Egy vereség és egy Derby vasárnap délben

A szokásos két meccses „felütés” után most már tényleg elindult az európai fociszezon. Jó hír, hogy elméletileg jövőre össze tervezik vonni a szeptemberi és októberi válogatott szünetet egy nagyobb, két hetes szünetbe ami szuper lenne, mert szerintem mindenki utálja ezeket a rövid megszakításokat. Mindenesetre ha most csütörtökön nem is lesz EL, de egy darabig beáll a heti két meccses ütem a Roma-nak. Ezt azonban nem kezdtük olyan jó eredménnyel mint az augusztusi nyitányt, a hétvégén viszont a Lazio ellen lehet majd javítani.

A válogatott szünet után általában tökéletes lehetőség nyílik arra a kisebb csapatoknak, hogy meglepetést okozva pontot vagy pontokat szerezzenek egy olyan csapat ellen ahol a kezdőjátékosok nagy része sok órát utazott, letudott két kemény tétmeccset és hiába a szünet, mindössze 3-4 edzésen készült együtt az egész csapat a következő ellenfélre. Hasonló hatása van az extrém időjárásnak, akár eső, akár a nagy hőség tudja segíteni az inkább védekezésre koncentráló, alapból alacsonyabb szintű játéktudást képviselő együttest, hiszen kiegyenlítődnek a különbségek. Ezek mind szerepet játszottak abban, hogy vasárnap délben a római hőségben 0-1-re nyert a Torino egy egészen unalmas mérkőzésen. Na persze közel sem az előbb említetteken múlt a mérkőzés, hiszen az első két megnyert meccsünk is hasonlóan unalmas volt, biztos Roma védekezéssel és sok elképzelést nem hozó, inkább egyéni megmozdulásokra építő támadójátékkal. Különbség annyi volt, hogy most nem mi, hanem az ellenfél használt ki egy hibát.

Volt azért változás a korábbiakhoz képest, leginkább a kezdőben. Gasperini megbontva a korábbiakat, Dybala-t és Soule-t küldte fel előre. Ez egy egész meglepő húzás volt és bár két kreatív játékosról van szó, az első fél órában konkrétan semmi nem történt, utána is csak beadásból tudtunk veszélyeztetni. Cserébe viszont Dybala megsérült az első félidőben így a Derby-t ki kell hagynia. Ez egészen rössz ötlet volt tehát, de jött is a (kényszerű) változtatás a félidőben. Jobb viszont nem lett a helyzet, mert így sem kezdtünk sokat a labdával, cserébe Kone hibája után egy konktrából jött egy szép Simeone gól. Ezek után aztán még inkább visszaállt a Torino és csak a hajrában voltak igazi lehetőségeink egyenlítésre, elsősorban Pisilli-nek volt egy olyan fejese ami felért egy ziccerrel, ott el lehetett könyvelni, hogy itt semmi nem fog bemenni. Bosszantó meccs volt tehát, főleg hazai pályán ritka a vereség az elmúlt években, ezek pedig azok a pontok amik a végén fájdalmasan szoktak hiányozni a BL helyekért futó küzdelemben. Az biztos, hogy Gasperini egy nyár alatt nem formált egy olyan csapatot a Roma-ból mint amilyen a szárnyaló Atalanta volt sokszor az elmúlt években, de azért ez is volt a reális várakozás a szezon előtt is (aki esetleg már befoglalta volna a Circus Maximus-ra néző AirBnb-t a Scudetto ünneplésre az augusztusi két győzelem után, az még remélem le tudja mondani) Viszont a jó hír, hogy az elmúlt évekhez hasonlóan jelentős bukdácsolásra lehet majd számítani a teljes Serie A mezőnyben, szóval a top4 azért elérhető kell, hogy legyen.

Korábban egészen jól működött az a rendszer, hogy El Shaarawy kezd, majd a már fáradtabb védelemmel szemben érkezik Dybala, sajnos a mostani verzió nem sült el jól

Ehhez és az általános morál javításához nagy lépést kéne tenni majd vasárnap délben, idegenben, Rómában… (komolyan, miért a legérdektelenebb meccsek kerülnek a „klasszikus” 15:00-s időpontra? A deles derby egész extrém, de én a 18-as kezdéssel sem vagyok soha kibékülve, délután meg általában csak a közép és kiscsapatok küzdelmei vannak mostanában) Az ellenfél természetesen a Lazio, akik nem kezdték a szezont túl erősen. Bő egy év kihagyás után Sarri tért vissza a szomszédok padjára, de a sasok „repülőrajtja” is pont úgy alakult mint ahogy itthon megismertük a kifejezést. Rögtön az első fordulóban a Como elverte őket 2-0-ra amiből egy Verona elleni 4-0-s győzelemmel lábaltak ki, viszont múlt hétvégén az addig 0 pontos, frissen feljutó Sassuolo nyert ellenük 1-0-ra. A klisé szerint ez nem jó jel, mert a Derbyt általában a rosszabb formában lévő csapat nyeri, de azért így a szezon elején ez még kétséges, hogy mennyire alkalmazható. Sarri-nak egyébként a csapat összeállításával is vannak nehézségei: Rovella és Castellanos felépülése kétséges a derby-re, bár mind a kettőben bíznak azért, hogy tudnak majd kezdeni. Nem lesz viszont Vecino és Isaksen sem, így még az is lehet, hogy a régi ismerősünk, Pedro akár már az elejétől játszani fog.

Legutóbb Soulé óriási gólja mentett pontot a Lazio ellen

Sajnos nálunk sem olyan egyszerű a helyzet, Dybala kiesése mindig hatalmas érvágás, így a 22 éves Soulé és a 20 éves Ferguson lesz majd a támadósor, míg középen az a valószínű, hogy megint 3 játékos lesz. Felmerült az is, hogy Tsimikas először kezd majd a védelem bal oldalán amivel Angelino tud feljebb menni, pótolni a sérülésekkel bajlódó bal oldalunkat. A gondokat az is fokozza, hogy szerdán Hermoso és Wesley sem edzett a csapattal, előbbinek a vádlijával volt gondja, utóbbinak pedig a gyomrával. Azért remélhetőleg az ő pótlásukon nem kell komolyan gondolkozni, mert kihagynám Celik játékát ha lehet. A legnagyobb kérdés viszont, hogy a góllövéssel való gondjaink vajon elmúlnak-e, mert a 3 meccsen 2 gól egy Gasperini csapattól (mégha Ranieri ott is ül a lelátón) nagyon kevés és sajnos nem is a balszerencsén, inkább az ötletek hiányán vagy éppen a befejezés minőségén múltak a dolgok. Az edző el is rendelte, hogy az edzések le legyenek zárva, úgyhogy se fotósok, se social media-sok, csak a Derby della Capitale-ra való felkészülés. Remélhetőleg jól sikerül Gasperini első fővárosi derby-je, valamint Ranieri veretlenségét sem kéne elrontani, hiába csak a lelátón foglal majd helyet, a stábnak akkor is része.