Véget ért a válogatott szünet, jöhetnek a bajnokságok hajrái. Olaszországban, római szempontból több fronton is izgalmas a helyzet. Egyrészt az AS Roma a hátralévő 9 bajnoki mérkőzésén komoly eséllyel száll harcba a nemzetközi kupaindulás kivívásért. Ki gondolta volna mindezt a „Juricball” környékén? Másrészt az edzőkérdés szintén éleződik. Én a tegnapi Ranieri sajtótájékoztatóból arra következtettem, hogy megvan a következő mester, csak titokban tartják érthető okokból a bajnokság végéig. Mindemellett leszögezte Ranieri, hogy a sajtóban egyre hangosabban emlegetett Gasperini nem lesz AS Roma edző egyelőre.
Én ebből két dologra következtetek, 1. vagy Gasperini lesz az edző és ez a jól bevált modernkori terelés. 2. Valóban más tréner készülődik, és a felsorolt/remélt négyesből egyik sem jön. Magam sem tudom melyik állításnak örüljek jobban. Azon viszont meglepődtem kicsit, hogy milyen komoly az elutasítása a bergamóiak trénerének az olasz fővárosban. Bár magam sem hiszem, hogy megoldás lenne, a szurkolók reakciója finoman szólva is meglep.
Ami viszont biztos, a „10 döntő” szakasza megkezdődött. Maradt még 9 mérkőzés, szombaton a Lecce vendégei leszünk. A déliek nagy erőkkel kapaszkodnak az első osztályú pozíciójukért, amire van némi esélyük. Ugyan nem bánnám, ha nem a válogatottakból visszatérő rómaiak ellen brillíroznának. Apropó válogatott. Tegye fel a kezét, aki emlékszik olyanra, hogy AS Roma játékos nélkül vonult edzőtáborba a Squadra Azzurra?! Megmondom nektek őszintén, engem picit meglepett Spalletti húzása. Bár Parades az argentín-brazilon emberkedett egy sort, komoly megterhelést egyik játékosunk sem kapott a válogatott szünetben.
Az előbb említett Parades kb. 170 percet focizott, mellette Dovbyk és Saelemaekers egymás ellen meccselt, előbbi 22 percet töltött pályán, utóbbi harminchármat. Rajtuk kívül Shomurodov tolta végig a két üzbég selejtezőt, plusz N’dicka utazott el padozni hazájába. Pont. Ha az utazást leszámítom, játékpercben ez azért nem olyan megterhelő a keretre nézve. Azt leszögezhetjük, a csapat jelentős része együtt készült a bajnoki hajrára, ami egyáltalán nem baj!
Előttem leírtátok már többen is itt a blogon, hogy a maradék kilenc meccsből öt minimum rangadó státuszban van (Juventus, Lazio, Inter, Atalanta, Milan), ezen kívül marad még egy Fiorentina, és három kisebb ellenfél (Lecce, Verona, Torino). Véleményem szerint ez talán azért nevezhető jónak, mert a kezünkben a sorsunk. Amennyiben képesek vagyunk ezek ellen a csapatok ellen megfelelő mennyiségű pontot összegyűjteni, akkor beszélhetünk Európáról. Másik kérdés, és ezzel kapcsolatban a Ti véleményetekre is kíváncsi lennék; egy új edző esetében káros, vagy hasznos egy Konferencia Liga szerepléssel tűzdelt első év? Én nehezen tudok erre választ adni.
Az edző kérdést nem feszegetném, mivel egyértelmű a vezetők álláspontja. Ranieri biztosan nem vállal új idényt vezetőedzőként. Ráadásul elhangzott, hogy amíg valós esélyeink vannak nemzetközi helyezés elérésére, titokban tartják az új tréner személyét, szóval a többi már csak találgatás lenne. Hagyjuk is, kb. két hónap és mindent fogunk tudni.
A Leccéről az jut eszembe elsőre, hogy a Milant majdnem megviccelték hazai környezetben, két gólos előnyről sikerült vereséget szenvedniük a döcögő milánóiakkal szemben. Ettől függetlenül igen rossz formában várják a folytatást. Két gól nélküli döntetlen és több egygólos vereség jellemezte az elmúlt két hónapját a hazaiaknak. A tíz gólos Krstovicra jó lesz odafigyelni, éppen a fent említett Milan meccsen duplázott. Nyilván a feladat nem megoldhatatlan, pihenten, felkészülten le kell tudni győzni a Leccét. Izgalomra majd az áprilisi illetve a májusi dömping alatt számítok.
Szombat este, 20:45, Match 4 élő. Hajrá!