Comoban ismét vereséget szenvedett csapatunk, amivel a BL helyeket elérésének százaléka egy hónapon belül biztatóból kritikussá vált (hogy így enyhén fogalmazzam meg a kétségbeejtőt). Felmerülne a jogos kérdés: van-e még értelme bármikről is beszélni a szezonban? Érdemes-e még bármilyen konkrét célt kitűzni, többet, mint azt, hogy Robinio Vazt tisztességesen be tudjuk építeni (meg esetleg Ziolkowskit, vagy Zaragozat, hogy alfabetikusan hátulról kezdjem)? Azt gondolom lehet, bár jelenleg minden az ellenkező irányba mutat.
A bajnoki meccsről ezúttal nem szeretnék érdemben olyan sokat beszélni. Statisztika alapján egy megérdemelt vereséget szenvedtünk, ettől függetlenül én nem éreztem ennyire tükörsimának a mérkőzést. Először is arra lehetett számítani, hogy a sokkal jobb fizikai állapotban érkező Como uralni fogja a találkozót (egyébként sem áll távol tőlük a domináns játék). Sőt, Fabregas még taktikai variációs lehetőségekkel is rendelkezett, amikor behozhatta a gyors Diao-t, vagy a klasszikus center Douvikas-t, miközben Gasperini a védelemben és a középpályára tudott cserélni, oda sem igazán érdemben. (Rensch például látványosan rossz volt, már megint. Nem értem, a hollandot, amikor hosszú pihenés után kerül a pályára, akkor remekül száll be egy rangadón, de, ha egymás után két meccsen kell bejönnie borzalmasan védekezik, elvált, elveszti a párharcait, nem egyszerűen haszontalan, inkább káros).
Másrészt Massa játékvezető mindent el is követett azért, hogy a Como nyeregben is legyen. Persze előtte is többet támadott a hazai együttes (Wesley első sárgája kevéssé vitatható, bár annak fényében, hogy egész meccsen pont ugyanilyen szabálytalanságokat követtek el érdekes, a második pedig egyértelműen védhetetlen. Érdekes, mert a másik oldalon Diego Carlos is járhatott volna ugyanígy, csak ő a büntető kiharcolásánál nem kapott lapot, a gólhelyzetbe kilépő Vaz elleni fault, meg csak sárgát ért), de amit a spori végzett, az gondolom az megengedhetetlen. Nem mellesleg zsinórban a második idegenbeli mérkőzésünk, amikor egyértelmű, mérkőzést befolyásoló hibát vét a játékvezető. Persze tudom, majd a hibák kiegyenlítik egymást, nincs itt semmi látnivaló… (mondjuk én még emlékszem arra a hepajra, amikor Kalulu járt szerencsétlenül az Inter – Juventus-on).
A végeredmény tudatában talán jogosak lehetnek azok az érvek, hogy érdemes lenne az erőnket az EL-re koncentrálni. Nos, ez jól hangzik, a gond ezzel az, hogy ez a csapat jelenleg rossz. (És itt most nem járjuk körbe Gasperini döntéseit, az orvosi stáb nem túl határozott munkáját, vagy Massara átigazolási politikáját sem). Ugyanúgy lassú, körülményes, mint a szezon elején, de legalább Soulé és Dybala nélkül már ügyetlen is. Nagyon kevés a minőség, ellenben a koncentráció csökkent, és érezhetően egy lelki törés is hátráltat minket. Most pont olyanok vagyunk, mint a mostani ellenfelünk, a Bologna.
A Bologna – akárcsak a jelenlegi Como – sikerrel ki tudta aknázni, hogy egy jó kerettel csak heti egy meccset kell játszania két szezonnal ezelőtt, és tavaly hatalmas meglepetésre a Bajnokok Ligájába is pályára léphetett. Ahol nem meglepő módon, kevésnek találtatott. Az is igaz, hogy a comoi projekttel ellentétben nem nevezhető túlzottan konzisztens programnak az emiliaiak építkezése, hiszen BL ide, vagy oda elég rendes piacot tartottak (Calafiori, Zirkzee) akkor év végén, hpgy a helyükre érkezőkről azt lehessen mondani, hogy egy stabil középcsapatba, mint feltörekvő együttesbe illettek bele: sokat dolgozó, kiszámítható játékosok. Vincenzo Italiano kinevezése is ezt a vonalat erősítette meg, azóta pedig újabb kulcsjátékosok eladása és középszerűek megvétele a további mercatok mérlege.
