Csendes hetet élt meg az AS Roma csapata: az átigazolási ablak bezárult, és hétközben sem akadt egy fia megmérettetés sem. Szerencsére, tehetjük hozzá. Ugyanis bármit is mondjon Gasperini, jelenleg nagyon kell a pihenés ennek a keretnek, mert igencsak fogy a lehetőség, amely már Udineben sem volt túl sok.
Nem ússzuk meg, hogy röviden ne értékeljük azt a találkozót: szóval, eh… Körülbelül ennyi jut eszembe róla; egy pocsék hétkezdés, annál is kellemetlenebb estéje. Igazából erőtlenek voltunk és nem akaródzott felvenni a ritmust, míg az Udinese végig nagyon kellemetlen ember-emberi játéka ezúttal felőrölt minket. Na, nem mintha a friuli együttes jól játszott volna – szerintem olyat nem tud, de eredményes focit és kimagasló teljesítményeket annál inkább; abban például biztos vagyok, hogy Solet jövőre már nem fog Kelet-Olaszországban labdát kergetni.
A nagyobb elszántság és fizikai állóképesség pedig ezúttal eredményességgel is zárult a részükről, még, ha ehhez disznó nagy mázli is kellett (Malen mindkét kapu előtt elég izgalmas jelenség, sajnos eddig több negatív impulzussal). Mi pedig nem tudtunk reagálni, érdemben. Gasperininek nem is volt nagyon miből. Az Udinese ellen ugyanis egy robosztus középcsatár roppant hasznos, az pedig éppen nem volt kéznél. De nem volt egy kreatív, elöl szervezni képes játékos sem (mint Dybala), így Malen gyakorlatilag megjátszhatatlan maradt. Még leginkább Cristante próbálkozott, de kulcspasszai nagyon kiszámíthatóak és lefülelhetőek voltak.
Az egyetlen komolyabb kritika Gasperini felé az lehet, hogy azt a keveset, amit megtehetett elég későn húzta meg. Igaz, a játék képe valamicskét változott amikor megtette, de igazán nagyot nem fordult a világ (Venturino, Ghilardi, Pisilli, Vaz és Tsimikas jött, ebből a középső védő jelenléte volt látványos változás, mert az ő agresszivitásával tudtuk legalább a labdás fölényünket kierőszakolni). De, még így is összejöhetett volna valami öröm, ha az egyenlítő gólnál Tsimikas nem lohol ennyire előre (mondjuk akkor nem érte volna el a labdát), vagy Mancini bravúros perdítését Okoye nem tornázza ki a sarokból.
Ez egy fájó vereség volt – mert egy vereség mikor nem az? – már csak azért is, mert közvetlen riválisaink behúzták a meccsüket. Azóta viszont már csúszott némi hiba a gépezetbe ott is: a Juventus hazai pályán döntetlenre végzett a kiárusítást rendezett (vagy újjáépülő, ezt mindenki személyes megítélésére bízom, de a rosszindulat és Lotito-tapasztalat az előbbit mondatja velem) Lazioval, míg a Napoli egy elég bosszantó meccsen tudta mind a 3 pontot elvinni Genovából. (A bosszantó nem kifejezetten jó szó, leginkább vérlázító. A VAR megítéltetett egy olyan szituációt, amiből nálunk akadt már párszor a szezonban megtorlatlan: a 16-os belüli lábra lépés. Valószínűleg azért, mert Juan Jesust szerintem jogtalanul állították ki második sárgával, csak ugye abba nem szólhattak bele).
Így ismét utolérhetjük a zebrákat, ha ma sikerül kétvállra fektetni a Cagliarit. Aki a másik olyan együttes, amellyel szemben meglepő és kellemetlen vereséget szenvedtünk, tulajdonképpen egy nagyon hasonló találkozón, mind az udinei. Akkor a régóta nyeretlen szárdok (9 meccs) összekapták magukat és tulajdonképpen fordítottak a szezonjukon, mert attól a bizonyos december eleji találkozótól kezdve 5 győzelem, 2 döntetlen és 2 vereség van a nevük mellett, ami konkrétan jobb, mint a mi bajnoki szereplésünk (5 gy, 1 d, 3 v) ugyanezen a távon. Ellenfelünk elég tartalékosnak néz ki: elölről hiányozhat a hórihorgas Borelli, és gyors Felici (valamint Belotti, aki szalagszakadása után kérdéses, hogy az idény legvégére visszatér-e), amit az egyre jobb formába lendülő Kilicsoy ellensúlyozhat. A középpályán nem lesz Folorunsho, aki Celik kiállítását harcolta ki az első mérkőzésen, és aki Hermosot jó emlékeiben tartotta meg, és gondolt rá este is, otthon. Továbbá Deiola és Mina sem biztos, hogy bevethetők, de majd meglátjuk.
Ez persze semmi ahhoz képest, ami nálunk van. Illetve nincs. Hagyományosan egyébként is Gasperini számára nehézkes a január-februári időszak. Általában az Atalantaval ekkor tört meg a lendület és eredményesség, és ilyenkor vesztette el a bajnoki cím lehetőségét is, hogy aztán a tavaszt még egyszer meg tudja majd nyomni, és hozzon egy jó szezont. Nos, a tavasz most is meg kéne tolni rendesen!
Ehhez az lenne a jó, ha egy kicsit ismét összeszedné magát a gárda fizikailag, illetve legalább 22 éves átlagéletkort tudjunk a padon felmutatni. Pláne elöl. Már a Torino elleni kupameccsen is Arena volt az egyetlen alternatíva elől, azóta a helyzet pedig nemhogy javult volna még romlott is: hiányzik Dybala, El Shaarawy, a korábban kidőlt középcsatár páros, és most Vaz is kipróbálja a gyengélkedőn az ágyakat.
Jelenleg így maradt a fáradó Soulé, a lassú Pellegrini és az ifjú Venturino, valamint a legfrissebb, utolsó pillanatos igazolásunk: Zaragoza. A spanyol játékosról nehéz érdemben bármit mondani, mert elképesztően jó adottságai vannak (cselezőkészség, gyorsaság, lövések), mégis csapnivaló szezonjai vannak mostanában (pont, mint Malennek). Hogy mennyire tud majd segíteni nekünk az nagy kérdés, egy biztos, hogy erre lesz lehetősége bőven.
Mit lehetne még elöljáróban mondani ehhez a meccshez? Nagyjából hasonló nemszeretem mérkőzés lesz, ami Udineban is volt. De hát a hétfők már csak ilyenek…
AS Roma – Cagliari 20:45-től az Arena 4-en!
Ui: Utólag is elnézést kérek azon római szurkolóktól, – nem valószínű, hogy olvassák a bejegyzést – akikkel összefutottam a MOL kúton Olaszország felé menet (mármint sajnos ők mentek, én maradtam), mert indokolatlan magabiztossággal állítottam, hogy nyerünk. Ugyan nem gondolnám, hogy csak ennek hatására folytatták az útjukat…