Ismét karácsony környékére került a Juventus – AS Roma rangadó első felvonása, amely hagyományosan torinói odavágóval kezdődik, így – akárcsak Várkonyi Andi – mi is a fa alá zavarhatjuk a csíkos páratlanujjú patást. (Persze, nagy kérdés, hogy ízlésesen kitömött, szép emlék formájában, vagy még mindig eleven rossz csikóként feldöntve és lerágva a fenyőt és apró csomagokat hagyva a lakásban… jó befejeztem ezen a metafora fejtegetését). Az ünnepek alkalmából kis szögletes dobozokba csomagolok apró meglepiket lelkes olvasóinknak!
Ami még a korábbiakhoz képest is nagyobb hangsúlyt ad ennek a rangadónak, hogy a két csapat úgy néz ki élet-halál harcot vív a 4. helyért, ami a Juventus jelentős befektetései, számunkra az előrelépés biztosítása miatt lenne rendkívül fontos.
[Az 5. pozíció elérésére is jó esélye mutatkozik a Serie A-nak, annak ellenére, hogy jelenleg csak a harmadik a rangsorba, a fölényesen vezető Premier League és a kicsivel előbbre álló Bundesliga mögött. Viszont a Bajnokok Ligájában a Frankfurt kiesésével lehet számolni – az eddig megszerzett 4 pont nagyon kevésnek tűnik – míg mi a Stuttgartot fogadjuk hazai pályán a következő körben. Ha a várható eredmények születnek – és mindenki más tovább lép az érdekelt két nemzet közül, akkor már csak egy jobb kör kell az olasz csapatoknak az első kieséses periódusban, hogy a németek elé kerüljön. Ezzel kapcsolatban legkorábban február elején tudunk majd okosabbat mondani, amikor az alapszakasz lezárult.]
A Juventus hatalmas elvárásokkal indította a 2025/26-os bajnokságot (egyébként a 2. legerősebb keretet adták nekik). A türelem azonban nem tartott sokáig, legalábbis Igor Tudor felé, akinek elég korán megköszöntén a tavalyi tűzoltást és felmentették a további szolgálatok alól (8. forduló). Ehhez az kellett, hogy a jó kezdés után először döntetlenek (Verona, Atalanta, Milan), majd vereségek jöjjenek (Como, Lazio), és bár ezek majd mind rangadónak minősültek, az eredménytelenségen kívül, elsősorban a mutatott játék nem nyerte el a szurkolók és a vezetőség tetszését. A döntés hirtelen és némileg átgondolatlan jellegére az mutat rá legjobban, hogy egy hétközi fordulót megelőzően tették azt.
[Tudor nyári maradása is egy érdekes történet: a Juventusnál állítólag biztosra vették Conte érkezését, aztán amikor egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a metsző kék szemű „klublegenda” a másik ikonhoz(?) képest nem annyira töri össze magát, hogy visszatérjen nem kerestek megfelelő alternatívát. Mindenesetre fantasztikus munkakörnyezetnek tűnik az, ahol a csapatért mindent elkövető és szemmel láthatóan ahhoz kötődő, első füttyre ugró Tudorra úgy néztek, mint egy másik nevű törpére. Ezek után csoda – és főleg kimagasló edzői erény – lett volna, ha a horvát bajnoki címre esélyes gárdát farag. Korrekt klubvezetés, hűséges legenda. Ezt nevezem.]
Tudor helyett gyorsan lecsaptak arra a Luciano Spallettire, aki 2023-ban egy döbbenetes sikert ért el a Napolival, és már-már isteni rangra emelkedett. Bevallom én fairnek éreztem az élettől, hogy a kopasz megdicsőülhetett, mert tényleg egy kivételes szakemberről van szó (emberei magasságait most hagyjuk). De hát, ahogy a csodákkal szokott történni ez is csak 3 napig évig (se) tartott. Spalletti csúnyán megbukott a sqadra azzurra élén, miközben Conte elhalványította érdemeit a déli városban is.
Így a két oldal egymásra találása egészen pozitív kicsengést hozhatott/hozhatna el (mármint nekik). Eddig azonban inkább csak szerény előre lépések történtek: 3 korai döntetlen után 5 győzelem és csak egyetlen Napoli elleni vereség (ebben minden sorozat szerepel, tehát 6 bajnoki, 3 Bajnokok Ligája, és egy Olasz Kupa mérkőzés). Kifejezetten impozáns, mondhatnánk; azonban az ellenfelek erőssége nevezhető elképesztően magasnak – kivéve természetesen a Napoli, de tőlük meg pont kikaptak – és a mutatott játék Tudor-érához hasonlóan továbbra sem briliáns (inkább egy Yildiz One Man Show benyomását kelti).
