Karácsony előtti szombaton egy fontos meccset játszott a Roma az egyik BL helyekért küzdő közvetlen riválissal. Torinóba látogatni sosem volt egy erőssége a Roma-nak, idén viszont egy döntetlen is sokat segített volna rajtunk, hiszen alapból is a Tudor irányítása alatt rosszul kezdő Juve előtt voltunk. Viszont úgy néz ki Gasperini egyelőre Fonseca időszakát idézve minden közvetlen rivális ellen kikap egy gólos különbséggel, ráadásul nagyon hasonló körülmények között.
Hogy néz ki a (nem túl jó) „derby recept”? Először vegyünk egy bátran kezdő Roma-t (márha sikerül elkerülni a bosszantó korai gólt mint ahogy jött a Lille vagy az Inter ellen) amely viszont képtelen a helyzeteit gólra váltani. Ezután az első félidő utolsó harmadában az addig elég passzív ellenfél szerez egy gólt. A második félidőben pedig Gasperini csapata nem nagyon tud mit kezdeni a támadási kényszerrel, elég jól „lefogja” a védekező csapat az addig sem brillírozó (de legalább korábban helyzeteket kialakító) Roma támadóit amin a cserék sem változtatnak (vagy csak percekre, mert gyorsan és jól reagálnak az ellenfelek edzői).
Pontosan ez történt megint a Juventus ellen, ami csak azért bosszantó, mert úgy érzem, hogy „ezt a meccset” már vagy négyszer végignéztem (a Milan és a Napoli ellen pont ez volt, de a Lille meg az Inter ellen is megjelentek hasonló aspektusok) de úgy néz ki még mindig nem tudunk mit kezdeni a közvetlen riválisokkal. Yildiz pélául lubickolt a jobboldalunkon, még akkor is ha néha Ziolkowski olyan hidegvérrel és profizmussal mutatott be sok becsúszást ami elég meglepő és biztató volt a fiatal lengyeltől, összességében többször is teljesen átfutott a csapat azon részén az ellenfél. Előre pedig főleg a második félidőben kellemetlenül veszélytelenek voltunk. Egyedül az elmúlt hetekben nagyon felpörgő Ferguson mozdult meg néha, az ő lövéséből is jött a szépítő gól Baldanzi-nak köszönhetően aki gyorsabban ért a kipattanóra mint az addigra már kicsit elkényelmesedett ellenfél. Viszont a gól ellenére sem volt benne a meccsben az, hogy nekünk itt komoly keresnivalónk és egyenlítési esélyünk lenne, pedig azért ez a Juve nagyon nem ugyanaz mint ami a 2010-es években volt.
Viszont a jó hír, hogy a BL helyekért való küzdelem elsősorban a tabellán lejjebb helyezkedő csapatok ellen dől el, ennek megfelelően ha csak egy pont előnnyel is, de jelenleg még a negyedik helyen áll a csapat. Miközben az első Inter is csak 3 pontra van, bár az Inter, Milan, Napoli, Bologna az olasz szaudi Szuperkupa miatt most egy meccsel kevesebbet játszott (cserébe egy rijádi úttal és az utóbbi kettőnek 2 meccsel több van a lábukban amit majd januárban fognak pótolni. Így tehát sűrű a mezőny, nem kell feltétlen a közvetlen riválisok ellen pontokat gyűjteni, viszont akkor az olyan meccsek mint a következő, abszolút a kötelező győzelem kategória: otthon, egy kiesőjelölt ellen (bő egy hét pihenéssel két meccs között)
Furcsa más csapatnál látni, de talán nekünk nem is annyira mint De Rossi-nak, egy interjúban amikor a Roma-ról beszélt véletlen úgy hivatkozott a csapatra, hogy „mi… ők elsők”
Mivel érkezik a Genoa amit De Rossi vett át szezon közben, hogy megmentse őket a kieséstől. Azóta sikerült is a kiesőzónából kikormányoznia a liguriaiakat, 2 döntetlen után kétszer nyert, de az elmúlt 2 meccsen ki is kapott, bár az Inter és az Atalanta ellen, szóval ezekben az esetekben inkább a csoda maradt el pontszerzés hiányában. A Genoa azon kevés (6) csapat közé tartozik akik kevesebb gólt rúgtak mint mi, bár inkább rólunk mond el sokat, hogy csak eggyel. A házi góllövőlistát Ostigard vezeti, aki középső védő, míg a legtöbb gólpasszt egy hátvéd adta ami mutatja, hogy azért a felépített támadások és kidolgozott helyzetek nem túl gyakori élmények a genovai közönségnek. Ami valószínűleg nagy frusztrációt is okoz bennük, legalábis az Inter elleni meccs előtt sikerült úgy összecsapni a rendőrökkel, hogy 3 idegenbeli meccsről el is lettek tiltva, kezdve a miénkkel.
A mi esetünkben ami a leginkább megnehezíti a dolgunkat az Ndicka távolléte, de mellette El Aynaoui is Afrika Kupázik. Angelino hiánya szerintem továbbra is nagy érvágás még akkor is, ha Wesley egyébként egyre jobban kezd belerázódni, de ugyanez a helyzet Dovbyk esetében is, bár idén azért nem szárnyalt ő sem a sérülése előtt. Viszont a Genoa ellen mindenképpen elégnek kéne, hogy legyen az a támadókapacitás ami jelenleg van a csapatunkban, de nyilván hátul sem kéne, hogy gondot okozzanak a támadásaik, még akkor sem ha megint Celik és Ziolkowski kell, hogy hátul legyen (bár Hermoso is visszakerülhet). Ráadásul az előző meccsel ellentétben most pihenni is van ideje a csapatnak, hiszen szombat után most csak hétfőn játszunk majd, úgyhogy a játékosoknak is van idejük karácsonyozni. Így nekik is (mivel nyilván olvassák a posztot, elvégre ráérnek) és a többi olvasónak is Boldog Karácsonyt kívánunk!