Ennek ellenére a Bologna régen látott sikert aratott, azzal, hogy megnyerte az Olasz Kupát (2025, ami mostanában nekünk sem nagyon jött össze, tehát nem lebecsülendő tény), idén pedig – az Inter kiejtésével – megvolt az esélye, hogy a Szuperkupát is felemelhesse. A vörös város csapata tehát nem törekedett a fejlődésre, megragadt az olasz élcsapatok mögötti mérges kis halmazban, olyan csapatok mellett, mint a Lazio, vagy a Fiorentina (esetleg az idevágyó Atalanta), akik képes elkapni a fonalat, olyankor pedig mindenkire veszélyes. A Bolognanak ilyen volt a 2. fordulótól a 12. tartó szakasz (egyszerűbben augusztus végétől december elejéig), amikor 11 mérkőzésen 24 pontot gyűjtöttek a bajnokságban (az utána következő 17 meccsen csak 18-at). Ezzel párhuzamosan veretlenek maradtak az EL-ben is (nem mellesleg egyetlen alkalommal, amikor vesztesen hagyták el a pályát, az Birminghamben volt, még az első fordulóban).
Azóta azonban igencsak megkopni látszik a Bologna gépezete: viszonylag sok gólt kaptak az elmúlt időszakban (ez meccsenként kettőt jelent ám), és ezeket főleg védelmi megingásokból. Pont, mint mi. Az odavágó is egy érthetetlen labdavesztés (vagy dicsérjük Cristante-t labdaszerzés), amiből végül kapituláltak. Ha ezek a szituációk nem lennének mi aligha egyenlítettünk volna.
És itt most ki is térhetünk a várható forgatókönyvre. Nos, egy brusztolós meccs lesz, fizikailag egyik csapat sincs a topon, a párharcot pedig az fogja megnyerni – figyelem nagyon mély bölcsesség következik – aki kevesebbet hibázik. Illetve a hibát ki is lehet erőszakolni. Ez Bolognaban Rowe feladata volt, aki nem igazán tudott tartani a fásult védelmünk, míg mi Malentől várjuk a váratlan megmozdulásokat, mert másban miben is bízhatunk?
A Bologna-nál már 10 játékos is 2 000 játékperc felett van, azaz 22 teljes meccs van már a lábukban (ebből most Skorupski kiesett, helyén Ravaglia lesz; illetve Miranda szedett össze sárgalapot, ezzel eltiltást a visszavágóra), ami elég sok, és meg is magyarázza miért is fásult és hibázásra hajlamos ez a gárda mostanság.
Ahogy a mi együttesünkről is hajszálra ugyanez elmondható (igaz nálunk csak 8 ez a szám, Svilar pedig már 38 mérkőzésnél jár idén!). Mancini ezúttal pihenőt kap, mert eltiltását tölti, illetve Wesley kifuthatja magát, mert a Lecce elleni hazain ő nem lép majd hétvégén pályára, Ndicka pedig szusszanhatott, mert ő Comoba nem utazott el. Rajta kívül a szokásosak élvezhetik a római napsütést a lelátón – bár este kilenckor ebből kevesebb lesz.
Ami „frissebb” hír, hogy Dovbikról kiderül, hogy a szezon hátralévő részében ő sem léphet pályára (bár ezt ő meg nem erősítette), illetve Soulé sérülése az erősen bizonytalan kategória továbbra is, de a válogatott szünet után esetleg bevethető lesz. Húsvét után pedig, (esetleg) Dybala is csatlakozhat a kerethez. Most mit mondjak erre? Addig maradjunk talpon a sorozatban, és bízzunk abban, hogy fittebbek, vagy jobbak leszünk a hajrára?
Nem tudom… Az igazság az, hogy őszintén fogalmam sincs mit mondjak erre, és megmondom frankón, nincs olyan érdemi dolog, ami kapcsán úgy érezném érdemes hitet plántálni ebbe a szezonba… Persze csak, ha nem az a cél, hogy a fiatalokat beépítsük. (Mellesleg Vaz a múltkor egészen ígéretesen mozgott, ezt ne vegyük el tőle).
Egy kellemetlen AS Roma – Bologna 21:00-kor