Persze 10 mérkőzést követően korai az értékítélet, de Spalletti mindig is inkább taktikus volt, aki nagy hangsúlyt fektetett a fizikai erőnlétre és a különböző játékosok skilljeire, vagy a támadó kombinációkra, mint a keret felrázására és tüzelésére. Nos, mivel a felkészülést nem az ő stábja vezénylete le, így az erőnléten javítani csak nehezen tud – ha szükséges lenne, persze – az utóbbi esetében pedig egy hosszabb folyamatot kell látnunk, mire megismeri a keretét, kitalálja mindenki pontos helyét, és azt meg is tudja értetni az illetővel.
Egy szó, mint száz, igazából a Juventus valódi erejét nem ismerjük. Hétvégén a Bolognat hasonló körülmények között győzték le, mint mi a Comot. A nagy különbség az volt, hogy habár a Juve valóban minőségibb helyzeteket tudott kialakítani (inkább a második félidőben), mint az emiliaiak; viszont játékban nem nőtt ellenfele fölé. Ezzel szemben nálunk az utóbbival nem volt gondunk, a minőségi helyzettel annál inkább…
Mielőtt ezt a gondolatot kifejtem, tisztázzuk: a Como ellen tagadhatatlanul szép győzelmet arattunk. Azt lehet mondani végig sikerült kontroll alatt tartani a tópartiakat, sikerült agresszívan letámadni, sok labdát szerezni és általában megfojtani a rövidpasszos labdakihozatalukat. Amit – ők tudják miért – minden áron szerettek volna Caqueret – Da Cunha kettőssel megvalósítani, de csak nagyon ritkán tudták egyáltalán a gyors, sokat mozgó és technikás támadókhoz (Diao, Addai, Paz, Baturina) eljuttatni a labdát, vagy a mögöttünk tátongó üres területeket megjátszani.
Mert mögöttünk volt bőven terület, ez szinte biztos (de szerencsére nem látszott). Amit elsősorban Ndicka hathatós munkájának köszönhető: az eleféntcsontparti remekül levédekezte Diao-t, aki a sérüléséig semmilyen gondot nem jelentett (12 érintés 37 perc alatt, nem tűnik valami erősnek; illetve egyszer valóban helyzetbe került egy kontra végén, ekkor Rensch ért oda), majd a fizikailag erősebb Douvikas-t is (ő 53 perc alatt 26-szor ért a játékszerhez, emellett ugyanúgy csak egyszer próbálkozott kapura lövéssel, akárcsak korábban a szenegáli).
Ndicka valószínűleg a Juventus elleni meccsen is nagyon fog hiányozni (mint tudjuk kontinenstornára megy), ahogy valószínűleg januárban is, akárcsak a már hétfői találkozón sem bevethető El Aynaoui is (Gasperini azon kicsit kiakadt, hogy őt miért nem engedték még el, amiben van logika; csak éppen azt felejti el, hogy Marokkó vasárnap lép pályára, míg Elefántcsontpart 3 nappal később).
[Kis érdekességként megnéztem, hogy következő ellenfeleinket mennyire zavarja meg az Afrika Kupája küzdelme. Nos, a Juventus semmilyen szinten, a Genovaból Onana (Kamerun); az Atalantaból Lookman (Nigéria) és Kossounou (Elefántcsontpart); Lecce-ből Gaspar (Angola), Coulibaly (Mali), Banda (Zambia); a Sassuoloból Coulibaly (Mali); illetve a Torinoból Coco (Egyenlítői Guinea) és Masina (Marokkó) esnek ki. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy a két legérintettebb – rajtunk kívül – csapat a listán van. Egyébként a torna egyértelmű esélyese a hazai rendező, Marokkó, szóval könnyen előfordul, hogy egy jó darabig nélkülöznünk kell mind a két emberünket, de El Aynaouit szinte majdnem biztosan.]
De Ndicka mellett még sok játékost ki lehetne emelni. Elsősorban a két szélsőnket. Mind Rensch, mind Wesley remekül tevékenykedtek a szélen: inkább a brazil játszott előrébb, és szerzett egy nagyon szép gólt is (ami mellesleg megpattant a védő lábán, szerintem simán elment volna a kapu mellett, de akkor is szép volt). Én benne elsősorban a beindulásait és a harcosságát szeretem. Nincs nagy fizikuma, mégsem fél légipárbajokat vállalni és ütközni, amellett pedig bitang gyors (és természetesen agyvérzést okozóan ügyetlen). Rensch ritkábban lépett fel érdemben, de a gólban például benne volt, amellett pedig hozzá fűződik a legnagyobb mentés, Diao helyzeténél. Azt remélem Gasperini tűzben tudja tartani a hollandot is, mert szemmel láthatóan most nagyon motivált volt, és nagyon kellett is ez.
