Csütörtökön Bilbao-ba látogatunk Európa Liga visszavágóra, nem titkoltan azzal a céllal, hogy megőrizzük a Rómában megszerzett szűkös előnyünket. Nem lesz könnyű, a házigazdák erősek és valóban kijár nekik minden tisztelet, ráadásul extra motivációjuk is lehet. De, ha szeretnénk érdemben gondolkodni arról, hogy mire is számíthatunk a piros-fehér ellenfelünktől, és mi várható a mérkőzésről, viszonylag nagy távlatból kell neki indulnunk. Az origó legyen Baszkföld története…
Ha Rómára azt mondhatjuk a Mediterráneum köldöke, akkor Baszkföldet leginkább annak segglyukának nevezhetnénk (vagy kevésbé pejoratív, de sosem látott testrészre tessék gondolni, nekem nem jutott eszembe egy sem), de tényleg. Európa egy eldugott, félreeső szeglete (egyetlen jelentősebb turisztikai szál a középkorban az El Camino, melynek azonban éppen az volt a lényege, hogy a keresztény zarándok a nehézkes, és zord úton éljen meg istenközeli élményeket), mely viszonylag békésebb történelmének és félreeső vidékének köszönhetően tarthatta meg zavartalun identitását és nyelvét is (euskara), mely páratlan kuriózum, ugyanis a mai nyelvcsaládok egyikéhez sem csatolható.
Mindez szép volt, egészen a XX. századig, innen egy kissé nehézkesebb idők következtek: először a spanyol polgárháború tarolt végig a területen (ennek jelképe Guernica bombázása), majd a Franco diktatúra bélyegezte meg a baszk – és úgy összességében minden – kisebbséget az országban, igyekezve lebontani mindenfajta önállóságukat, folyamatosan vegzálva a lakosságot. Nem csoda tehát, hogy 1959. júliusában megalakult a baszk kiscserkészek gyülekezete (ez volt az ETA, ami szabad fordításban Baszkföld és Szabadág, mutatva, hogy mik is voltak a körülbelüli céljaik), akik baráti megbeszéléseiken kisebbfajta terrortámadásokat tervezgettek, majd 1968-tól belecsaptak a lecsóba ajorraieroba. Végül több ezer terrortámadással a hátuk mögött (853 személy meggyilkolását írják a számlájukra) a francia és spanyol rendőrség a 2000-es évekre teljesen fel tudta számolni a mozgalmat, annyira, hogy 2011, októberében az ETA hivatalosan(!) letette a fegyvert, majd 6 évre rá fel is oszlatta magát (gondolom nosztalgiázni összejártak még egy darabig).
„Guggenheim-hatás”
Az ETA sikeres felszámolásának legfontosabb oka az volt, hogy a mögötte álló társadalmi elfogadottság egyre kisebbé vált. Itt jön képbe Bilbao története. A baszk város a legnagyobb a térségben, hivatalosan 345 ezer körüli lakossal (meg egy kiterjest agglomerációval). Gazdagságát a 19. században fellelt és nagy mennyiségben kitermelt vas feldolgozásának (és halászatnak) köszönhette, majd a 90-es évek közepétől új, izgalmas fordulattal a szolgáltatóipar került a fő sodorba.
Pontosítva a turisztika. 1997-ben nyitották meg ugyanis a Guggenheim Múzeumot (amit mellesleg az ETA pár rosszcsontja megpróbált megakadályozni), aminek már alakja önmagában is egy modern művészeti alkotás (beltartalma dettó), nem csoda tehát, hogy robbanásszerű megugrott a látogatók száma a városban. Ez a siker új arculatot adott a városnak is, szaporodtak a kortárs alkotások (gigantikus vaspók, meg hatalmas gazkutya) a tereken, és a Michelin-csillagos éttermek a tengerparton.
