Csütörtökön felfokozott várakozásokkal készült minden Roma szurkoló egy izgalmas meccsre, biztató helyzetből. Az elmúlt években el voltunk kényeztetve az európai szerepléssel kapcsolatban: az UEFA másod és harmadvonalában kiemelt szereplőként, mindig a végső győzelemre esélyesen és annak közelébe el is jutva szerepelt a csapatunk. Most sajnos ehhez képest viszonylag korai a búcsú, a legjobb 16 között már márciusban csak a bajnokság marad, miközben 4 hónappal ezelőtt pont arról beszéltünk, hogy idén csak a kupák lehetnek értelmezhető célok a Roma számára.
Talán ezért is keserű most extrán ez a kiesés, de az biztos, hogy a legrosszabb az egészben a vereség módja. Hummels, a csapat messze legtapasztaltabb tagja, közel 600 profi mérkőzéssel a lábában egy teljesen ártalmatlan szituációban olyan passzt mutatott be ami még kispályás baráti focizgatáson is csak rosszabb napokon csúszik be. Utána logikusan rögtön korrigálni akart egy becsúszással, mivel sem ő, sem a mellette sprintelő Mancini nem tudta volna felvenni a futóversenyt. Vitt labdát, lábat is, de számomra a piros lap teljes mértékkel érthetetlen. Ebben az esetben „egyértelmű gólszerzési lehetőség megakadályozása” címen osztják a lapot – ez a félpályánál mégis hogy áll fenn?! Értem, hogy jó eséllyel 1v1 vezethette volna a kapusra a labdát, (ami amúgy nem is egyértelmű gólhelyzet) mert gyors támadóról beszélünk, de képzeljük el, hogy a labdaszerző mondjuk Dzeko, mellette pedig Gervinho fut hátra. Ebben az esetben fel sem merülne, hogy ebből 1v1 szituáció lesz a vége – a bíró vajon a döntéséhez felmérte Mancini és a Bilbao csatárának Vmax-át is? Egészen biztos voltam benne, hogy a VAR vizsgálni és felülbírálni fogja az ítéletet, nem véletlen kockáztatta meg Hummels sem ezt a megmozdulást, hiszen nem gondolhatta, hogy ilyen helyzetben felmerülhet az, hogy az egész meccset emberhátrányban kell lejátszani, ez nyilván sokkal nagyobb hátrány mint esetlegesen kapni egy gólt. Mindenesetre maradt a piros és ezzel mindenki érezhette, hogy a várva várt esti program sok jót nem fog jelenteni.
Precedens: mégis mi a különbség a két helyzet között? Ugyanúgy egy elvesztett labda után indul a gyors támadó a félpályánál, amit a lassú, de rutinos védő taktikai szabálytalansággal előz meg.
Ezután az első félidő azt mutatta meg, hogy a kiállítás nélkül valószínűleg nem lett volna nagy veszélyben a továbbjutásunk. A Bilbao támadásában maximum az egyéni megmozdulások jelentették az igazi veszélyt, de azt a betömörülő Roma elég jól semlegesítette. Az emberhátrány ahol igazán kijött az akkor volt amikor hozzánk került a labda. Nagyon kevés opciónk volt passzolni, elképesztő nehéz volt megtartani a labdát így hatalmas maradt a nyomás a védelmünkön. Dybala és Baldanzi egyébként nagyon komolyan küzdöttek és ebben a félidőben tovább növekedett a frusztráció a bíróval szemben: főleg az olaszt alig védte, sokszor le se fújta a szabálytalanságot ellene (volt pl egy totál egyértelmű talpalás ami konkrétan semmit nem ért) de sárgát még véletlen sem osztott a taktikai szabálytalanságokért, amikből még emberhátrányban is rengeteget követett el a Bilbao. Az egész meccsen olyan érzésem volt, mint kézimeccseken ahol a meccs elején az egyik, a végén (amikor már jelentős hátrányban van a fizikailag jobban ki is merült csapat) a másik csapatnak ítélnek meg szigorúbban helyzeteket és szórják a kétperceket – mert akkor már úgysem számít, de legalább lehet mutatni, hogy egyenlő volt a bánásmód. Be is darálta végül a támadásra teljességgel képtelen Roma-t a baszk csapat, szerencsés gólokkal amúgy, de ilyen nyomás mellett nem 1-2 megpattanó lövésen múlt, lett volna 5 másik lehetőség ahogy fáradt a Roma. Ranieri egyébként jogosnak mondta a pirosat és dicsérte a csapatot (a meccs után, azóta már ő is túlzónak nevezte az ítéletet miközben Turpint dicsérte) amivel kontrasztban, közben a másik párharcban Mourinho „Budapestet” emlegetve a bírókra fogta csapata kiesését. Semmiképpen sem képviselném azt, hogy itt nagy összeesküvéselméletek, előre eldöntött eredmények vannak, de azért arra empirikus bizonyítékok vannak, hogy a bírók döntését befolyásolják olyan tényezők mint a hazai pálya vagy pl a meccs előtti felkészülésük során biztosított anyagok. Az meg, hogy a hazai döntőért teper a saját nevelésű sztárokra építő baszk csapat, mennyivel jobb sztori minthogy a Roma van ott már megint.
