A legutóbbi nemzetközi munka ünnepe nem kevés dolgos eseménnyel járt az olasz futball háza táján. Lassan befejeződő a másodliga küzdelmein, az utolsó előtti játéknapon el is dőlt, hogy jövőre a Venezia társaságát élvezhetjük (a másik jelölt valószínűleg a Frosinone lesz), és ugyanezen nap kiderült, hogy a Pisa helyett.
A toszkán csapat hazai környezetben kikapott a közvetlen rivális Lecce együttesétől, ezzel sorsa megpecsételődött. Hogy miért ezzel kezdtem beharangozónkat majd remélhetőleg kiderül…
8 óra pihenés
Szerencsére enyhülni látszik a csapatunk háza táján a belső káosz. Vagy fogalmazzunk úgy kissé nyugvópontra kerültek a dolgok. Eddig az látszik, hogy Gasperini „forradalma” abszolút diadalmaskodott: Ranieri saját belátása szerint távozott – egy kissé dicstelenül (sajnos); az egybehangzó sajtóértesülések szerint pedig Massara is lassan követheti. Ennek értékelését nehéz lesz elkerülni, szóval, íme:
Azt gondolom jelenleg Gasperini ad igazán keretet ennek az együttesnek. A játék stílusa, az erőnlét meghatározása, az orvosi stáb, egyszerűen minden neki kell, hogy alárendelt legyen. Na, nem azért, mert annyira speciális lenne a stílusa – bár kétségtelen, hogy nagyon kell válogatni, bizonyos paramétereken belül – hanem mert csak így képes valóban „vállalni a felelősséget” a szó legjobb értelmében. Lefordítva: Gasp képes arra, hogy közepes/jó játékosokból csapatot kovácsoljon és kihozza olyanokból is a maximumot, akire nem számítanánk. Ehhez viszont az kell, hogy olyan képességekkel, és olyan munkamorállal rendelkező spílereket kapjon, akik erre alkalmasak és hajlandóak. Annak nem látom értelmét, hogy még egyszer kb. olyan labdarúgók jöjjenek, akik megfelelnek a kívánalmaknak, de kiderül róluk, hogy értéktelenek (mint mondjuk Bailey, vagy Zaragoza, bár leigazolásukban Gasp elvileg benne volt, de bárhogy nézem, nem váltak be, és elsősorban nem az ősz mester miatt).
Ranieri távozása még csak felesleges szomorúságot okoz nekünk, de Massara útilapuja már fejfájást is akár: én nem voltam túlzottan elragadtatva a két lehozott mercatotól, de sportigazgatót váltani az átigazolási szezon előtt pár héttel egészen nehézkes, és nem várt problémákat okozhat.
Nevek egyébként bőven vannak. A legegyszerűbben megszerezhető szakember Cristiano Guintoli lenne, aki korábban a Napolinál (sikeresen) és a Juve-nál tevékenykedett (sikertelenül), de jelenleg állástalan. Rajta kívül Giovanni Manna a Napoli sportigazgatója (2029-ig élő szerződéssel) – akinek két bajnoki címet is köszönhet a partenopei – Tony D’Amico – Bergamóban tölti be ugyanezt a posztot 2022-től, és nyilván jó viszonyban vannak Gasperinivel – a lehetséges jelöltek. Végül még egy név a listán: Fabio Paratici, aki viszont nemrégen csatlakozott a most következő ellenfelünkhöz, a Fiorentinához és kötelezte el magát 2030-ig. Én megmondom őszintén nehezen tudom elképzelni, hogy akár Manna, akár Paratici elhozható lenne (utóbbi teljesítménye nem is olyan, ami felkeltette volna a figyelmet), így a maradék két úriemberből lehet válogatni (már nem nekünk, de tippelni lehet éppenséggel), vagy megbarátkozni, ízlés szerint. Jelenleg ezzel a problémával talán kevésbé fontos foglalkoznunk, ha valóban realitás térjünk vissza rá.
8 óra munka
Addig, amíg ez a háttérben folyik – ezt kérdezték a sajtótájékoztatón egyébként Gasperinitől is, ő pont ezt mondta, mármint, hogy egyszerre két mérkőzés folyik, ő futtballpályáshos szól hozzá – addig érdemes a maradék négy fordulóba belevetni magunkat. Tehát első a munka! Ellenfelünk a toszkánok büszkesége(?) lesz, aki idén rettenetesen eltört, de Vanoli becsülettel kikalapált, de valahogy olyan lett, mint a szocialista gazdaság: elketyeg, lassan, unottan és még csak az sem biztos, hogy jó irányba halad.
Az elmúlt 10 mérkőzésükből mindössze egyet vesztettek el (igaz, azt fontos lett volna nem megtenni, vagy legalább nem annyira kikapni, ehhez képest tükörsimán buktak Londonban a Crystal Palace elleni EL negyeddöntőn, így formaság lett a visszavágó). Ezen találkozók közt volt sok gólos győzelem (Cremonese 1-4), szűk rangadósiker (Lazio 1-0), döntetlen derbi (Inter 1-1), de Lecce, vagy Sassuolo elleni halovány X is. Szóval masszív, de elég érdektelen teljesítmény mellettük.
