A következő válogatottszünet előtti hétre ráfordulva fogadjuk a Veronát, két EL meccs között. A támadójátékot leszámítva nem hinném, hogy lenne okunk a panaszra, az eredmények jók, a védelem erős és fontos mutatókban vagyunk a legjobbak között európai szinten. Összességében régen kezdtünk már ilyen jól szezont.
A támadójáték viszont tényleg hagy némi okot az aggodalomra, főleg azért, mert ezen a téren nem látszik a fejlődés. Sőt, a legjobb meccsünk e tekintetben a Bologna elleni szezonnyitó volt, ahol még 1,56-os xG-t értünk el, azóta 1,1-nél tovább nem jutottunk, és 2-nél több nagy helyzetünk még egyszer sem volt. Ferguson ugyan mezőnyjátékban jó, még nem lőtt gólt, ahogy a kevés lehetőséget kapó Dovbyk sem. Nehezen jutunk a tizenhatoson belülre és a szélsőjátékunk is nagyon lassú, az egyéni megoldások Soulé szélső labdatologatásaiban és Koné megindulásaiban merülnek ki.
Viszont az eredményekre nem lehet panasz. Személy szerint októberig egy nagy földbeállást vártam Gasperinitől, mégha nem is akkorát, mint a tavalyi volt, de azért nagyot. A nyári felkészülés után meg végképp féltem, minden gondolkodást nélkülöző letámadások után olyan területek maradtak a csapat mögött, amit az Everton is nagyon könnyen tudott kihasználni. Ehhez képest a védekezés szinte tökéletesen működik, nemcsak a hátvédek, de Koné és Cristante is jól teljesítenek középen. A topligás csapatok közül a Roma szerzi vissza leggyorsabban a labdát az ellenféltől, a harmadik legtöbb labdát szerezzük és a harmadik legtöbbet az ellenfél térfelén. Ilyen rövid idő alatt, a játék egy olyan elemében, ami abszolút nem volt a Roma eszköztárában hosszú évek óta, topszinten teljesítünk. Akkor előbb-utóbb csak be fog állni a sorba a támadójáték is.
Öt meccsből 1 vereség, 4 győzelem – köztük a derbi, és az első európai kupameccs, szerintem bárki elfogadta volna a szezon előtt. Az EL-ben a Nice-t vertük 2-1-re idegenben, természetesen két középhátvéd góljával. Számomra a két legnagyobb pozitívum Mancini egyre gyakoribb előrefutásai, ami Gasperini játékának egyik kulcsa, valamint Pellegrini válasza a körülötte kialakult helyzetre. A Lazio elleni győztes gólja után most egy a győzelemhez szükséges gólpasszt adott, ami a 60. asszisztja volt Roma mezben. Ezzel ebben a mutatóban holtversenyben a második, Totti előzi meg egyedül (neki 205 van) a második Pellegrinit és De Rossit. A nizzai győzelem nem azért fontos, mert egy jó formában lévő, erős csapatot vertünk, mert ez nem mondható el, de idegenben tavaly egyszer sem sikerült nyerni az EL-ben, ráadásul ezzel mi lettünk a sorozat legtöbb győzelemmel rendelkező csapata. Talán egyszer meg is nyerjük.
A következő ellenfél a Verona, jelenleg 15. helyen állnak, még nem nyertek meccset, a Juventus, a Cremonese és az Udinese ikszelt velük, a Lazio pedig 4-0-ra győzte le őket. Érdekesség, hogy jelenleg náluk játszik a közeli ismerős, Victor Nelsson, valamint az egykori Atalanta, majd Inter középpályás Gagliardini is. Ha van kötelező, akkor ez a meccs az, de jó lenne végre gólokat is rúgni, Bailey és Dybala kivételével mindenki egészséges, úgyhogy rajtuk kívül a legjobb csapat léphet pályára. Hétközben a Verona is elfoglalt volt, az Olasz Kupában játszottak a Veneziával, 0-0 után tizenegyesekkel estek ki.
Nálunk Wesley és Hermoso kezdetése kérdéses, illetve a baloldali támadó személye, bár alighanem oda Pellegrini bejátszotta magát. Gasperini a csapat gerincét 8-9 játékosban határozta meg Svilartól Souléig, a két kimaradó hely valószínűleg a balszélső és a kilences poszt. A legutóbbi Verona elleni meccsünket Shomurodov 4. percben szerzett gólja döntötte el, holnap ilyenkor már tudni fogjuk, ki pótolta az üzbég Messit.