Most, hogy kidühöngtem magam írásban, forduljunk előre: maradt a bajnokság ahol 10 meccs van hátra. Itt hiába voltunk még decemberben közel a kieső helyekhez, a 2025-ös év fantasztikus eredményei után mindössze 6 pontra vagyunk a negyedik helytől. Úgy, hogy a mostani negyedikkel (Juventus) és ötödikkel (Lazio) hamarosan szemtől szembe is megmérkőzünk majd. Ha nem is teljes mértékben, de a vártnál sokkal inkább a saját kezünkben van a kiemelten fontos BL hely elérése. Ehhez azonban fenn kell tartani az eddig mutatott fantasztikus eredménysorozatot ami elképesztően nehéz lesz, mivel idén azért eddig a kisebb csapatok ellen tudtuk gyűjteni a pontokat és lesz még rangadó bőven. Azonban addig lehet rendezni a sorokat: először a Cagliari ellen otthon, utána pedig majd a válogatott szünet után a Lecce ellen.
Ekkor még úgy tudta mindenki, hogy Ranieri nyugdíjba vonul.
A Cagliari és a Roma közös pontja Ranieri: az olasz edző karrierje végét ennek a két, hozzá legközelebb álló csapatnak áldozza. Két éve feljuttatta a szárd együttest a másodosztályból, tavaly sikerült neki bent tartani őket. Azóta Davide Nicola vezeti a csapatot aki egy nehezebb kezdés után jól hozza a kis középcsapat szintjét. Az eredményeik alapján annyira nem „harapós” csapat, leginkább a közvetlen riválisok ellen gyűjtögetik a pontokat, nagyobb csapatok ellen meg néha-néha egy egy döntetlent sikerül kiharcolni, pl pár hete az Atalanta, előtte a Milan otthonában, de a Juventus stadionjában is loptak pontot úgyhogy nem fognak megilletődni a vendégjátéktól.
A Roma részéről továbbra is Celik a hiányzó (nem gondoltuk volna ősszel, hogy Celik hiánya egyszer még ennyire fájó lesz) Dybala és Hummels is bekerült a keretbe, szóval amellett, hogy csütörtökön egy minden szempontból nagyon kimerítő találkozón esett túl a csapat, azért lesz lehetősége bőven friss játékosokat bevetni Claudionak. Jó, hogy ez a csalódás után az Olimpico-ban játszhat a csapat, van hátra 10 meccs amin kéne ledolgozni azt a 6 pontos hátrányt – egyáltalán nem egyszerű, de nem is egy Leicester bajnoki cím szint! Már évek óta nem volt meg a lehetősége a Roma-nak úgy játszani a bajnokságban, hogy ne ment volna végig közben európai kupákban is, úgyhogy most ilyen szempontból új fényben fogjuk látni a csapatot, remélem, hogy olyan játékosok mint Dybala, Cristante vagy akár Pellegrini akiket azért erősen megvisel a komoly meccsterhelés még inkább képesek lesznek kiemelkedőt nyújtani és meccseket eldönteni a mi javunkra a közvetlen riválisok ellen is. A szezon hajrára kezdődik tehát holnap négytől(!) a Cagliari ellen.