha sikerül, ez lesz Totti kilencedik (!!) bajnoki ezüstje, minden sorozatot figyelembe véve a tizenhetedik (!!!!!!) alkalom, amikor épp lemarad egy trófeáról. Na, az EL nem szaporítja az ezüstöket.
Folytatódott a derbin látott fejetlenség, és nem sikerült eldönteni a második hely sorsát. A vereségen kívül semmi nem lett volna nagy gond, viszont ez, és a mutatott játék az volt. Reméljük, megint sikerül úgy kijönni a hullámvölgyből, mint a Fiorentina ellen.
Európa Liga meccs után és előtt, nehéz hetek közepén fogadtuk Mihajlovic Torinóját vasárnap késő délután. Idén két sima vereséget szenvedett a Roma, az egyiket éppen tőlük, így nem lehettünk nyugodtak. A végére azonban realizálódott a formakülönbség.
A Villarrealt sorsolták ellenfélnek az Európa Liga legjobb 32 csapata között, ami azt jelenti, hogy a legelső kieséses körben rögtön kiszáll az egyik végső esélyes. Ami a két csapat keretét illeti, ezt a párosítást akár a BL-ben is rendezhetnék, de őket egy villámcsapásszerű edzőváltás után egy erős Monaco, a Romát pedig egy közepesnél talán gyengébb Porto fosztotta meg a BL csoportkörtől. Az olasz második fogadja a spanyol hatodikat.
Közeleg az Európa Liga, és egy izzasztó sorozat, három héten keresztül hat olyan ellenféllel szemben, akik közül a Torino tűnik a legkönnyebbnek. Előtte még ellátogatunk a Crotone otthonába, hogy ideális íven fordulhassunk a szezon vélhetőleg legnehezebb szakaszára.
