sul mercato” – azaz, határozottan le vagyunk maradva egy kicsit a piacon. Mondta ki Gianpiero Gasperini a maga szokásos őszinte és nyers módján július 19-én az első edzések megtartása után.
És valóban nehéz is lett volna vitatkozni vele, akkor amikor a trigoriai edzőtáborban megkezdődött az alapozás. Mivel az első esték nem névtábla ragasztásokból, ismerkedős zenés-táncos estekből, vagy ivós csapatépítésekről szóltak, ekkor ugyanis még egyetlen új igazolása sem volt a klubnak (távozója igen, viszonylag csendesen megváltunk Leo Paredes-től újra, ezúttal valószínűleg végleg; illetve Somurodov is elhagyott minket). Persze tudtuk, hogy valakik majd csak jönnek, de ahhoz, hogy ne menjen el felesleges az első pár hónap a bajnokságból, fontos volt, hogy minél előbb megtörténjen ez…
Pedig jelöltből nem is volt hiány: Massara folyamatos tárgyalásokat folytatott Brazíliában a Flamengoval Wesley Franca ügyében, illetve a Palmeriras-szal Richardo Rios kapcsán, valamint a lens-i Niel Aynaoui is a terítéken volt. Aki követte az eseményeket – én azok között voltam –, annak meglehetősen idegőrlőnek tűnt, mintha naponként centiről centire kerülnénk csak közelebb egy nyomorult aláíráshoz, az ember már azt érezte, egy gátlástalanabb, zsarolásra hajlamos, nagyhangú (és főleg szőke) üzletcsináló is eredményesebb lenne (MAsRGA) csapatépítés szempontjából. Míg végre Massara csendes szívós munkája meghozta eredményét: július második hetében beindult az érkezők „áradata”, először El Aynaoui, majd Ferguson, aztán nemsokára Wesley is (Rios végül a Benficat választotta, pedig neki jobban örültem volna, mint a marokkói-franciának, mert könnyebb leírni).
Itt lenne ildomos egy kis összeállítást tenni az érkezőkről, ki-mennyire hiányposztra jön, illetve nekem mi a benyomásom róluk (nem mintha sokat számítana) némi statisztika, pár videó és felkészülési meccs után, ami nyilván nem sok, de talán segít azoknak, akiknek még ennyi fogalmuk sincs róluk (vagy jól megvárják, amíg pályára lépnek és eldöntik maguk, de ezt rájuk bízom). [Alul értékeltem a vásárt is, ha valamit jónak véltem az egy háromszög, ha nagyon jónak kettő. Ha nem tudtam rá azt mondani – pedig tényleg nagyon igyekeztem – hogy frankó, akkor kettős vonallal jeleztem].
Szerintem az látszik, hogy elég kritikus voltam az árakkal kapcsolatban (Wesley esetében talán jónak értékelhetem), de az érkezők nagy része fiatal még, így könnyen vissza is hozhatják ezt az összeget, és persze igaz, az is, hogy idén Massara nem költött sokat. Viszont a jövőre nézve elég rendesen eladósodhatunk majd (különösen, ha Fergusont is megvásároljuk), így a Gasperinire háruló nyomás ezzel megnövekszik: ezzel a tehetséghalommal kell valami maradandót nyújtani.
Ennek ellenére frissen kinevezett trénerünk további transzfereket szorgalmazott és így az utolsó hetekben célba is vettünk két szélsőt: Leon Bailey-t és Jadon Sanchot. Az előbbit már be is mutatták, sőt már volt edzésen is… aztán a betegszobában. Az első hírek még arról szóltak, hogy 3-4 hét, ami nem is tűnt tragikusnak (lesz egy válogatott szünet, legalább nem utazik Jamaicaba), viszont lehet nagyobb a baj… mit mondjak? Üdv Rómában! Az utóbbi név pedig biztosan nem jön, mondtam volna 4 nappal ezelőtt, de úgy néz ki nem adjuk fel, mert Sanchonak nincs igazi kérője a United pedig szabadulna tőle; Gasperini valamiért nagyon akarja… nem tudom örüljek-e ennek? Most állítólag 48 órás ultimátumot kapott a játékos, hogy találja meg egy gyilkost Eddie Murphyvel, illetve, hogy döntsön, mert azért mi nem várunk rá. Én szurkolóként elég megalázónak érzem ezt a szituációt, de tudom, hogy ez üzlet, itt máshol húzódnak a határok. Mindenesetre, ha valóban Sancho érkezne, akkor reméljük hajlandónak mutatkozik odatenni is magát, mert a 20 millió körüli összeg nem számít olcsónak.