Télen alapos vérfrissítésen átmentek, és épültek be olyan új sztahanovisták, mint Solomon (Tottenham kölcsön), vagy Harisson (Leeds kölcsön), akik elsősorban a futómennyiségükkel és természetesen mezőnymunkájukkal tűnnek ki (eagle alien/english men in New York?). Az akadozó játékot most még sérülések is sújtják: egyszerre nem bevethető a centerposzton Kean (akiről felröppent, hogy állítólag szeretnénk megszerezni nyáron) és Piccoli sem, így kényszerből Gudmundsson lesz a hamis 9-es (a Sassuolo ellen egész jól játszott ebben a szerepkörben). A másik Achilles-pont talán a balszél lenne, itt Gosens folyamatos sérülései miatt játszott már a primaveras Balbo is (aki szintén kisebb problémával küzd). Most úgy néz ki a német ismét hadra fogható, kérdés bírja-e a Souléval szembeni párharcot egy mérkőzésen keresztül.
Nálunk szerencsére a kórház kezd kiürülni – gondolom kijött a szép idő, kiengedik őket sétálni – Dybala felépült és a Bologna ellen már virgonckodott is a pályán, de azért még messze volt egy majálisi parádé szintjétől. Koné is készen áll a bevetésre, feltételezem a francia extrán motivált lesz a csapatba kerülést illetően, nehogy a végén lemaradjon a világbajnokságról (szükség is lesz rá, mert El Aynaoui eltiltását tölti).
8 óra szórakozás
Érdemes most egy kicsit előre is néznünk. A Cremonese – Lazio és az AS Roma – Fiorentina meccsek kivételével teljesnek mondható a 35. forduló. A helyzet pedig az, hogy bármennyire is szenvedünk és küszködünk (felváltva) egy győzelemmel reális céllá válhat a BL-ért folytatott permanens csata.
A dolog ugyanis úgy áll, hogy a Juventus a hátralévő meccsei közül a legkönnyebnek tűnő találkozót nem tudta behúzni (mindezt úgy, hogy a meccs előtt kapta meg április hónap edzője díjacskát Spalletti, szép fricska) a kiesés elől már csak fél szívvel menekülő Verona ellenében (velük még idegenben játszunk). Ami kicsit izgalmassá teszi a bajnoki hajrát. A továbbiakban a Lecce idegenben és Fiorentina otthon és Torino idegenbeli kirándulás a programjuk; ha még egyet hibáznának, akkor a mi kezünkben van a sorsuk (kérdés persze, hogy élünk vele).
Sőt, a BL meccsekért folyó küzdelemben úgy látszik egy új csapat is beszáll: az AC Milan. Allegri együttese úgy fogy az év végére, mint majálison a légvárból a levegő egy áramszünet után. A Milán szurkolói pedig, mint megannyi várban tartózkodó vidám kisgyermek szépen lassan realizálja, hogy az eddigi kicsit monoton mókájuk lassan fájdalmassá is válik. A Milan sorsolása ugyanis nem a legkönnyebb: a következő fordulóban az Atalanta, utána a Genoa idegenben lesz az ellenfél. Ez két olyan találkozó, amiből mi egyiket sem nyertük meg (az utolsó egy hazai Cagliari elleni találkozó, ott már nem számítok sok meglepetésre). Igaz még van előnyük (6 pont velünk szemben, amit most háromra csökkenthetnénk), de jelenleg a legrosszabb formában lévő együttes az említett csapatok között.
Végül a Comot érdemes megemlítenünk. A tóparti csapat gól nélküli döntetlent játszott otthon a Napoli elleni, ami nem rossz eredmény nekik, de azt hiszem mi sem panaszkodhatunk. Megkaptuk az esélyt, hogy megelőzzük őket és az is csak rajtunk múlik, hogy a hátralévő találkozókon ott is tartsuk. (Ha hibázunk valószínűleg megbosszulják, mert a Verona – Parma – Cremonese sor nem tűnik kifejezetten legyőzhetetlennek).
Végül érdemes rólunk is szót ejteni: a Fiorentina után utazunk Parmaba, aztán otthon egy városi rangadó és Veronában zárjuk a szezont. Az látszik, hogy bármennyire is lefutottnak tűnik már a kiesés elleni küzdelem, azért a búcsúzó (vagy nagyon ellen küzdő) csapatok is odateszik magukat, így a Lecce sem lesz egyszerű a Juventus számára, ahogy a Verona és a Cremonese sem a Comonak.
Mindenesetre ezt a meccset be kell húzni és várni bizakodva a folytatást. Ma 20:45-től meccs, az Arena 4 adja (ha minden igaz).
Zárásként egy klasszikus viccel kedveskedem: Miért alien az alien? Mert a Földön nem él ilyen. (Na de vajon mi megélnénk-e egy BL-ben, reméljük egyszer majd kiderül)