Egyértelmű lett az idei kényszerpálya

Lezajlottak az új UEFA sorozat lebonyolításoknak a play-off körei ami kapcsán a saját pozitív és a többi olasz csapat negatív eredményei miatt egyértelművé vált mindenki számára a korábban nagy dilemmát okozó EL vagy Serie A kérdéskor: az idei évben csak Európában van esélyünk bármi említésre méltó eredményt elérni. Egyrészt alapból kis esélyeink voltak a borzalmas őszünk miatt, de Ranieri alatti eredmények sokak számára megcsillantották a reményt, hogy a botladozó csapatok között talán egy nagy hajrával elérhető lehet a BL még a bajnokságon keresztül is. Viszont a csütörtöki meccsünk előtt már 4 olasz csapat zúgott ki a BL-ből aminek két hatása is van: valószínűleg az ötödik helyezett nem lesz BL induló és több csapatnak jut több ereje a bajnokságra fókuszálni.

Végleges az ágrajz, a nem könnyű Porto után az otthoni döntőre készülő Athletic Club lesz az ellenfél ami véleményem szerint az egész sorozatból a legnehezebb kihívás!

Ez a helyzet már szerda estére tiszta lett, viszont ehhez még nagy szükség volt egy Porto elleni továbbjutásra ami közel sem volt garantált. Komoly felkészülés előzte meg a meccset, a közelmúltban kétszer is minket búcsúztató portugálok barátai a római kékeknek így a hatóságok is fokozottan készültek, a Frankfurt elleni meccsen történt események miatt pedig részleges szektorbezárásunk is volt szóval minden adott volt egy parázs összecsapáshoz. Én nem láttam az első meccset szóval a parázs párharcra történő elvárásaimat még felül is múlta a két csapat. Az első pillanattól durva, sportszerűtlen és nagyon kemény meccs volt. Az elején például a kétezres évek elejének olasz kiscsapatait idézve aprították Dybalát ami megalapozta a feszült párbajokat.

Pár Roma helyzet után megint történt egy Svilar hiba, rosszul passzolta ki a labdát így nagy pánik alakult ki. Utána még rögtön védett de aztán Samu teljesen szabadon maradt (itt egyébként szerintem Ndicka is hibázott, mivel teljesen feleslegesen állt a már visszaérő Svilar előtt, de Paredesnek sem kellett volna a gólvonalon maradni) dés egy fantasztikus megoldással ollózta be a labdát. Ezután a csapat jól reagált, összeszedte magát és jött Dybala. Az jutott eszembe róla amikor a kollégákkal focizunk akkor van egy srác aki versenyszerűen futsalozik, alapból elszórakozik, de néha felhúzza magát és akkor szintet kapcsol, lő egy két gólt akár távolról, akár úgy hogy elfut mindenki között úgy, hogy esélyünk sincs megállítani. Nagyjából ezt láttam most, profi focisták között Dybalán is. Először egy szép összjáték után fejezte be tökéletesen az akciót utána pedig szinte a semmiből lőtt egy gólt a tizenhatos sarkáról nagyjából 5-6 Porto játékos közül!

Az első gólja után látszott rajta, hogy ez itt még nincs lejátszva, ritkán látjuk ilyennek az argentint

Ezzel pár perc alatt megfordította a meccset ami nagyon jól jött, mert egyébként a Porto valóban nagyon kellemetlen ellenfél volt. A pozitív része számunkra az volt, hogy nem védekeztek valami jól, cserébe ezt jelentős mennyiségű durvasággal kompenzálták. Elől inkább az okozott problémát, hogy a védelmünk hibáit könyörtelenül ki tudták használni az egyébként nagyon gyors és tehetséges támadók, viszont felépített támadások szintén nem nagyon jöttek tőlük, tehát sok taktikai felkészültséget nem lehetett felfedezni az ellenfelünkben. Ennek megfelelően leginkább Roma helyzetek sorjáztak de valahogy minden kimaradt. A második félidő legelején azonban egy portói legény úgy gondolta, hogy ha a (balhék sűrűjében mindig résztvevő) Parades provokálására ő ököllel az irányába csap az belefér majd, de ebben „sajnos” alapvető nézeteltérésre jutott a bírói stábbal akik egy kis mozizás után azonnali pirossal kiküldték.

Vannak dolgok amit teljesen egyértelműen nem megengedettek akkor is ha előtte az ellenfél provokál vagy utána rájátszik a hatására: ez pont ilyen volt

Innentől már mindenképp az volt a feladat, hogy ezt a vezetést legalább meg kell őrizni, de inkább le kéne zárni a meccset. Voltak is hatalmas kimaradt lehetőségek, végül egy ponton Pisilli (aki a harmadik üresen érkező ember volt egy beadott labdára) volt az aki végre nagy nehezen belőtte a harmadik Roma gólt, ezzel megnyugtatva a publikumot. Maradt még egy kis izgalom a végére: egy szép egyéni megoldással lefordult a Porto jobbszélsője, beadását pedig Rensch a legtipikusabb öngől formájában az ellenfél elől mentve „becsúszta” a saját kapujába. Azért az ezután következő 2 perc már nem volt olyan nyugis, de végül meglett a továbbjutás. Ebben a sorozatban a következő kihívás a hazai döntő lehetősége miatt extrán motivált Athletic lesz akik az alapszakaszban másodikak lettek, szóval abszolút a kiírás egyik esélyeséről beszélünk – reméljük csak eddig a fordulóig.

Pisilli közben aláírt 2029-ig!

Addig viszont vár még ránk 2 Serie A találkozó, a Monza és a Como ellen otthon. A hétfő esti meccsen minden adott a győzelemhez: a megszokottnál egy nappal több pihenés, hazai pálya, jó sorozat ráadásul egy továbbjutás után és nem mellesleg egy ellenfél aki nem csak tök utolsó a bajnokságban de még ezt figyelembe véve is rossz formában van. Az elmúlt 11 meccsből kilencszer kaptak ki 1 döntetlen és egy vereség mellett. Legutóbb pont meg tudták fogni a Lecce-t, de azért a pugliai csapat elleni otthoni 0-0 nem az az eredmény amire Rómában össze kéne rezzenni. Ettől függetlenül nagyon nem szabad elfelejteni, hogy pár hónapja még alig választotta el pont a két csapatot és az első meccsen képtelenek voltunk nyerni, szóval természetesen még ha rotál is Ranieri itt most lesz mit törleszteni. Egyébként már Berlusconi halálakor borítékolhatónak gondoltam, hogy pár év és vagy a Serie C-ben vagy a csődeljárások listájában találjuk majd meg a Monzát úgyhogy nem meglepő, hogy éppen dinamikusan lefelé tart a patrónusát elvesztő egyesület – így is (túl) sokáig bírták.

Minket viszont nem a Monza középtávú sorsa kell, hogy érdekeljen, hanem az, hogy tovább stabilizáljuk a még mindig nem túl fényes helyünket a tabellán. Ez már csak kozmetika, ahogy az elején írtam az igazi fókusz az EL-en kell, hogy legyen de azért nem szokott jól járni az a csapat amelyik az egyik fronton teljesen elhagyja magát, szóval az ilyen meccseket ki kell használni arra, hogy játékban tartva minél több játékost, de gyűjtsük be a 3 pontot.