Talán egyvalakiről érdemes még szót ejteni: az illető egy visszatérő játékos, mégpedig Mario Hermoso, aki úgy tűnik elérte, hogy Gasp maga mellett tartsa, dacára a felkészülési mérkőzéseken mutatott ordas hibáinak (az Aston Villa ellen többször is megkerülték, ebből 2 gólt kaptunk, de az Everton meccsen is hasonlót lehetett látni tőle). Persze helyenként nem volt rossz: a mostohatestvéreink ellen például talán legjobb Roma mezben eltöltött találkozóját hozta le (mondjuk kicsi a merítés); támadásépítésben például nagyon aktív, és eredményes is volt. Nem szabad azt sem elfelejteni, hogy Ndicka idén Afrika Kupára távozik januárban, és így sem lehet büntetlenül terhelni még egy éven keresztül. Szóval, lehet Hermoso kényszermegoldás, de megoldás lehet a bal oldalra (esetleg jobbra, mert az első fordulóban Celik sárga lapos eltiltást hozott át, így ő biztosan nem léphet pályára).
Siamo sicuramente un po’ indietro… II.
A felkészülési mérkőzéseink jobbára felemásan sikerültek, ami egyrészt érthető, mert későn jöttek az erősítések, másrészt az egész keretnek meg kell tanulnia a helyét és az új harcmodort is. Sok probléma volt a kontrák elhárításával, ami egy előszeretettel letámadó csapatnál tipikus hibalehetőség (a NEOM, szaúdi csapat ellen volt ez a legbántóbb, már majdnem hazai pályán az utolsó felkészülési meccsen).
De, az is igaz, hogy egyetlen találkozón sem volt megközelítően ugyanaz a kezdőnk, sőt jelenleg nehéz is megjósolni kit tart Gasperini annak. Így a szombati hazai bajnokinkon a Bologna ellen egy talán:
Svilar – Ndicka, Mancini, Ghilardi – Angelino, El Aynaoui, Koné, Wesley – Dybala, Soulé – Dovbik tizeneggyel állhatunk fel, szerintem. De, fontos hangsúlyozni, hogy Gasperini törekszik arra, hogy minden posztra két hasonló képességű játékost állítson, ezzel versenyeztetve is őket (amellett elég fizikális futball híve, így bírni is kell minden meccset szusszal, amihez jól jön a kvázi „B” csapat).
Hogy fizikálisan és taktikailag milyen szinten állunk, az egy remek kérdés tehát (Dybala például még csak 10 napja edz rendesen, Pellegrini pedig hamarosan visszatérhet).
Ellenfelünk a Bologna csapata lesz, akik kemény középcsapattá avanzsáltak az elmúlt időszakban. Tavaly Italiano megnyerte első trófeáját is (egy Olasz Kupa „képében”), és idén is igazából egy európai kupaindulást tűzhetnek ki célul. A keret nagy része együtt maradt, mégis gyengültek azzal, hogy Ndoye és Beukema is eladásra került, akiket persze pótoltak: Rowe (még nem hivatalos), illetve Vitik (Sparta Praha) révén, de beépítésük biztosan hosszan tartó folyamat lesz. Illetve némi változásként az átigazolási politikájukban rámentek rutinos öregekre: a csatárposzton Ciro Immobile-t, a szélre pedig Frederico Bernardeschi hozták vissza a Serie A-ba. Ugyan mindkét játékos okozott már nekünk kellemetlenebb perceket, de azt hiszem a lábunk nem remegett meg ezen erősítések hallatán.
A felkészülési meccseik hasonlóan felemásra sikeredtek (a Stuttgart csapatát megverték például, de az utolsó felhozó találkozón sima 4-2-s vereséget szenvedtek az OFI Krétától; egyébként olyan európai középmezőnyhöz sorolható csapatokkal nem is igazán csaptak össze, szóval franc se tudja milyen formában vannak).
Ami stabil elem volt, hogy az ő mérkőzéseiken is sok gól született és ezt jósolják egyébként erre a meccsre is a fogadóirodák. Egyébként az a nagy büdös helyzet, hogy 5 meccse nem tudtuk megverni az emiliai együttest, utoljára egy dög unalmas meccsen, egy korai Pellegrini büntetővel vertük őket az Olimpicoban 2023-ban, szóval igazán itt lenne a helye egy győzelemnem, csak úgy a miheztartás végett.
Kérdés az lesz, hogy a két letámadásban és a mérkőzés irányításában érdekelt csapat közül melyik akarata valósul meg, illetve mennyire lesznek a védelmek zavarba hozhatóak? A minőség egyértelműen nálunk van, jó volna ezt megcsillogtatni.