Bilbao tehát egy nagyon rendezett, tiszta, modern, ugyanakkor gazdag hagyományaira büszke város (bár éppen kritikaként éppen a túlzott befogadást és sznobságot szokás felróni nekik; mondjuk kétségtelen, hogy az imént felsorolt jelképek inkább a tehetősebb külföldieket célozza, emellett Bilbao szépen lassan multikulturális várossá vált). Ebbe a felsorolásba illik a Estadio San Mamés (2015-ben Világ Építészeti Fesztiválon lett díjas sportlétesítmény kategóriában), ami az idei Európa Liga döntőjének ad otthont.
A házigazda
Amikor némi összefoglalóhalomból próbáltam valami értelmeset kihámozni a baszk csapatról, őszintén meglepődtem, hogy a hazai meccseik hangulata olyan mintha egy MLS mérkőzést néznék, sok „semleges” szurkolóval (nesze neked Hajdú Pista), akik ülnek, tapsikolnak, felhördülnek egy-egy gól, vagy egy kihagyott helyzet után, de ennél többre nem képesek (mintha az ETA feloszlatása után eloszlott volna a szenvedély is). Így azt hiszem attól nem kell tartani, hogy majd jól belehajszolják a hazai játékosokat egy nagy rohanásba.
A hajszolás mellett a ritmus is kissé megakadt mostanság. Na, nem mintha elfelejtettek volna futballozni, sokkal inkább nem jön ki a lépés nekik, és azokat a meccseket, melyeket hasonló stílussal eddig behúztak, most kicsúsznak a kezükből: december 31-ig a várható pontjaik a La Ligaban 30.99, ennek ellenére 36-ot gyűjtöttek be, azóta 13-at szereztek, miközben 15.67 „járt” volna (és ez csak a spanyol bajnokik, a kupában lejátszották a Logrones-t, de csak büntetőkkel jutottak tovább, majd hasonló meccsen estek ki az Osasunaval szemben). Némi fáradság, és fásultság érezhető tehát a Athletic-en, viszont azért még mindig nem könnyű őket elverni (lásd római odavágó).
Az jellemző, hogy mostanában sebezhetőek pontrúgások után (a legnagyobb helyzetei az Atletico Madridnak szögletből voltak, illetve a Mallorca ellen is ilyen szituációból kapituláltak, érdekes, hogy ellenünk éppen fordított volt a helyzet), illetve állandó gondjuk a hosszú indítások, amikkel Rómában is meggyűlt a bajuk, bár gólt végül nem kaptak belőle, viszont egy kiállítás összejött (Yeray Álvarez). Az utóbbi azért is lehet érzékeny, mert a másik kezdő középső védőjük, Vivian a meccsen korábban vált ki sérülés miatt, és aki most sem lesz ott a találkozón. Így Paredes (aki gólpasszt jegyzett az első meccsen, az alapszakasz találkozón gólt is szerzett, így ő a legveszélyesebb fegyverük úgy néz ki) mellett, Nunez lesz várható, aki játszott még az első fordulóban ellenünk valamint gólpasszt adott, viszont nem mondhatni, hogy komolyan játékban lenne: idén mindössze 192 percet töltött a pályán (12 lejátszott meccsből, csak 3-szor állt be, ezek is tökéletesen érdektelenek voltak, nem mondhatni, hogy Valverde nagyon bízna benne).
A védelmük tehát most még jobban sebezhető, ez remek lehetőség lehet Dovbik – Dybala kettős számára (várhatóan ők fognak kezdeni). És szükség is lesz a jó kontrákra, és a jó helyzetkihasználásra (sajnos, ebben vagyunk igazán gyengék, nehezen zárunk le meccseket, és gyakran rontunk el gyors, létszámfölényes ellentámadásokat, ennyi kritika érje a csapatot azért), mert ugyan nem számítok rá, hogy nekünk esnek, de igyekeznek majd végig a szélen nyomás alatt tartani minket. Ott ugyanis a gyors lábú, és jól cselező Williams-ek mellett, csereként is behozható minőségi játékosok (Berenguer, vagy Djaló) állnak rendelkezésre, és ez lesz igazán a párharc kulcsa is!