Ahogy a fizika fölény is. Wesley mellett ugyanis Koné és Cristante is pihentek a hétközi Celtic elleni meccsen, ez a frissesség pedig nagyon meglátszott a középpályán. Reméljük a Juve elleni egy hét pihenővel jobban járunk, mint a Cagliari előtti kis fújással. Mindenesetre az biztató, hogy a Como elleni jó játék azt mutatja, a csapaton átvonuló betegségcunami múlóban van.
Ami kritika érheti az együttest, hogy ismét csak 1-0-s sikert arattunk. Pontosabban, hiába a jó játék, kevés minőségi helyzetre voltunk képesek (xG szempontjából 1,15 a fotmobon, ami nem tragikus, de amennyi kecsegtető lehetőséget dolgoztunk ki, ahhoz képest elég halovány ez a lőlap). Engem személy szerint nagyon emlékeztetett a meccs képe a Bologna ellenihez, még az első fordulóból: nagyon akartunk, nagyon domináltunk (egy hasonló stílusú csapat ellen), de csak nagy nehezen jött össze az egy szem győztes gól.
De, ez van. Ezt a teljesítményt nem kell szégyellni, sőt! Legyőztünk egy olyan együttest, aki mindössze a harmadik vereségét könyvelhette el ebben a szezonban!
Ideje ráfordulni a Juventus elleni találkozóra. A mérkőzést szombaton 20:45-kor játszák majd, és a forduló egyetlen rangadója lesz, mert az Olasz Szuperkupa küzdelmei miatt az Inter, a Bologna, a Napoli és a Milan nem lépnek ezúttal pályára.
[Mellesleg az ismét Szaúd-Arábiában megrendezett tornán az elődöntőkön már túl vagyunk, és biztossá vált a milánói csapatok búcsújával, hogy olyan csapat fog diadalt aratni, aki alanyi jogon van ott. A döntőt majd csak hétfőn este rendezik meg, addig izgulhatunk ki emeli a magasba ezt a rendkívül rangos trófeát. A bajnokik pótlása január középén várható, szóval egy pár fordulóig még le lesznek maradva hozzánk képest legnagyobb riválisaink, ezt kihasználva akár ismét a bajnokság élére ugorhatunk.]
A Juvenal gondokat okoznak a hiányzók: a védelem mellett (Cabal, Gatti és Rugani is bizonytalan), a középcsatár poszton jelenthet kihívást (Vlahovic) az összeállítás, mellettük Koopmeiners eltiltását tölti. Jól hangzó névsor, de igazából a Juventusban idén nem volt föltűnő a játékuk és annak hiánya sem. (Nálunk szerencsére nincs már ilyen gond, Dovbik az egyetlen komoly kiesőnk).
Akire egyértelműen érdemes figyelni az Kenan Yildiz, aki a mi Soulénkhoz hasonlóan kulcsfontosságú az akciók építésében. Sőt, lehet azt mondani, hogy a töröktől talán még jobban függ csapata eredményesége, mint az AS Roma argentinjától: 5 illetve 4 rúgott gól, illetve 4 és 3 gólpassz, ami a találatok 47, illetve 44%-a, ez egyszerre fantasztikus egyéni teljesítmény és jelentős kritika is a csapat egésze szempontjából. Úgy tűnik, ha a két csapat csak arra koncentrálna, hogy kikapcsolja ezeket a játékosokat, akkor egy gól nélküli döntetlennel zárulna ez a felvonás.
Abban biztos vagyok, hogy Spalletti ezt meg is fogja próbálni, míg Gasperini sokkal jobban fog koncentrálni a saját játékunk építésére. Ez kétségkívül egy érdekes összecsapás lesz, ár önmagában is: egy viszonylag jó formában, jó fizikai kondíciókkal megáldott AS Roma csap majd össze egy taktikusabb Juventus-szal. Idén döntetlenünk még nem született, a Juve-nál viszont most már mondható, hogy évek óta küzd azzal, hogy nem tudja a maga javára fordítani a meccseket.
Már önmagában csak ezért érdemes a távirányítóért nyúlni (Match 4, ma 20:45-től, természetesen), utána még ráérünk ajándékot csomagolni!