A hátsó alakzatunk ugyanis egy kissé megváltozik: sokkal statikusabbá válik azzal, hogy Celik sérüléssel küzd és nem lép pályára. A várható döntés az lesz Ranieritől, hogy Hummels megy be középre, és Mancini a jobb oldalra, a török helyett (ki gondolta volna, hogy Zeki Celik egyszer valóban hiányozni fog? De az igazság az, hogy mostanában valóban szinte tökéletesen játszott: kellően gyors volt, ha kellett segítette a támadásokat, és elképesztően koncentráltan oldotta meg a védekezést is!) Ez ebben a szituációban jól is elsülhet, hiszen a pontrúgásokkal és beadásokkal szemben Hummels fejjátéka nagyon hasznos lehet, míg szélen Mancini, ha nem is gyorsabb Nico Williams-nél, de nagyon rutinos, és képes jól használni a testi fölényét, míg a támadások segítése most nem képez prioritást (ellentétben az odavágóval, amikor Celik feltűnése tényleg nagy zavart keltett Angelino gólja előtt).
Hogy nem csak a védekezésre koncentrálunk az jól mutatja, hogy a várható középpályás kezdő Paredes-szel, és Koné – Pisilli kettőssel várható. Számomra ez egyértelmű jele, hogy mi szeretnénk ezt a játékrészt és ezzel a mérkőzés ritmusát is meghatározni: labdatartással, a játék lassításával. Különösen, mert a hazaiak játékmestere és talán az egyik legértékesebb játékosa, Sancet most sem lép majd pályára!
Az utolsó szegmens: Ranieri amellett, hogy remek pedagógus, már sokszor bizonyította, hogy jó taktikus is, ami Valverde esetén nem hangsúlyozható igazán ki (ugye mindenki emlékszik arra a bizonyos Barcelona elleni fordításra? Lehet tippelni ki ült a padon a spanyoloknál, aki egy meccs alatt nem tudott érdemben belenyúlni a találkozóba?). Azt gondolom a spanyol szakember nem tud minket meglepni annyira, ettől még, amit tudnak az nagyon jó (hétvégén Valverde próbált pihentetni, Inaki Williams, Gomez, és Sannadi is csak a padon kaptak helyet, nyilván fizikálisan rendben lesznek).
Végül visszatérve az Athletic Bilbao identitására. Sokszor énekelték meg és dicsőitették – joggal – azt a modellt, amely a baszk csapat háza táján még a XXI. században is teljesen használható és eredményes, jelesül, hogy csak a térséghez kötődő fiatalokból verbuválódott játékosállománnyal állnak ki évről-évre. Ennek előnye az egységük, hátránya viszont az, hogy ugyanolyan, vagy nagyon hasonló stílusú, fizikai adottsággal bíró futballisták állnak csak rendelkezésre (a keret egy jó része ugyan baszk, de nem az Athletic akadémiáin edződött, illetve a rutinos rókák azért máshonnan is szerezhettek tapasztalatokat). Így egy-egy jó játékos kiesése, vagy formán kívülisége nagyon meg tudja fogni az együttest, míg nálunk úgy néz ki sokkal speciálisabb feladatokra szakosodott futballistákkal, sokkal személyre szabottan készülhetünk ellenfeleinkre (már, ha van, aki tisztességes felkészítse őket). A lokálpatriotizmus, mely fontos építő eleme a Bilbaonak, egyszersmind gúzsba is köti őket, ez egy labdabiztos, szorgalmas együttes, mi ennél többek vagyunk.
Ezek alapján én ki merem jelenteni, hogy az AS Roma egy komplexebb, felkészültebb, jobb formában lévő csapat, akik a párharc esélyesei! A nehezét már megcsináltuk, most nagyon koncentráltnak kell lennünk!
18:45-től Athletic Bilbao – AS Roma
(szerencsére most nem kell várni este 9-ig)